36 PERC

Nebraska, az Egyesült Államok Stratégiai Parancsnokságának főhadiszállása

Forgatókönyvünkben harminchat perc telt el. A STRATCOM-parancsnok már becsukta maga mögött az ajtót, és az ítéletnapi repülőgépe – egy E-4B Nightwatch – felé rohan. A katonai célokra átalakított, korszerűsített Boeing 747-es a ki­futó­pályán vesztegel. Ez az ítéletnapi repülő mindig – az év minden napján, és a nap minden órájában – készen áll a felszállásra, hogy a parancsnok légi úton elmenekülhessen vele. Ez a gép ugyanis nukleáris háborúban a levegőben harcol.

Nebraskában tavasz van. Az aszfalt tiszta. Nincs árvíz, nincs hurrikán. A föld alatti bunkerben a biztonságos kimenekítésig hátralévő másodperceket számláló óra már percekkel ezelőtt nullára futott, de a STRATCOM-parancsnoknak meg kellett szereznie az univerzális feloldó kódot az Egyesült Államok elnökétől, amit mostanra már megkapott.

Szimulált helyzetekben alaposan begyakorolták, hogy elhagyják a Globális Hadműveleti Központot, végigrohanjanak az aszfalton, majd felsprinteljenek az ítéletnapi repülőgép lépcsőjén a védelmi minisztérium légi hadműveleti helyiségébe. „Meghatározott idő alatt fel kell jutnom a gépre, majd a repülőnek az előírt időn belül fel kell szállnia, és biztonságos távolságba kell érnie, mielőtt ideér egy nukleáris fegyver”, nyilatkozta a STRATCOM-parancsnok Hyten tábornok 2018‑ban a CNN-nek.

Az ítéletnapi repülőgép fedélzetén lévő tárgyalóban a parancsnok beköti magát, és a műholdas kommunikációs vonal segítségével kapcsolatba lép a Nukleáris Vezetési és Irányítási Rendszer még élő tagjaival.

Az elnökről még mindig nincs hír, ahogyan az alelnökről sem.

A STRATCOM-nál tudják, hogy a Futball a szárnysegédnél van, és azt is, hogy pontosan hol. A táskában van egy titkos nyomkövető rendszer, amelyet úgy terveztek, hogy védve legyen az EMP-től. A Futball a földön hever egy erdős területen, Maryland állam vidéki régiójában, Boyds környékén.

Kiküldtek Camp Davidből egy quick reaction force egységet (gyors reagálású erő, QRF), hogy megtalálják és visszahozzák a Futballt, és remélhetőleg az elnököt is, de a QRF helikoptere még mindig a levegőben van. Senki sem tudja, hogy az elnök és a szárnysegéd együtt vannak-e, és azt sem, hogy a bomba robbanása vagy a szél elsodorta-e tőle a CAT Element érte felelős tagját.

A Marine One nyomkövető rendszere három perccel ezelőtt leállt.

A fedélzeten tartózkodó utasok és a kiugrott ejtőernyősök mobiltelefonjainak jelzése megszűnt, amikor a bomba felrobbant Washington felett.

A lokális EMP mindent tönkretett a túlnyomásos zónában.

A védelmi miniszter és a Vezérkarfőnökök Egyesített Tanácsának főnökhelyettese elég messze voltak ahhoz, hogy folytassák a repülést. Néhány perc múlva leszállnak az R-helyen. A vezérkarfőnök-helyettes asszony műholdas telefonon felhívja a STRATCOM-ot. Tájékoztatást vár az ítéletnapi repülőn tartózkodó STRATCOM-parancsnoktól.

Az ítéletnapi repülőgép onnan kapta a nevét, hogy olyan jármű, amelyből a STRATCOM-parancsnok (vagy az, aki az ezzel a tisztséggel járó funkciókat gyakorolja) nukleáris háború idején kiadhatja a vészhelyzetre vonatkozó parancsokat. Minden hajtóművet fokozott védelemmel láttak el az elektromágneses impulzusok ellen, és az ablakokat fémháló védi a lökéshullámoktól.

Az E-4B Nightwatch műholdas kommunikációs rendszerét úgy tervezték, hogy biztosítsa a kapcsolatot a magas rangú katonai vezetők és a világon bárhol tartózkodó egyesített haderők között. A gép huszonnégy óránál is tovább körözhet az ország felett üzemanyag-utántöltés nélkül, és nukleáris indítókódokat küldhet a triász bármelyik, a világon bárhol tartózkodó egységéhez. Ha a műholdas kommunikáció országos vagy globális szinten megszakad, az ítéletnapi repülőgép rendkívül magas frekvenciájú (EHF) és nagyon alacsony vagy alacsony frekvenciájú (VLF/LF) kapcsolatokat tud létesíteni a flottájához tartozó más repülőgépekkel, így az E-6 Mercury repülővel, hivatalos nevén a Take Charge and Move Out (vedd át az irányítást és kifelé) platformmal – ezt a hidegháború idején tervezett rendszert egyben utolsó menedékként szolgáló légi vezetési központnak szánták.

Az ítéletnapi repülőgépeket olyan felszereléssel látták el, amely lehetővé teszi a parancsnok számára, hogy (távolról, a levegőből) bevesse a nukleáris triász mindhárom komponensének – tengeralattjárók, bombázók és ICBM-ek – összes fegyverét, még akkor is, amikor a rendszerek saját földi indító­központjai erre már nem képesek.

Az ítéletnapi repülő maximális emelkedési szögben száll fel az Offutt Légitámaszpont kifutópályájáról.

A STRATCOM-parancsnokot tájékoztatják a Pentagont ért csapásról, a bomba­károk felmérésének hozzávetőleges eredményéről, valamint a halálos áldozatok és a sebesültek becsült számáról. Tájékoztatást kap az ötven Minuteman III ICBM célba érésének várható időpontjáról és a Trident SLBM-ek indításáig hátralévő időről.

A parancsnoknak nagy felbontású képeket mutatnak Washingtonról. Ezeket a digitális képeket a washingtoni epicentrum felett repülő pilóta nélküli repülőgépek fedélzeti érzékelőrendszerei sugározzák. A légierő az 1940-es évek végétől kezdve évtizedeken át gyakorolta az átrepülést a nukleáris gombafelhőkön, és erre olyan kiváló harci pilóták segítségével dolgoztak ki leleményes módszereket, mint Hervey Stockman ezredes. Most drónok végzik ezt a munkát. A pilóta nélküli járműveket egy közös NSA–NRO létesítményből irányítják. Nem Washingtonban működik, hanem egy szigorúan titkos helyen, amelynek a hollétét nem szabad elárulni, mert azzal megsértenék a kémkedési törvényt.

A drónok fedélzeti érzékelőrendszerei közé tartozik a DARPA által tervezett ARGUS, az autonóm, valós idejű, földre irányuló, mindent látó és megfigyelő infravörös rendszer, amelynek az a feladata, hogy a harctéri parancsnokok számára biztosítsa a földi helyzet átláthatóságát. Az ARGUS a nevét az ókori görög mondák Argoszáról, a százszemű, mindent látó szörnyetegről kapta. 2013-ban több mint három és fél kilométerről azonosítani tudott egy karórát viselő személyt.

A STRATCOM-parancsnok a lesújtó képeket bámulja, amelyek a Pentagon egykori hatalmas épületének helyén készültek. Iszonyatos látvány. A nukleáris korszak hajnalán az Egyesített Vezérkarral előre közölték, hogy a nukleáris bombák „fenyegetést jelentenek az emberiségre és a civilizációra”. Ha városok ellen vetik be őket, „a Föld hatalmas területeit népteleníthetik el”.

Most a STRATCOM parancsnoka az egyik első amerikai, aki látja, hogy a jóslat valóra vált.

Fentről látja, a saját szemével.

*

37 PERC

Titkos hely a Csendes-óceánon

Washingtontól több ezer kilométerre, a Csendes-óceán közepén, egy titkos helyen, amelyet csak a parancsnok és a legénység ismer, megszólalnak a USS Nebraska szirénái. A tengeralattjáró fedélzetén tartózkodó 155 fős legénység egyetlen dologra összpontosít: a nukleáris indításra.

A USS Nebraska nukleáris meghajtású, nukleáris fegyverekkel felszerelt tengeralattjáró, amely egyedülálló módon hússzor nagyobb pusztítást képes végezni, mint a második világháborúban használt összes robbanóanyag, beleértve a Japánra ledobott két atombombát is.

Az összes Ohio-osztályú tengeralattjáróhoz hasonlóan a Nebraska is csendes, észrevehetetlen, és mindig készen áll a bevetésre. Ebben a pillanatban a kilövésig csak másodpercek vannak hátra. „Képesek vagyunk elpusztítani az ellenfél hadseregét, infrastruktúráját, és mindent, ami a kettő között van”, mondta a védelmi minisztérium podcastjában Mark Levin tengeralattjáró-tiszt a hallgatóknak. „Ez egy rendkívül túlélőképes rendszer egy megtorló nukleáris támadás végrehajtására.”

„Túlélőképes” – tehát ez a tengeralattjáró túléli.

A USS Nebraska legénysége rendkívül képzett, és egyedülállóan nagy gyakorlattal rendelkezik. Hozzászoktak, hogy hetven napon át mélyen a víz alatt kell tartózkodniuk. Nincs SMS, nincs e-mail, nincs rádiókapcsolat, nincs radar. Az amerikai Ohio-osztályú tengeralattjárók legénysége büszke rá, hogy járművük a végső nukleáris elrettentő eszköz – csak egy őrült vonná magára a haragjukat.

A legénység precízen begyakorolt módon jár el, amikor megkapja a parancsot a nukleáris fegyverek kilövésére. Az elnök indítási parancsát két alacsonyabb rangú tiszt hitelesíti, és dekódolja. Ez a kódolt adatsor tartalmazza az akció tervének és időzítésének információit – azt, hogy mely célpontokra, milyen koordinátákra és mikor kell csapást mérni.

Az akció elkezdődik. Az Egyesült Államok Nukleáris Vezetési és Irányítási Rendszerének bonyolult, többlépcsős protokolljai és eljárásai közül a Trident nukleáris rakéták indításának folyamatát úgy tervezték, hogy egyszerűen és gyorsan kivitelezhető legyen.

A legénység kilövési pozíciót vesz fel a 18 750 tonnás tengeralattjáróval. Az indítási mélység körülbelül 45 méter.

A parancsnok, a hadműveleti tiszt és két alacsonyabb rangú tiszt még egyszer hitelesíti az elnöki parancsot – mindenki egyedileg.

A kapitány és hadműveleti tisztje kinyitja a fedélzeti kettős széfet.

Két tárgyat vesznek ki a páncélszekrényből: a lepecsételt hitelesítő rendszerkártyát és a tüzelésvezérlő kulcsot.

A kulcsot beillesztik az erre szolgáló nyílásba, és elfordítják. Ezzel élesítik a rakétákat, amelyek most már kilövésre készek.

Minden Ohio-osztályú nukleáris meghajtású tengeralattjárón húsz aktív rakétavető cső található. Minden csőben egy-egy Trident II D5 rakéta van. A húsz rakéta közül most nyolcat indítanak el.

A nyolc rakéta mindegyikének négy különálló nukleáris robbanófej van az orrkúpjában.

Mindegyik robbanófej egy-egy 455 kilotonnás nukleáris bomba.

A parancsnok engedélyezi a nyolc Trident rakéta indítását.

A fegyverkezelő tiszt meghúzza az első rakétát indító billentyűt.

Egy kisebb robbanótöltet villámgyorsan elpárologtat egy tartály vizet a rakétavető cső alján.

A táguló gőz nyomása kilöki a rakétát a tengeralattjáróból a rakétavető cső tetejét fedő membránon át. A nyílástól és a tengeralattjárótól távolodó rakéta lendülete elég ahhoz, hogy elérje a felszínt.

Az indítás után alig több mint egy másodperccel az első Trident rakéta kibukkan a vízből. Ahogy elhagyja a Csendes-óceán felszínét, bekapcsol az első fokozat rakétahajtóműve. Az SLBM a levegőbe emelkedik, és elkezdődik a gyorsítási szakasz.

Eltelik tizenöt másodperc. A második Trident rakéta is elhagyja a rakétavető csövet. A következő tizenöt másodperc múlva követi. A sorrend rendkívül egyszerű:

1. rakéta

2. rakéta

3. rakéta

4. rakéta

5. rakéta

6. rakéta

7. rakéta

8. rakéta

A nyolc rakéta mindegyike négy darab 455 kilotonnás nukleá­ris robbanófejet hordoz – összesen harminckettőt –, és ezek hamarosan ugyanennyi célpontot semmisítenek meg Észak-Koreában.

Mindegyik rakéta első fokozata hatvanöt másodpercig működik, majd további tizennégy percig tart az út a cél­pon­tokig.

Az ICBM-ekhez hasonlóan az SLBM-eket sem lehet vissza­hívni.

Ami megtörtént, az megtörtént.

*

37 PERC 30 MÁSODPERC

Pennsylvania, A Raven Rock-hegy komplexuma, Egyesített Hadműveleti-Hírszerzési Központ

Mélyen a Raven Rock-hegy komplexumának gyomrában a DISA Egyesített Hadműveleti-Hírszerzési Központjának nukleáris támogató műveletein dolgozó tisztek vészhelyzeti hadműveleti parancsokat adnak ki.

Mostantól hivatalosan is érvényben van a Force Protection Condition 1 (egyes szintű haderővédelmi állapot, FPCON Delta) – ez a saját katonai létesítmények elleni ellenséges támadás esetén a legmagasabb készültségi szint. Ezt a polgári lakosság elleni támadás esetén elrendelt DEFCON1-től elkülönítve léptetik életbe. A Belbiztonsági Minisztérium utasítja a vám- és határvédelmet, a Közlekedési Minisztériumot és a parti őrséget, hogy zárják le az Egyesült Államok összes határát.

A Szövetségi Légügyi Hivatal életbe lépteti a Security Control of Air Traffic and Air Navigation Aids (légiforgalmi és légi navigációs segédeszközök biztonsági felügyelete, SCATANA) nevű vészhelyzeti tervet, és minden repülőgépet a földre parancsol.

A nemzet összes katonai létesítményének és laktanyájának kapuit bezárják. A támaszpontokon a továbbiakban teljes körű személyi azonosítást végeznek. Az ország összes katonai létesítményében bezárulnak a helyőrségek kapui. A helyi katonai és polgári erők elkezdik a bázisok gyors elszigetelését.

Az amerikai katonai létesítményekben a helyi hadműveleti parancsnokok világszerte FPCON Delta készültséget léptetnek életbe, de hasztalanul kísérleteznek azzal, hogy biztosítsák és megvédjék a felelősségükre bízott területet a támadástól. Minden hiába, mert a nukleáris támadások ellen lehetetlen védekezni. Mindenesetre világszerte elkezdik a lezárást.

Amerika atomháborúban áll Észak-Koreával.

*

38 PERC

Az epicentrum körüli 1. és 2. gyűrű

Washingtonban az 1. gyűrű maga a holokauszt.

Ez egy nagyjából 14,5 kilométer átmérőjű terület az epicentrum körül, ahol az építmények összeomlottak. Szinte mindenki meghalt, és aki nem, az is haldoklik.

A valaha itt álló épületek – csak néhány példa: a Fehér Ház, a Capitolium, a Legfelsőbb Bíróság, az Egyesült Államok Igazságügyi és Külügyminisztériuma, a Szövetségi Nyomozó Iroda, az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma, a Kongresszusi Könyvtár, a Nemzeti Levéltár, a Fővárosi Rendőrkapitányság, az Egyesült Államok Mezőgazdasági, Oktatási, Energiaügyi, Egészségügyi és Humán Szolgáltatások Minisztériuma, a Nemzeti Tudományos Akadémia, az Amerikai Vöröskereszt, az Alkotmánycsarnok – mind elpusztult, leomlottak, szétrobbantak, darabokra törtek, rommá váltak és leégtek.

Mindenki megszűnt létezni, aki néhány perccel ezelőtt még ezekben az épületekben állt, ült, sétált, várakozott vagy dolgozott.

A faragott gránitból, márványból, acélból, kőből, Parthenon-szerű oszlopokkal és neoklasszikus homlokzatokkal felhúzott ikonikus építmények egykor elpusztíthatatlannak tűntek, most azonban mindez már csak romhalmaz és törmelék. A háború romjai. Korábbi önmaguk apró darabjai.

Gondoljunk csak arra a parányi földdarabra, amely a National Mall volt; a hosszú, füves parkra, amelyet Amerika előkertjeként tartunk számon. A parkot évente több mint 25 millió ember látogatja. Egykor népszerű helyszín volt zenei koncertek és fesztiválok, piknikek és tüntetések, kocogók, turisták és friss házasok számára. Ez csak elenyésző része annak, ami most eltűnt. Öt perccel ezelőtt ebben a parkosított kertben történelmi múzeumok sorakoztak, tele kíváncsi látogatókkal. A Smithsonian Múzeum épületei – bennük a dinoszaurusz-kövületek, a botanikai és könyvgyűjtemények, a Nemzeti Arcképcsarnok festményei, Muhammad Ali köntöse és az összes ezekre kíváncsi ember – az egyik percben még megvoltak, de egy másodperccel később egy vad erő mákszemnyi darabokká tépte őket.

Az epicentrum körül lángokban álló 2. gyűrű átmérője mintegy 24 kilométer.

Ezen a területen az életben maradtak túlnyomó többsége harmadfokú égési sérülésekben haldoklik. Az atombomba 100 millió Celsius-fokos hője tömeges tüzeket okozott, amelyek lassan mindent felemésztenek a gyűrűben, és azon kívül. A 2. gyűrűben úgy lobbant egyszerre lángra több millió gyúlékony tárgy, mintha égő gyufák tömkelegét dobták volna a száraz fűre.

„Nem egyszerű dolog felgyújtani valamit”, mondja dr. Glen McDuff. A Los Alamos-i tudósok évtizedeken át számolgatták a nukleáris detonáció közelében lévő természetes és ember alkotta tárgyak „gyulladási küszöbértékeit”. Az 1 megatonnás detonáció középpontjától 12 kilométeren belül a fenyők lombja és a fekete gumi könnyedén lángra kaphat, akárcsak a legtöbb autó kárpitja, míg a műanyagok inkább „láng­csóvákat” bocsátanak ki. Ezek a minitűzcsóvák újabb tüzeket gyújtanak, majd ezek is újabb tüzeket indítanak el. A még nem lángoló épületek hamarosan lángba borulnak. Az Alexandriától délre, Falls Churchtől nyugatra, Chevy Chase-től északra, a Capitol Heightstől keletre elterülő teljes térség lángokban áll.

Alig öt perc telt el azóta, hogy a nukleáris bomba eltalálta a Pentagont.

A 2. gyűrű tüze több emberrel végez, mint maga a detonáció. Lynn Eden, a Stanford visszavonult kutatója szerint „a tömeges tűzvészben felszabaduló energia 15–50-szerese lehet az [eredeti] nukleáris detonáció és az általa keltett szél energiájának. A szél elég erős ahhoz, hogy méteres törzsvastagságú fákat gyökerestül kitépjen, és a tűzvész területén kívülről is embereket szippantson magába.” Az emberek úgy jutnak az egyik térből a másikba, mintha kolosszális vákuumba vagy egy hatalmas szivattyú belsejébe kerülnének.

Ted Postol elmagyarázza, mi történik egy fizikus szemszögéből. „Paradoxnak tűnő folyamat játszódik le”, mondja. „A tűzgömb gyorsan felemelkedik, és úgy 8 kilométer magasan stabilizálódik. Emelkedés közben nagyon erőteljes, nagyjából 350–500 km/h sebességű utószelet hoz létre a földön. Ez a belső szél a felszálló tűzgömb szívóhatása miatt inkább befelé mozog, mint kifelé.” Miközben a gomolygó, örvénylő tűzciklon másodpercről másodpercre egyre vadabbá válik, a zabolátlan égés közepette kialakítja saját időjárását. A következő néhány órában elemészti egész Washingtont a külvárosaival együtt. Mindent és mindenkit elpusztít a térségben, és a végén már semmilyen éghető anyag nem marad.

Közben a bomba elektromágneses impulzusa megbénította az áramellátást. Elektromosság hiányában nem működnek a vízszivattyúk, és víz nélkül nem lehet eloltani a tomboló tüzet. Nem érkeznek mentőcsapatok. Egy nukleáris robbanás után a halálos szintű sugárzás miatt a mentőegységeknek 24–72 órát kell várniuk, mielőtt kimehetnének a kiterjedt tűzzóna külső peremén lévő területekre. Ennyi idő alatt az epicentrum körül 260 négyzetkilométeres (vagy annál is nagyobb) körzetben minden leég. A földdel válik egyenlővé a FEMA főhadiszállása is, amely a Pentagontól 3,3 kilométerre északkeletre, a C Street SW 500-ban található. A szervezet országszerte található tíz regionális központja már most is túlterhelt.

A 2. gyűrű területén az eredeti robbanás után még álló épület­maradványok is összeomlanak, és tovább táplálják a tüzet. Felrobbannak a gázvezetékek, a veszélyes anyagokat szállító tartálykocsik és a vegyi üzemek. A robbanások újabb tüzeket okoznak. Az eddig tűzmentes néhány zugban a forró, hur­ri­kán­erejű szél 650 Celsius-fok feletti hőmérsékletre hevíti a levegőt, amely megolvasztja az ólmot és az alumíniumot.

A 2. gyűrű külső peremén a túlélők levegőért kapkodnak a metró­alagu­tak­ban és alagsori bunkerekben. Ha a szén-monoxid eddig még nem végzett velük, hamarosan ez is bekövetkezik. A Capitolium és a Fehér Ház alatti titkos alagutakban az állami apparátus és a személyzet tagjai úgy sülnek meg, mint egy grillsütőben.

A tűzoltókat körülfogó, tomboló futótűzhöz hasonlóan innen sincs menekvés. Nincs mód a túlélésre. Washing­tonban minden elveszett.

Annie Jacobsen: Atomháború – A katasztrófa másodpercről másodpercre

Fordította: Kelemen László

Open Books, 2024

The post „Szinte mindenki meghalt, és aki nem, az is haldoklik” – így végezne 75 perc alatt a világgal egy atomháború first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu