Azért a víz az úr. A víz, és nem annak egy része, kis csöppek vagy egy-egy leágazó patakocska. A víz, vagyis a magyar nép mint kollektív politikai szubjektum érte el az április 12-én átélt, rendszerváltással felérő választási eredményt. Az elképesztő részvételt és a soha nem látott felhatalmazást a magyar nép tagjai teremtették meg együtt, egymás számára, hogy aztán odaadják a Tisza Pártnak négy évre. Aki egy másik történetet mesél, az félreérti 2026. április 12-ét. És ez független attól, hogy jóindulattal, lelkesedéssel – mondjuk a fiatalok rendszerváltásáról szólva – beszél, vagy gyönge terelés és magyarázkodás gyanánt a választók kifáradásáról, unalmáról, esetleg a digitális vagy médiatér kihívásairól értekezik, ahogyan az elmúlt napokban a Fideszhez köthető véleményformálók és politikusok tették.

A Fidesz-közeli narratívagyártás politikai motiváltságát, relativizáló és mentegető jellegét azt hiszem, nem kell sokáig ragozni. Átlátszó, esetlen, és egyelőre a sokadrangú figuráknak van kiszervezve. Tesztelik, hogy kitől és milyen elbeszélésben „ül jobban” az a gondolat, hogy igazából nem lázadtak fel Orbán és rendszere ellen a magyarok, hanem valami más történt. A jóindulatú, progresszív, fiatalokra, a Z generációra fókuszáló, számos hazai és nemzetközi felületen is előkerülő elbeszéléssel azonban érdemes foglalkoznunk, mert könnyen megragadhatnak hangulati alapon alkotott téves következtetések egy-egy politikatörténeti pillanat kapcsán. A Tisza márpedig sem létrejöttében, növekedésében, sem pedig végül a győzelmében nem lehetett volna sikeres a magyar társadalom derékhadát adó középgenerációk munkája és támogatása nélkül. Ideértve a párt önkénteseit, adományozóit és szavazóit is.

Ahogyan arról a Tisza kampányfőnöke, Tóth Péter is beszélt a választások estéjén, a párt célja egyértelműen az volt, hogy minden nagy demográfiai csoportot meggyőzzenek a kampányban.

Korábban a sajtóban az is megjelent, hogy kifejezett stratégiai szempont volt, hogy legalább 30 százalékos támogatottságot érjenek el minden településtípusban. Bár a végleges adatokra még várnunk kell, az már most látszik, hogy mindössze az 1000 fő alatti településeken tudott többségben maradni a Fidesz–KDNP. Mindezt kiegészítve a választásokat megelőző közvélemény-kutatási számokkal láthatóvá válik, hogy a Tisza stratégiai célja gyakorlatilag maradéktalanul teljesült, ezért is nyerhettek ekkora, soha nem látott szavazatszámú felhatalmazást.

Természetesen ki lehet emelni, hogy a választások előtti utolsó mérésükben a végeredményhez legközelebbi számokat publikáló intézetek esetében a fiatalok körében kétharmados többségben volt a Tisza. Egészen pontosan a 21 Kutatóközpontnál 65, a Mediánnál pedig 67 százalék fölötti fölénnyel szerepelt Magyar Péter pártja a 18–29-es korosztályban. De miért fókuszálnánk erre? Valóban ez az, ami trendforduló a korábbi választásokhoz képest? Ezen múlt a rendszerváltás? Azon talán részben igen, hogy ezek a fiatalok nemcsak elmondták a véleményüket, hanem le is szavaztak. (Exit poll hiányában a pontos demográfiai arányokhoz a választás utáni közvélemény-kutatásokat még meg kell várnunk.) De a valódi nagy változás – az áradás, ahogyan a Tisza beszél róla – a 40 fölöttiek véleményének átalakulásában keresendő.

A Tisza demográfiai tekintetben az első időszaktól kezdve mutatta annak jeleit, hogy képes a középkorúak és az idősebbek körében is nagyobb népszerűségre lelni, mint a korábbi ellenzéki pártok. (Ezzel korrelálnak a településszerkezeti mutatók is.) Az utolsó Medián- és 21 Kutatóközpont-mérés esetében is látható az a komoly összetevő, amely a történelmi támogatást eredményezte: 65 év alatt minden egyes korosztályban nagyobb lett a táboruk a Fideszénél.

Orbán Viktor csak akkor maradhatott volna miniszterelnök, ha kizárólag a nyugdíjas korosztály szavaz.

Az ezen tényből fakadó politikai következtetések levonását nagyrészt meghagyhatjuk a leköszönő miniszterelnöknek és pártjának. Azt viszont mindenképp érdemes hozzátenni – elkerülve az idős honfitársainkra való túlzott felelősségtolást és méltányosabban kezelve a Tisza eredményeit –, hogy a KSH 2024-es adatai szerint a három leginkább elöregedett megyénkben (Somogy, Békés és Zala) is minden választókerületet megnyert a kormányváltó Tisza.

Nem érdemes, és a választási eredményekből kiindulva valósághűen nem is lehet generációs kérdést csinálni a rendszerváltásból. Őszintén, nem is értem, miért volna vonzóbb akár csak esztétikailag is az az értelmezés, hogy a fiataloknak köszönhetjük.

Ezt az április 12-ét a magyar nép közösen teremtette meg. Ez pedig azt is jelenti, hogy a következményeiért és a megnyitott lehetőségekért egyaránt felelősek vagyunk mindannyian. Sem mi, harminc alattiak nem mutogathatunk tovább a szüleinkre és nagyszüleinkre, sem nekik nem javaslom, hogy hátradőljenek és kiszervezzék a cselekvőképességet a fiataloknak.

Ha erre képesek voltunk, mi mindent tudunk még elképzelni és elérni együtt?

The post Schultz Nóra: Ez nem egy korhatáros rendszerváltás – mindenki kellett hozzá first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu