Romsics Ignác történész az M1 augusztus 20-i ünnepi műsorában Szent István történelmi örökségéről, Magyarország nyugati orientációjáról, a nemzeti identitás kérdéseiről és a jelenkor legfontosabb kihívásairól beszélt.
A történész szerint Szent István alakját a különböző politikai korszakok eltérő szempontok alapján emelték ki. Volt, amikor elsősorban a nemzeti függetlenség védelmezőjeként tekintettek rá, máskor modernizátorként, míg egy harmadik értelmezés szerint legfontosabb történelmi tette az volt, hogy a magyarságot a nyugati kereszténységhez és Európához kapcsolta.
Romsics felidézte, hogy az ezredforduló környékén Európát két nagy hatalmi központ befolyásolta: a Bizánci Birodalom és a Nyugat-Római Birodalom örökségére épülő nyugati államok. A magyarságon belül is jelen volt mindkét irányzat hatása, Erdély térségében például erősebb volt a bizánci orientáció. Géza fejedelem azonban a Nyugat felé fordult, és ezt az utat követte fia, István is.
A történész szerint ez a döntés alapvetően meghatározta a magyar nemzet fennmaradását. Rámutatott, hogy a Kárpát-medencében a magyarok előtt megtelepedő népek, például a szkíták, a hunok vagy az avarok etnikai közösségként idővel eltűntek és beolvadtak más népekbe. Véleménye szerint, ha Géza és István nem a nyugati kereszténységhez való csatlakozás mellett dönt, a magyarság sorsa is hasonló lehetett volna. Hozzátette, hogy más európai népek, köztük a vikingek és számos szláv közösség is hasonló utat választott saját államiságuk megszilárdítása érdekében.
A nyugati orientáció kérdését a jelenre is kiterjesztette. Úgy fogalmazott, hogy bár Magyarország 1945 után a szovjet érdekszférába került, a társadalom jelentős része, különösen a fiatalok, továbbra is a Nyugat felé tájékozódott. Szerinte Magyarország számára ma is a nyugati, illetve észak-atlanti orientáció jelenti a legkedvezőbb irányt.
A szuverenitás fogalmával kapcsolatban hangsúlyozta: egyetlen ország függetlensége sem korlátlan. Magyarország történelme során mindig egy nemzetközi erőtérben mozgott, és a hozzá hasonló méretű államok nem engedhetik meg maguknak a teljes különutasságot. Véleménye szerint azok az országok képesek valóban önálló pályát követni, amelyek földrajzi helyzetük vagy gazdasági és katonai erejük révén nagyhatalomnak számítanak.
Magyarországnak inkább arra kell törekednie, hogy felismerje a világgazdaság fő trendjeit, és azokhoz kapcsolódjon, amelyek az ország számára előnyösek.
A nemzeti identitásról szólva kiemelte, hogy a nyelv és az arra épülő kultúra meghatározó jelentőségű, de ugyanilyen fontos a jogrend és az intézmények szerepe is. Megjegyezte, hogy a 20. század során a magyarság több állam területére szakadt szét. Kulturális értelemben a határon túli magyar közösségek továbbra is a nemzet részét képezik, politikai értelemben azonban már más államok polgárai.
Romsics szerint a magyar társadalom számára fontos feladat a történelmi múlt elfogadása és a veszteségek feldolgozása. Úgy véli, Magyarországnak reálisan kell tekintenie saját helyzetére, és nem szabad a múlt nagyhatalmi korszakaihoz mérnie önmagát. Mátyás király vagy Nagy Lajos idején az ország jelentős európai hatalom volt, de ez a korszak lezárult.
Akkorának kell látszani, amekkorák vagyunk
fogalmazott.
A történész arra is felhívta a figyelmet, hogy a Kárpát-medencében időről időre újra megjelennek olyan konfliktusok, amelyek a magyar közösségek egy részét veszélyérzettel töltik el. Szerinte ezekben a helyzetekben nem a történelmi sérelmek elmélyítésére, hanem a közös pontok keresésére kell törekedni. Hangsúlyozta, hogy egy demokratikus társadalomban nem lehet „főbenjáró bűn”, ha valaki más véleményt fogalmaz meg.
A történelemoktatás szerepéről szólva egyetértett azzal az állítással, hogy a múlt ismerete segíthet a jelen problémáinak megértésében. Hozzátette, hogy az iskolai történelemtanításnak állampolgári nevelő funkciója is van.
Beszélt a digitális kultúra hatásairól is, amelyet egyszerre tart pozitív és negatív jelenségnek. Miközben mindenki számára megkönnyíti a véleménynyilvánítást, egyben a dezinformáció gyors terjedését is elősegítheti. Ezt különösen a fiatalabb generációk szempontjából tartja jelentős kihívásnak, ugyanakkor nem kívánt határozott receptet adni a probléma kezelésére.
A jövő legfontosabb kihívásait illetően a környezetvédelem kérdését emelte ki. Magyarország esetében ezt az energiagazdálkodás, a vízgazdálkodás és az árvízvédelem problémáira bontotta le. Politikai szempontból pedig úgy látja, hogy az ország előtt álló egyik legfontosabb feladat helyének megtalálása és megszilárdítása Európán belül, valamint a demokratikus intézményrendszer megerősítése.
Végül megjegyezte: a jövő előrejelzése mindig bizonytalan vállalkozás, mert olyan folyamatok indulhatnak el, amelyek gyökeresen felülírják a jelenlegi várakozásokat. Mint fogalmazott, az emberek mindig történelmi időket élnek, ezek az időszakok pedig hol konfliktusosabbak, hol békésebbek.
The post Romsics Ignác: Magyarországnak Európában kell megtalálnia a helyét first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
