„Én ilyen embert még nem láttam. Lenyűgöző” – mondta valamikor huszonöt évvel ezelőtt a BME egyik vezetője, akivel közös projektet indítottunk a kulturális javak digitalizációja témájában, és akinek György Péter így mutatkozott be: „György Péter vagyok, médiakutató és asszimilált zsidó”. Majd a tátott szájú derék mérnökembert annyi ötlettel és információval árasztotta el, hogy az nem tudott nemet mondani a tervre. „György Péternek naponta 25 új ötlete van. Ebből egy megvalósítható. De ez mégis napi egy megvalósítható ötlet!” – mondta egyszer az akkor még MATÁV-nak hívott cég egyik felsővezető munkatársa.
György Péter nem jellemezhető egyszerűen a képesítésével, foglalkozásával, vagy szakértelmével. Minden, amit írt, mondott vagy csinált, csak egész emberi teljesítményén keresztül értelmezhető. Egyszerre volt képzőművészeti-, színház-, film- és kiállítás kritikus, egyetemi tanár, esszéista, politikai-, felsőoktatási- és média-tanácsadó, kulturális- és médiaintézmény alapító, országos ügyekben értelmiségi véleményformáló, és sokszor mindez egy napon belül.
Informális befolyása a magyar kulturális életre legalább huszonöt éven keresztül rendkívüli volt, és senki nem tehette meg, hogy nem figyel oda rá, akár egyetértett vele, akár nem. Ezt nem hangerejével érte el, hanem azzal a sajátos emberi integritással, ami heves, néha túlfűtött, de soha nem elvakult és mértéktelen, mindig következetes és nagyon határozott, sokszor sarkos álláspontjaiban jelent meg.
Ez olyan műveltséggel, tájékozottsággal és érvelési képességgel párosult, ami még esküdt ellenségeiből is tiszteletet váltott ki. Nem lehetett lesöpörni az intellektuális és emberi minőséget, ami belőle áradt.
Mestere volt annak, hogyan lehet belehelyezkedni egy vitapartner álláspontjába úgy, hogy a sajátját nem adja föl. Számára mindig az emberi és kulturális pozíció számított, ahonnan a másik nézi a dolgokat. Ha valaki igazán komolyan veszi azt, amivel foglalkozik, legyen az tudomány, művészet, politika vagy üzlet, komolyan kell vennie azt a kérdést, hogyan lehet a dolgokat máshonnan nézni, és abból milyen igazság származtatható. A magyar kulturális életnek azért volt szüksége György Péterre, mert olyan minőségben nyújtotta saját álláspontját, amihez mindenkinek viszonyulnia kellett valahogy.
The post Senki nem tehette meg, hogy nem figyel oda rá – Kovács András Bálint búcsúja György Pétertől first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
