A radikális forradalmak különös vonzódást mutatnak a naptárrendszerek átalakítására. Bár az ilyen kísérleteket általában valamilyen, az emberek életét egyszerűbbé vagy jobbá tenni kívánó reformnak állítják be, joggal gyaníthatjuk, hogy inkább a múlttal való teljes leszámolás szimbolikus gesztusaként érdemes kezelnünk. Az évek számításának átalakítása, a hónapok átnevezése, esetleg a teljes naptár átformálása mind előfordult, és közös jellemző az is, hogy általában hosszabb-rövidebb idő alatt elbuktak e reformok.
Még ezek között is különösen sikertelennek számít a szovjet naptárreform, amely annyira kaotikusnak bizonyult, hogy valószínűleg nemcsak az egyszerű emberek, de a bevezetését levezénylő bürokraták sem tudtak teljesen kiigazodni rajta.
Egységes pihenőnap helyett káosz
A dolog azzal kezdődött, hogy Oroszországban Lenin utasítására 1918 elején átálltak a nyugati világban akkor már egyeduralkodó Gergely-naptárra a szökőnapok pontatlan számítása miatt egyre nagyobb késést felhalmozó ókori Julián-naptárról. Ez még különösebb gond nélkül végbe is ment, ám 1929-ben egy Jurij Larin nevű közgazdász felvetette egy „folyamatos termelési hét” bevezetését, amely
az egységes vasárnapi pihenőnap eltörlésével az ipar teljesítményének növelését tenné lehetővé.
Az ötlet elnyerte Sztálin tetszését, és ez természetesen azzal járt, hogy már 1929 nyarától el is kezdték a bevezetését. Az évet az 1929 végétől kiadott új rendelkezések szerint 12, egységesen 30 napos hónapra osztották, ezek pedig hat darab ötnapos hétből álltak. A munkások közös hétvégi pihenőnap helyett egy nekik kiosztott színkód alapján kapták meg a hét egyik napját a pihenésre. Ugyanígy a korábbi hétből ehhez képest öt naponként kaptak egy szabadnapot. Általános jelenség volt, hogy mondjuk egy házaspár két tagja nem ugyanahhoz a színhez tartozott, a tágabb családokról, baráti körökről nem is beszélve.
Sztálin belátta
Az új rendszer tehát a vasárnap vallásos hagyományainak megtörése mellett sikeresen tönkretette munkások millióinak családi, szociális életét is. Az már szinte mellékes, hogy a várt, közel 20 százalékos termelékenység-növekedésből semmi sem lett, mert az így kialakult, nem összeszokott brigádok rosszabbul dolgoztak, a gépek karbantartására pedig nem maradt idő.
Az elégedetlenség mértékét mutatja, hogy az ilyesfajta megnyilvánulásokat kevéssé toleráló sztálini rendszerben is már 1930-ban sztrájkok, lázongások törtek ki ellene, ezért 1931-től egy újabb változatot vezettek be. Visszaállt a hónapok „rendes” hossza, a heteket hatnaposra alakították, a pihenőnap egységesen a hatodik nap lett. Ez a rendszer aztán úgy-ahogy tartósnak bizonyult, de sokan ezután is igyekeztek megtartani a vasárnapot, például azzal, hogy szabadnapjaikat a régi naptár szerinti vasárnapokon vették ki, így végül röpke egy évtized után Sztálin is belátta, hogy ezt még neki is felesleges lenne erőltetnie.
1940. június 26-án a Szovjetunió végleg visszaállt a hétnapos hétre, a vasárnapok pedig visszakerültek a naptárba.
The post Sztálin sem tudta eltörölni a vasárnapot first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
