Utolsó nyilvános bejegyzés címen jelent meg bejegyzés Szentesi Éva blogján szombaton. Az elmúlt hónapokban több komoly műtéten átesett író ebben először arról ír, tályog miatt ismét kórházba került, lehet, megműtik, majd rátér arra, milyen hatással vannak rá a rosszindulatú kommentek.

Délután egykor indulok haza a kórházból, ránézek az oldalamra, ahol egy kommentben azt fájlalja valaki, unalmas már neki a sok rákról szóló kontent, és milyen sokat kereshetek vele.

„Tudom, nem szabad reagálnom. Tudom, mit várnak el tőlem, hogyan viselkedjek, ismerem a mondatokat, hogy ne foglalkozz vele, ismert vagy, tűrjed, ezt sok közeli barátom is elmondta már. Ismerem az összes elvárást, és ezzel a segítő szándékú nyomással tovább mélyítik a fájdalmat. Azt sulykolják, akkor vagy nagyszerű, okos, ha nem veszed fel a kesztyűt, ha lesepred magadról, mintha ez semmi volna” – fogalmaz Szentesi, hozzátéve: amikor tavaly újra rákkal diagnosztizálták, megfogadta, hogy nem olvas el semmit, és ehhez tartotta is magát, de szinte lehetetlen kikerülni mindent.

Ha nem veszek róla tudomást, akkor is létezik, beszivárog. És most eldöntöttem, hogy szembenézek vele, hogy nem engedem gyűlni tovább, mert ez mérgez engem, mert ez rosszabb bárminél, mert elfáradtam benne, mert inkább választok rákot, kezeléseket, műtéteket, halált, mint azt, hogy elviseljem.

Szentesi ez után röviden összefoglalja eddigi írói pályáját, kórtörténetét, élete elmúlt évtizedét, majd rátér a negatív hozzászólásokra, amiket évek óta kap. Mint írja, nem a kritika fáj neki, hanem az, ha dehumanizálják. „Olyan érzés, mintha elveszítenéd a kapcsolatot önmagaddal. Csontig hatol, sőt, csont belsejébe váj, nem szűnik meg, szégyent érzel, és dühöt, tehetetlenséget, elkeseredettséget, védtelenséget.”

Tudod, mit kell tenned, hiszen elmondták, mindenki ezt várja: ne vegyél róla tudomást, és akkor nagyszerű vagy. De amikor évek óta zajlik, módszeresen beléd taposva, amikor tudod, hogy erre nincs törvény, ezt megtehetik, mert valamiféle aljas, sunyi módon joguk van hozzá, név és arc nélkül is, akkor széttárod a karod, próbálod megérteni a miérteket, lehajtod a fejed és kétségbe vonod a létezésed jogát. De úgy döntöttem most, hogy nem fogom tovább azt tenni, amit a társadalom és a bántalmazók elvárnak, szembenézek vele, és szembenézek egyúttal a félelmeimmel, önmagammal.

A bejegyzésben név szerint is említ egy nőt, aki évek óta kegyetlenségeket ír. Több platformon letiltotta már, de az illető nem áll le, „sőt, egyre magasabb és magasabb fokozatra kapcsol”. Idéz is a nő róla szóló és neki címzett írásaiból, és megjegyzi: nem hiszi, hogy valaha vége lesz a személyeskedő támadásoknak, amelyeknek ráadásul nem csak ő az áldozata.

„Nevezhetsz/nevezhettek bárminek, tehetségtelennek, butának, harsánynak, ostobának, olyannak, akiben csak a betegség érdekes, tudjátok/tudd, hogy ti vagytok a tályog az eleven húsban, eddig martok, kés vág ki benneteket/téged, újra visszanőttök/nősz, de én már nem fogok félni, ha újra érzem a testemben azt a különösen aljas hidegséget.”

Egy dolgot nem vehettek/nem vehetsz el: hogy sokkal többen szeretnek, mint azt elképzeltétek/elképzelted. Ennek van ereje, ez az oltalmat adó víz a pusztításotokra/pusztításodra, és mától egy időre még bentebb húzom az ajtóm: a klubtagoknak írok, csak itt lesz majd kommentelési lehetőség és párbeszéd, ha ide mégis befurakszik a genny, akkor már jó okom lesz jogi útra vinni

– jelentette be Szentesi, és erre utal bejegyzése címe is: mostantól csak előfizetői számára lesznek elérhetők az oldalán megjelenő írások.

Az írónő nemrég az Elviszlek magammal vendége volt, ahol párkapcsolatáról is beszélt:

The post Szentesi Éva kitette utolsó nyilvános bejegyzését a blogjára first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu