Horváth Éva még tavaly novemberben, Balin szenvedett súlyos motorbaleset, aminek következtében nyílt lábszár- és bokatörése lett. A szépségkirálynőt egy ideig Balin kezelték, ám orvosa tanácsára decemberben hazatért Magyarországra.
Az édesanya nemrég a Story magazinnak adott interjút, melyben egyebek mellett azt is elárulta, hogy a balesete után egy csatornába esett, onnan jutott be a sebébe az úgynevezett E. coli baktérium, ami miatt napról napra változott a diagnózisa. Hétszer operálták meg, az egyik műtétje után pedig azt mondták neki az orvosai, hogy talán le fogják vágni a lábát, ám végül sikerült elkerülnie az amputációt.
A beszélgetés elején a szépségkirálynő elmondta, hogy óriási előrelépés történt az állapotában, ugyanis végre hazaengedték a kórházból.
Majdnem napra pontosan négy hónapot töltöttem kórházban, és őszintén mondom, más emberként jöttem ki. Megtanultam előnyömre fordítani ezt a katasztrofális és borzalmas helyzetet. Nem épültem volna fel a hagyományos orvoslás vívmányai nélkül, viszont a természetgyógyászat eszközeibe is belevetettem magam, a kettő ötvözete segítette a gyógyulást. Közben megpróbáltam válaszokat keresni, például arra, mit akart üzenni nekem a sors ezzel a szerencsétlenséggel. Vagy a baktériumfertőzéssel
– magyarázta a lapnak Horváth, aki a kórházban belekezdett egy online természetgyógyász-képzésbe, ami a használra is vált.
Nem volt hiábavaló a tanulás, ugyanis ennek és az egyéb gyógymódoknak, beavatkozásoknak hála, már csak elenyésző mértékben van jelen a szervezetemben a baktérium. Ezért is engedtek haza. Illetve azt is látták, hogy az elmémre is kezd hatással lenni a négy hónap magányos kórházi lét. Egyáltalán nem fogadhattam látogatókat. Hiába próbáltam elfoglalni magam, tanultam, olvastam, filmet néztem, a végére egyértelműen a hospitalizáció jeleit mutattam.
A szépségkirálynő bevallása szerint elmagányosodott a kórházban, depresszív állapotba került. Eleinte azt vette észre, hogy furcsa szokásai lettek, például éjszakákat töltött el azzal, hogy amerikai sorozatgyilkosok után nyomozott: orvosi kórképeket kezdett el tanulmányozni arról, milyen változások történtek a gyilkosok agyában a bűncselekmények elkövetése után. Később a pszichológusa is elmondta neki, hogy a nővérek már kezdik látni rajta a különböző tüneteket.
A következő lépcsőfok a tikkelés, a folyamatos kézjárás és az éber alvás lett volna. Idáig nem jutottam el, mert hazaengedtek. A kórházi dolgozóknak nem lehetek eléggé hálás, eszméletlen munkát végeztek, remekül viselték a gondomat.
Ami a felépülését illeti, jelenleg ott tart, hogy kivettek a csípőjéből öt centit, és azt ültették be a lábszárcsontja helyére, mivel azt a baktérium elpusztította, miután átjutott a csontos állományba. Ennek fényében az egyik lába valamennyivel biztosan rövidebb lesz a másiknál.
Nem tudjuk pontosan, mennyivel, mert még nem terhelhetem. Tulajdonképpen most leszek a startvonalnál újra. Lassan indulhat a rehabilitáció. Az azonban biztos, már semmi nem lesz ugyanolyan, mint a baleset előtt. Csak úgy tudtam elkerülni az amputációt, ha fixálják a bokámat, tehát már sosem fogom tudni mozgatni. A bokaprotézis jobb megoldás lett volna, de ahhoz ép izmok és ízületek kellenek, amik nekem már nincsenek ott, mert megette a baktérium. Ezért ez maradt az egyetlen lehetőség. A gyerekek után nem fogok tudni futni. Számos mozgásforma is teljesen lehetetlenné vált. Bízom benne, hogy idővel biciklizhetek majd, de még ez sem biztos.
A lap érdeklődésére az édesanya azt is megosztotta, hogy hozzá hasonlóan néha a fiai is nehezen viselik, hogy csak videóhívásban beszélhetnek egymással. A gyerekek ugyanis Balin járnak iskolába, legközelebb júniusban térnek majd vissza Magyarországra.
A legszomorúbb az egészben, hogy ezt az ellopott időt sosem fogjuk visszakapni. A szülinapokból, az iskolai rendezvényekből és egyáltalán a mindennapjaikból mind kimaradok. Kétszer sírtam a kórházban, egyszer, amikor ránéztem a lábamra az első műtét után, másodszor pedig amikor hazamentek karácsonykor a fiúk. Holott én egyáltalán nem vagyok sírós típus. De ott eltört a mécses, mert éreztem, hogy hosszú ideig nem fogunk találkozni.
Noha saját bevallása szerint már most hazarendelné a gyerekeit, tudja, hogy nem lehet önző, és nem forgathatja fel a fiúk életét.
A szépségkirálynőt jelenleg a szülei segítik, akik odaköltöztek hozzá. Mióta hazatért, egy új élet vette kezdetét a számára, a nővérek pedig figyelmeztették is a kórházban arra, hogy nehéz lesz visszazökkennie.
Akkor nem értettem, mire céloznak, de már pontosan tudom. Nem könnyű szembesülni azzal, mennyire kiszolgáltatott vagyok. Az olyan hétköznapi dolgok is, mint a mosogatás, komoly fejtörést okoznak, mert járókerettel nem tudom odavinni a poharat, muszáj beleülnöm a tolószékbe. Gyakorlatilag mindent újra kell tanulnom az állapotomnak megfelelően.
Horváth azt mondja, igaz a mondás, hogy bajban ismerszik meg a barát. A balesete után kialakult helyzet megszűrte a baráti társagát, voltak ugyanis, akik még egy üzenetet sem írtak neki, pedig azt hitte, jóban vannak. Kapott azonban segítséget onnan is, ahonnan nem feltétlenül várta: segítette az útján Rékasi Károly, Laky Zsuzsi, Dér Heni és Rubint Réka is, számos támogató üzenetet kapott továbbá a közösségi oldalain is.
A történtek hatására bevallása szerint mentálisan erősebb lett, mint valaha is volt. Már nem akarja megfejteni, miért kaphatta ezeket a csapásokat, inkább arra koncentrál, mi a feladata a jelenlegi élethelyzettel. Egy dolgot pedig biztosan tud, hogy a jövőben valamilyen formában szeretne majd segíteni másoknak. Egyelőre azonban még nem tudni, mikor veheti kezdetét a rehabilitációja.
Most is szedek antibiotikumot, tehát még mindig nem teljesen a saját kezemben van a sorsom. Ha zöld lámpát kapok a rehabilitációra, onnantól akaraterőből és kitartásból úgyis megcsinálom. És ez akár néhány héten beül megtörténhet. Remélem, egy napon újra le tudok huppanni a gyerekek mellé a homokozóba. Minden erőmmel ezen leszek!
The post „Sosem fogom tudni mozgatni” – Horváth Éva csak úgy tudta elkerülni a lábamputációt, hogy fixálták a bokáját first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
