Négy év alatt ötszörösére nőtt az önsértéssel kapcsolatos megkeresések száma a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnál

– derül ki a szervezet tavalyi évről szóló beszámolójából. Az alapítványtól 1627-en kértek segítséget önsértéssel kapcsolatban, vagyis az őket megkereső fiatalok közül naponta öten küzdenek azzal a félelemmel, hogy önmaguk ellen fordulnak. 22 esetben maguk az ügyelők hívtak mentőt akut életveszélyben lévő fiatalokhoz.

A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány 1993 óta működtet gyerekeknek és fiataloknak alacsony küszöbű lelkisegély-szolgálatot. Alapelvük, hogy minden hozzájuk forduló gyermeket és fiatalt meghallgatnak, közösen gondolkodnak, érzelmileg támogatnak, és igény esetén konkrét segítséget szerveznek a bajban lévő gyerekeknek. Emellett azokkal a felnőttekkel is konzultálnak, akik aggódnak egy gyerekért a környezetükben.

Ma már nem lepődnek meg, ha egy tízéves gyerek tárcsázza a hívószámukat – a 116-111-et –, de 24 éves korig bárki keresheti őket. Leginkább serdülők, tizenévesek, kamaszok keresik őket. Tavaly több mint 34 ezer alkalommal fordultak hozzájuk telefonon, írásban vagy chaten. Több mint ezer megkeresés szólt érzelmi bántalmazásról – ráadásul az esetek több mint felében ezekhez fizikai erőszak is társult. Tapasztalataik alapján évek óta tartó tendencia, hogy a súlyos lelki nehézségek aránya a fiatalok körében folyamatosan növekszik.

Az elmúlt években számomra a leginkább mellbevágó az önsértéssel kapcsolatos megkeresések folyamatos emelkedése volt – mondta Reményiné Csekeő Borbála, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője a 24.hu-nak. „A depresszív tüneteket mutató, szorongásokról vagy diszfunkcionális családi háttérről beszámoló kamaszoknál egyre gyakoribb, hogy ezek mellett kiderül az is, hogy szándékosan bántják magukat.” Erre a „trendre pedig” egyelőre a Kék Vonal sem látja a megoldást.

Nincs ugyanis elegendő kapacitás a pszichológusoknál vagy a családsegítőknél arra, hogy minden önsértő fiatalból „eset” legyen.

Ez azt jelenti, hogy a Kék Vonal a segítő beszélgetésen túl nem nagyon tud olyan további segítő lehetőséget ajánlani számukra, ami valódi megoldást jelentene. Nagyon gyakran az a tapasztalat, hogyha egy iskolapszichológusnál derül ki, hogy valaki szokta bántani magát, akkor a szakemberek – lévén ők nem klinikai szakpszichológusok – szakmai iránymutatásának megfelelően továbbküldik ezeket a gyakran általános iskolás gyerekeket például egy pszichiátriai kivizsgálásra.

Itt a gyerekek kapnak valamilyen diagnózist – ám a pszichológus beszámolója szerint a Kék Vonalnál tavaly körülbelül 1100 olyan megkeresésük volt, amikor a fiatalok már úgy hívják a lelkisegély-szolgálatot – aminek valójában a segítés előszobájának kellene lennie –, hogy már túl vannak a diagnózison, kaptak valamilyen ellátást. Csakhogy az nem elég, hogy megtartsa őket. Nagyjából annyi történik, hogy kapnak egy papírt, aztán a családnak kellene megoldania a folytatást. (Ez olyannyira így van, hogy már néhány éve is kísértetiesen hasonló történetekről számoltak be lapunknak az iskolapszichológusok – a szerk.)

„Bekerülnek a rendszerbe, majd két szék közül a pad alá esnek ezek a fiúk és lányok. Hívják a Kék Vonalat, hogy hiába kaptak valamit a pszichiátrián, annak nem lett terápiás folytatása, és még mindig rosszul érzik magukat, önsértő késztetéseik vannak. Sokszor önsértés helyett hívnak minket. Hátha így meg tudnak úszni egy vágást. A ventillációval ki tud jönni némi feszültség, és lehet, hogy nem fogják érezni utána a testi fájdalom iránti igényt. De nem ez a valódi megoldás.”

The post „Sokszor önsértés helyett hívnak minket. Hátha így meg tudnak úszni egy vágást” first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu