Sokat szenvedett: így halt meg Napóleon

Bonaparte Napóleon 1813-ban, a lipcsei „népek csatájában” döntő vereséget szenvedett, birodalmának területe gyorsan olvadt, 1814 tavaszán az ellene szövetségre lépett európai erők már Párizst vették célba. A császár április 11-én lemondott, és Elba szigetére távozott száműzetésbe. De nem adta fel. Az angol hadiflottát kijátszva 1815. márciusa 1-jén visszatért Franciaországba, és egykori hadvezérei rajongását kihasználva puskalövés nélkül vonult be a fővárosba – írja a Rubicon.hu.

Uralma azonban csak három hónapig tartott, a Waterloonál elszenvedett katonai vereség végleg a bukását eredményezte, az európai nagyhatalmak ezúttal már biztosra mentek: 1815 nyarán az Atlanti-óceán déli részén található Szent Ilona szigetére vitték, brit őrizet alá. Egészségügyi problémái néhány évvel a szigetre érkezése után kezdődtek. Hasi fájdalmakra, hányingerre, éjszakai verejtékezésre és lázra panaszkodott, emésztési problémái miatt lefogyott. A Múlt-kor.hu cikke szerint gyakran fájt a feje, érzékennyé vált a fényre, beszéde akadozóbbá vált.

A panaszok hónapokig kínozták, mígnem 1821. május 4-én egyszer csak eszméletét vesztette, másnap pedig elhunyt.

A korabeli boncolás gyomorrákot állapított meg a halál okaként, de természetesen máig számos összeesküvés-elmélet él ezzel kapcsolatban. Egyes híresztelések szerint a sziget kormányzója, Sir Hudson Lowe utasította Napóleon orvosát arra, hogy rövidítse meg az életét, míg mások arzénmérgezésről szólnak. A tudomány mai álláspontja elég határozott: Bonaparte Napóleon halálát gyomorrák okozta.