Röhrig Géza: Vannak olyan szenvedések, amelyektől nem akarok mindenáron megszabadulni 

24.hu 2025. augusztus 12. 19:00

Röhrig Géza a koronavírus-járvány idején New Yorkban dolgozott mentősként, ekkor mesélt egy interjúban Nyáry Krisztiánnak arról, hogy felmerült benne egy regény ötlete. Utóbbi azóta is készül, ám a prózaírással párhuzamosan megszületett önéletrajzi motívumokat is bőséggel tartalmazó, de mégis egy fiktív beszélőt, „semmikét” megszólaltató verseskötete. A regény hetvenöt százaléka is kész van már, várhatóan jövőre kerülhet a könyvesboltok polcaira: annyi személyes tartalom, annyi életanyag gyűlik benne össze, hogy jócskán van még munka vele.

Kár lenne nem úgy kiadni, hogy én azzal nem vagyok százszázalékosan megelégedve. (…) Ez inkább egy ’26-os könyv lesz, ha minden jól megy, és a regény tárgyát és a semmike-dalok tárgyát tekintve is nagyon erősek az átfedések.

Tizenkét éves koráig Röhrig állami gondozottként nevelkedett, miután édesanyja elhagyta a családját, édesapja pedig néhány évvel később elhunyt. A kötet több nagy erejű verse beszél az édesanya hiányáról, a hozzá fűződő fájdalomról, a haragról, sőt, a vágyódásról is. Röhrig szerint a megbocsátást különösen nehezíti, hogy nem is ismerte az édesanyját, és, ha létezne olyan pszichoterápia, amely kioltaná belőle ezt a tapasztalatot, akkor sem biztos, hogy élne vele. Része az identitásának, a személyiségének, ez lett a személyes ügye:

Ha nem ismered a bűnöst, akkor nem tudod, hogy mit gondol, hogy megbánta-e, hogyan viszonyul hozzád. Aztán történt valami, ami végső soron, ha megbocsátáshoz nem is vezetett, de alapvetően lágyította a hozzávaló viszonyomat, az pedig az, hogy megismertem 38 éves korom körül a bátyámat. (…) Nem gondolom, hogy nekem feltétlenül meg kellene bocsátanom. (…) Nem az a célom, hogy az életem könnyebb legyen. Vannak olyan ügyek, vannak olyan szenvedések, amelyektől nem akarok mindenáron megszabadulni. Én ezt az anyaügyet viszem, nekem ez jutott, másnak másmilyen ügye van, és nem nagyon látom, hogy anyám nélkül ezzel én olyan sokat tudnék kezdeni, már a megbocsátás szempontjából.

Röhrig szerint a jelenünkben igen kockázatos, ám szép vállalás a házasság. Annak ellenére házasságpárti, hogy már vált el. Hosszú kapcsolatokról, nagy szerelmekről és a holtomiglanról is ír új kötetében. Vágyni és szeretni szerinte nem ugyanazt jelenti. Amikor vágyakozunk, szeretnénk megszerezni valakit, amikor szeretünk, akkor pedig meg szeretnénk tartani, de az ember eredendően mindkét állapotot át akarja élni.

Az óriási kérdés mindig az, hogy hogyan vágyjunk valamire, ami már a miénk. Hogyan ne fáradjon el, hogyan ne járjon le valahogy a szavatossági ideje, hogyan ne unjunk bele vagy egymásra. A nehézség az, hogy két alapvető szükséglet működik az emberben, amikor párkapcsolatokról van szó, és a kettőt iszonyatosan nehéz kibékíteni. Az egyik az, hogy mindenki vágyik valamiféle folyamatosságra, állandóságra, otthonra, ismerősségre, vigaszra, kiszámíthatóságra. Közben van bennünk egy romantikus is, aki pedig kalandra vágyik, váratlanra vágyik, misztériumra vágyik, kockázatra vágyik, sőt veszélyre vágyik, fantasztikus szexre vágyik – és ez a kettőt kellene valahogy az embernek összehangolnia. (…) Ezért gondolom, hogy csodálatos dolog a házasság, mert nem tudom, hogy van-e ennél nagyobb vállalás, mint amikor két autonóm ember azt mondja, hogy lépjünk egymással szövetségre.

Az epizód végén – maradva a líránál – közelmúltban megjelent magyar versesköteteket ajánlunk, előtte pedig a világ legismertebb és legnagyobb hatású bestsellerlistáiról lesz szó, a The New York Times Bestseller Listtől a francia Le Monde des Livres-en át a magyar sikerkönyvgyűjteményekig.

15 + 1 új verseskötet

The post Röhrig Géza: Vannak olyan szenvedések, amelyektől nem akarok mindenáron megszabadulni first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedInPin on Pinterest

Kapcsolódó Cikkek