François Mitterrand 1916. október 26-án született Jarnac-ban, Nyugat-Franciaországban. Családja tradicionálisan keresztény-konzervatív volt, ez szülőhelyéből is adódott. Apja egyszerű munkás volt, akit összesen nyolc gyermekkel áldott meg a sors. 1925–1934 között Angoulême-ben tanult, ahol belépett egy keresztény szervezetbe, majd 1934-től a szélsőjobboldali Croix de Feu (Tűzkeresztesek) mozgalommal állt kapcsolatban.
Egy zavargásban is részt vett, mely Édouard Daladier kormányának bukásához vezetett. Ebben az időszakban egy francia nemzetiszocialista lapban publikált, és – mint később kiderült – egy szélsőjobboldali terrorcsoporthoz is volt kötődése. Mitterrand politikai nézeteinek változását követően ekkori „eltévelyedését” fiatalságának és tudatlanságának számlájára írta.
Ellenálló és kollaboráns?
Katonai szolgálata alatt, 1937–1939 között összebarátkozott egy zsidó bajtársával, akit egy ízben megmentett saját elvbarátainak antiszemita támadásától. Ekkor gondolkodott el először az általa addig követett eszmék helyességén. Részt vett a németek elleni háborúban, ahol hadifogságba esett. Csak 1941 decemberébe szabadult, visszatérve Vichy-Franciaországba, és a kollaboráns kormány szolgálatába állt tisztviselőként. Bár utólag azt állította, hogy Charles de Gaulle Szabad Francia mozgalmának kémkedett, ez soha nem nyert bizonyítást.
Tisztviselőként a hadifoglyok ügyeivel foglalkozott, így került kapcsolatba a francia ellenállással, legkésőbb 1942 tavaszán.
Elsőként 1942 nyarán vett részt titkos gyűléseken, ezeken ismerkedett meg későbbi feleségével is, egy szocialista élharcossal, akivel 1944 októberében összekötötték életüket. Sajátos, hogy az ellenálláshoz fűződő kapcsolatai ellenére 1943-ban magas kitüntetést kapott személyesen Philippe Pétaintól, amelyet el is fogadott, utólag azt állítva, hogy erre álcájának fenntartása miatt volt szükség. Később, francia elnökként tagadta a francia állam felelősségét a holokausztban – ezt utódai felülírták és elismerték a francia felelősséget is.
Az első szocialista elnök
A háború után aktívan részt vett a politikában. 1946-ban jelöltette magát és képviselői mandátumhoz jutott egy baloldali csoportosulás színeiben. 1947-ben a háborús veteránokért felelős miniszter lett, 1948-ban pedig részt vett a hágai kongresszuson, mely az európai egységmozgalom nyitányaként is értelmezhető. Mitterrand élete végéig aktívan támogatta az európai integrációt. Az algériai háború (1954–1962) alatt előbb belügyminiszter, majd igazságügyi miniszter volt. Ellenezte az algériai függetlenséget, és az a tény, hogy miniszterként jóváhagyta több algériai szabadságharcos halálbüntetését, később komoly kritikákat váltott ki személye ellen.
Annál is inkább, mert miniszterelnökként aztán ő lett az, aki eltörölte Franciaországban a halálbüntetést. Emiatt később opportunizmussal vádolták: mikor a halálbüntetés kiszabása volt népszerű, azt támogatta, mikor annak eltörlése, akkor amellett kardoskodott.
1971-ben a Szocialista Párt vezetőjévé választották. A hidegháborús körülmények között jelentős port kavart, hogy szövetségre lépett a Francia Kommunista Párttal, amelyik később vele együtt kormányra is jutott, majd 1981-ben Mitterrand lett a Francia Köztársaság első szocialista elnöke. Kormányzása elején radikális baloldali programot indított, államosításokba kezdett, drasztikusan emelte a minimálbért. Később centrista gazdaságpolitikára váltott, ezzel új irányt adott a francia baloldalnak, a „piacbarát szociáldemokrácia” felé.
Történelmi kiegyezés
A tradicionális francia nacionalizmussal szemben határozta meg magát. Úgy gondolta, hogy „a nacionalizmus háborút jelent!” Ennek megfelelően támogatta az Európai Unió kibővítését, és történelmi kiegyezést kötött Helmut Kohl német kancellárral. Jelentős szerepe volt az euró létrejöttében és bevezetésében is. Tizennégy éves elnökségének végén, 1995-ben, a következő beszédet intézte az Európai Parlament képviselőihez:
A háború nemcsak a múltunk, hanem a jövőnk is lehet… Mi vagyunk azok, akik mostantól kezdve a saját békénk, biztonságunk és jövőnk őrzői vagyunk!
1996-ban hunyt el, állami tiszteletadással temették el szülőfalujában. Bár megítélése Franciaországon belül ellentmondásos, kétségtelenül a 20. század egyik legnagyobb formátumú francia politikusa volt.
A cikk szerzője Kovács Szabolcs történész.
The post Szélsőjobboldali terroristákkal szimpatizált a szocialista francia elnök first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
