„Megalázta, sértegette, leszidta vagy káromkodott önnel egy felnőtt, akivel egy háztartásban élt, mielőtt betöltötte a tizennyolcadik életévét?

Lökdöste, megragadta, felpofozta, esetleg megdobta önt valamivel egy felnőtt, akivel egy háztartásban élt, vagy olyan erősen megütötte, hogy az nyomot hagyjon vagy komolyabb sérülést okozzon, mielőtt betöltötte a tizennyolcadik életévét?

Egy önnel egy háztartásban élő felnőtt vagy egy néhány évvel idősebb személy megérintette szexuális szándékkal, legyen az akár egy érintés vagy cirógatás?

Megpróbálták rávenni orális, anális vagy vaginális közösülésre erőszakkal és manipulációval, sikerrel vagy sikertelenül?”

Még hat ilyen kérdés van, a válasz igen vagy nem lehet, és egy igen egy pontot ér. Egy pontnál duplájára nő az alkoholizmus megjelenése azokhoz képest, akik a tízből egy kérdésre sem felelnek igennel. Négy ponttól fölfelé tizenkétszeresére nő az alkoholizmus, a kábítószer-használat, a depresszió és az öngyilkossági kísérletek száma, négyszeresére a dohányzás, alacsony önértékelés és szexuális zavarok, valamint a szexuális úton terjedő betegségek valószínűsége. Hat ponttól fölfelé átlagosan húsz évvel rövidül a várható élettartam.

Visszalátogattunk a székesfehérvári Edokk Tinirehabra, ahol legutóbb beültünk a tinédzserlányok közé egy csoportbeszélgetésre, most pedig a megváltoztatott személyes adataikkal szereplő Emma, Regi, Viki és Virág mesélték el az idáig vezető történeteiket. A maradék hat kérdésre adott válaszaikkal együtt a kábítószerfüggő gyerekek között nincs olyan, akinek a bántalmazást, elhanyagolást és családi diszfunkciókat mérő ACE-pontszáma alacsonyabb lenne ötnél.

Emma

Emma „újonc”, egy hónapja érkezett, legutóbb nem találkoztunk. Tizennégy éves. Fehér bőr, virító kék szem, vörösre festett, feketére melírozott haj, láncok, piercingek, vágások, kaparás és harapásnyomok. Fodrásznak készül, kígyókat tartana, az anyja festőművész, az apja német vállalkozó. A szülei elváltak, hol Párizsban éltek, hol Hamburgban, egy ideje a magyar fővárosban.

Emma törzshelye a Feneketlen-tó és a Deák volt, ahol többnyire ittak, füveztek és nevetgéltek az iskolatársaival. Egy alkalommal kidőlt, hányt, majd „jöttek random közmunkások, elkezdtek beszólogatni a lábamra, meg nézegettek, aztán a legjobb barátnőm elküldte őket a jó égbe, hogy takarodjanak. Utána zugivó lettem” – meséli Emma, miután beülünk az egyik terembe a rehab pincéjében.

Mindez nagyjából egy hónappal az öngyilkossági kísérlete előtt történt, az meg márciusban volt. Öt különböző gyógyszert szed, az összeset orvos írta fel.

• A Kventiax elnyomja a rossz gondolatokat, „meg a jókat is, sokszor elég tompa vagyok és nincsenek gondolataim.”
• A Floxet egy szerotonin-visszavételgátló antidepresszáns, szorongásra és depresszióra szedi.
• Ataraxot szorongásra, viszketésre,
• Melatonint a jó alváshoz,
• Ritalint az ADHD-ra, az meg pörgeti, ha kell.

Aznap egy levéllel vett be, aztán hívta az akkori szerelmét, a vele egyidős barátja rohant, előbb lefeküdt a begyógyszerezett lánnyal, csak ezt követően telefonált az anyának, a mentőknek, a kórházból pedig gyerekpszichiátriára vitték volna Emmát, saját bevallása szerint zárt osztályra, de azt mondja, tudja, ilyenkor mit kell mondani.

Mit?

Normálisnak kell tűnni, nyugodtan rájuk nézni, és azt mondani, hogy nem akarod magadat megölni, és elhiszik. Amúgy megmondom őszintén, szerintem én vagyok itt az egyetlen, aki nem akar leszokni. Hülyeségnek tartom ezt az egészet.

Mármint?

Azért én itt sok mindennel nem értek egyet, de mindegy, itt maradok még pár hétig, hátha megváltozik a véleményem, ha meg nem, akkor valahogy úgyis elérem, hogy elküldjenek.

Anyukád mit mondott a kórházban?

Üvöltözött, hogy manipulatív vagyok, nem is akartam magamat megölni. Pedig de, a kórházban viszont már tényleg nem.

Emma szülei a nő egyik kiállítása után találkoztak Hamburgban, a férfinek már volt egy fia, aztán jött volna az első közös gyerek, de az anya elvetélt, utána született meg Emma. A kislány négyéves volt, a féltestvére húsz, mondják, örökre annyi marad, fogasra akasztotta fel magát, nem először próbálta, az anyja talált rá, a kistestvérnek azt mondták, beteg volt. Emma leírása szerint az apja első felesége „elmebeteg”, a fia is azért ölte meg magát, mert a nő fizikailag és verbálisan is bántalmazta a családját. Emma sosem találkozott vele, az apjáról viszont csak pozitívan beszélt, és állítása szerint, amikor bevette a nyugtatókat, a férfi az eszébe sem jutott, nem őt akarta bántani.

Egyébként szeretem a vágásaimat, a vért, az ízét, nézni, ahogy csurog, megnyugtat, és szeretet árad bennem szét. Magamat is szeretem, nem ezért vagyok önsértő.

Benne van a szóban is, magadat sérted, magadat bántod ilyenkor. Mit érzel közben?

The post „Szeretem a vágásaimat, a vért, az ízét, nézni, ahogy csurog, megnyugtat, és szeretet árad bennem szét” first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu