Tényleg a krumplileves volt Kádár kedvenc étele?

Kádár János hatéves koráig Kapolyon élt, Somogy megyében nevelőszülőknél, haláláig szép emlékként elevenítette fel ezeket az első éveket. Eközben édesanyja Budapesten lakott és dolgozott, igyekezett elég pénzt összegyűjteni, hogy iskoláskorúvá vált fiát végre magához vegye és taníttassa. Sikerrel járt, Kádár végül rendkívül jó képesítést szerzett, a kor IT-sának számító írógépműszerészként végzett, a munkásság krémjébe tartozhatott volna, ha marad a szakmában. Mindeközben nyomorban, egy ablaktalan, dohos „bérszobában” laktak ketten, majd féltestvére, Jenő születésétől – 1920 után – már hárman.

Így éltek hármasban, nélkülözve egész meglett férfikorában is, első ismert szerelmének, Steiner Piroskának valamikor a világháború éveiben azt vallotta, legnagyobb álma egy saját ágy és egy olyan cipő, ami nem ázik be. A második világháború után azonban, az immár legálisan működő, sőt hatékony szovjet támogatással az egyeduralom felé haladó Magyar Kommunista Párt tagjaként egy csapásra megszűntek az anyagi gondjai.

Rendőrfőkapitány-helyettes lett, bekerült a párt legfelsőbb irányításába, édesanyja halála után, 1949-ben elvette Tamáska Máriát. Valójában ekkor, 37 évesen kezdődött az „önálló” élete. Ebben az évben belügyminiszterré nevezték ki, ennek folyományaként pedig egy rózsadombi villába költözhetett.

A Kádár János életét bemutató sorozatunk legutóbbi részében politikai vonalon eljutottunk Kádár János visszavonulásáig, amikor a főtitkári széket egy mondvacsinált pozícióra cserélte, pártelnök lett gyakorlati hatalom nélkül. A folytatásban félretesszük a kronológiát, és Dr. Majtényi György, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem történészprofesszora, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosa segítségével Kádár magánéletébe nyerünk bepillantást:

a „hírhedten” puritán pártvezér a valóságban nagyon is kedvelte a luxust.

Album059 / Fortepan Kádár János horgászás közben 1977-ben.

Ő festette meg a saját portréját

Nehéz, ha nem lehetetlen Kádár Jánost magánemberként részletekbe menően megismerni. Egyrészt azért, mert rendkívül zárkózott volt, csak keveseket engedett közel magához, nyilvánosan pedig alig beszélt a magánéletéről. Kivéve persze olyan, megkérdőjelezhető hitelességű anekdotákat a múltjából, amelyek beleillettek a róla kialakítani szándékozott propagandisztikus képbe, és ez okozza a másik nagy problémát.

A Kádár-kultusz lényege az volt, hogy az első titkár „egy közülünk”, az emberek könnyen azonosulhatnak vele: sokat dolgozott, szakadatlanul a jólét megteremtésén fáradozott, még a szovjet vezetőkkel szemben is megvédte hazánk érdekeit, miközben magas hivatala ellenére szerényen és visszafogottan élt, nem húzott személyes hasznot a helyzetéből. Imázsának alapja a munkásszármazás volt, valamint a Rákosi Mátyás börtönében átélt szenvedések. Előbbi egyszerűen nem igaz, soha nem dolgozott klasszikus gyári munkásként, gyakorlatilag egész életében pártfunkcionárius volt, a két világháború között alkalmi munkákból tartotta fenn magát, évekig kifutófiú volt egy esernyőkészítő üzemben. Megkínzatásának legendáját sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk, a széltében-hosszában terjedő pletykákat épp azzal „igazolta”, hogy soha nem beszélt erről.

Tényleg a krumplileves volt Kádár kedvenc étele? 2 — Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye Kádár János igazolványképe 1945 körül.

Kádár János több mint 30 évet töltött a hatalom csúcsán, ezalatt úgy alakította a múltat és a jelent, a magáról megrajzolt képet, ahogy csak akarta. Ezért szükséges komoly történészi munka az igazság felderítéséhez, cikkünk elkészítéséhez a Majtényi Györggyel készített interjú mellett sűrűn lapozgattuk a történész két, a témában megjelent könyvét is: az egyik a Vezércsel. Kádár János mindennapjai, a másik a K-vonal. Kiváltságok, elit és luxus a szocializmusban.

Kádár megépített, majd betemetett medencéje

Belügyminiszterként, főtitkárhelyettesként Kádár János a csúcsvezetők között foglalt helyet, ezért többek között szolgálati autó járt sofőrrel és a rózsadombi villa bejárónővel. Miután vezető funkcionáriusként részt vállalt a Rákosi-korszak bűneiben, jelentős szerepet játszott régi harcostársa, Rajk László perbe fogásában és kivégzésében, 1951-ben fordult a kocka: a Rákosi-féle őrült belső leszámolósdi őt is utolérte, életfogytiglani börtönre ítélték, ahonnan 1953-ban szabadult a Sztálin halála utáni enyhülésnek és Nagy Imrének köszönhetően.

Amikor 1951 májusában letartóztatták, mindenét elvesztette: a rózsadombi, Cserje utca 21. szám alatti házat elvették tőle, ingóságait lefoglalták. Az amnesztiával aztán kárpótlás is megillette, de az ikonikus villát csak 1957-ben, immár a párt és az ország elsőszámú vezetőjeként sikerült visszaszereznie – történetünk szempontjából azonban remek kiindulópont.

A háború után bevett gyakorlattá vált, hogy a pártvezetők a régi lakásukat luxusvillákra cserélték, az akkori gyakorlat szerint Kádár János is maga választotta ki, melyik ingatlant szeretné magának kisajátíttatni. Feltehetően 1948 végén költözött ide édesanyjával, majd Csermanek Borbála halála után, házasságkötésüket követően Tamáska Máriával ketten lakták.

A visszahúzódó Kádár választása az akkor még a kevésbé beépített Rózsadomb józsefhegyi részén egy magányosnak álló házra esett. Kezdetben nem volt közvetlen szomszédja

– mondja a 24.hu-nak Majtényi György. Hozzáteszi: hatalma révén megszerezte, a sajátjához csatolta a Cserje utca vonalában az ő telke alatt és felett fekvő parcellákat, ingatlanjuk mérete így 2600 négyszögölre nőtt.

Tényleg a krumplileves volt Kádár kedvenc étele? 3 — Varga Jennifer / 24.hu Majtényi György történész.

A pártállami luxust is élvezhették a Rózsadombon, államvédelmi forrásokból tudjuk, hogy a Kádár házaspár megirigyelte Péter Gábor fűthető úszómedencéjét, ezért ők is építtettek egyet a kertben. A rettegett ÁVO-vezér erről ezt mondta: „Anyagiakban Kádár nálam külömb (!) volt, (…) persze Kádár is szerette a szépet és jót.” A medencét használni azonban már nem tudták, mert, amint elkészült, Kádárt letartóztatták, feleségét pedig kiköltöztették. Amikor ’57-ben visszatértek, Kádár kezében már teljhatalom összpontosult, miközben ebben az évben aligha akadt nála gyűlöltebb politikus Magyarországon.

A medencét később betemettették – Tamáska Mária későbbi magyarázata szerint azért, mert drága volt a fűtése, és azt is nyilatkozta, hogy azt még az előző lakó építtette.

Meisseni porcelán és a kutyák

Ez persze már a „kultusz nélküli Kádár-kultusz” építése jegyében történt, amely ezzel párhuzamosan az ’56 előtti Kádár alakját is erősen kezdte átfesteni. A forradalomig a pártvezetésen belül jelentéktelen személyiség, szürke eminenciás volt, akit nemigen emlegettek, a későbbi visszaemlékezések pedig nyilvánvalóan az erőskezű, határozott vezetőt vetítették vissza a korai évekre is. A valóságról annyit mondhatunk, hogy a perbe fogása előtti Kádárt szinte semmi sem különböztette meg a pártelit más, sztálinista tagjaitól.

Előbb egy Hungária körúti lakást, majd a rózsadombi villát rekvirálta magának, szolgálati autót használt sofőrrel, háztartási alkalmazottat tartott, és testőr vigyázta. A környéken lakó újságíró, Katona Éva Kádár letartóztatása után járt a Cserje utcai házban: „Kádárék után a cseresznyefából készült beépített könyvespolc és az íróasztal maradt. (…) Volt háztartási alkalmazott, meg kertész, meg fűtő, meg medence, meg minden szűzmária. Tizenkét személyes meisseni étkészlet fogadott, ami nekem egyáltalán nem kellett, pedig ha elhozom és eladom, most sok pénzem lenne.”

Tényleg a krumplileves volt Kádár kedvenc étele? 4 — Album059 / Fortepan Kádár János és felesége, Kádár Jánosné Tamáska Mária 1960-ban.

A párt legfontosabb vezetői közül többen a közvetlen közelben laktak, és minden kertet kutyák vigyáztak, Katona szerint „a belügyi autó végigment ezen az útvonalon, és kiosztotta a kutyáknak a kaját.” Kádárék egyébként később is több kutyát is tartottak, ismerőseik szerint imádták őket, és tenyésztették is a nagytestű ebeket. Donáth Ferencék kaptak tőlük egyet, az asszony a visszaemlékezésében fel is rótta, hogy amikor a házaspár látogatóba ment hozzájuk, először nem a gyereket, hanem a tőlük származó kiskutyát akarták látni.

A régi iroda, tyúkok és gomba a kertben

Szabadulása után inkább Rákosi pártján maradt – aki egy hangfelvétellel zsarolhatta, itt írtunk erről –, és bár a közvélemény számára jobbára láthatatlan volt a tevékenysége, párton belül egyre erősebb pozíciót harcolt ki magának. A forradalom leverése után gyakorlatilag teljhatalmú diktátorként pedig – úgy tűnik – presztízskérdést csinált abból, hogy mindent visszaszerezzen, nem csak a Cserje utcai villát.

A Margit híd pesti hídfőjénél, a déli oldalon áll a ma képviselői irodaházként funkcionáló épület, a háború után viszont a Belügyminisztérium rendezkedett itt be.

Kádár pártszékházat »csinált” az épületből, részben talán amiatt, hogy visszaszerezze a belügyminiszteri irodáját

– emeli ki a történész. A pártvezetés 1961-ben költözött be az épületbe, 1972-re, Kádár 60. születésnapjára készült el az aulában ma is látható freskó, Bernáth Aurél munkája, a Munkásállam, amelyen Kádár sakkozik, Aczél György kibicel neki.

A házaspár döntően a két világháború között készült neobarokk bútorokkal rendezte a be Cserje utcai villát, ezek egy részét vásárolták, más részüket a pártraktárból választották, a falakon számos kép lógott, például Szőnyi István és Egry József művei. Maguk is vettek, és ajándékba is gyakran kaptak festményeket.

Nem tudjuk, milyen volt a négy fal közötti magánélet. A ’60-as évektől a kerítés mellé telepített tujasor takarta az utca felől a telket, míg a hátsó kertbe laskagombát termő tuskókat telepíttettek. Kádár mindig büszkén mutogatta vendégeinek a rózsadombi tyúkólat: kedvelte a friss tojást, ezért 12 tyúkot és egy kakast hozatott Bábolnáról, ami ezen túl a medence betemettetéséhez hasonlóan szimbolikus gesztus is lehetett.

Emlegette közelebbi ismerőseinek, vendégeinek, hogy ő szórja nekik a krumplihéjat a teraszról, a valóságban persze nem ő gondoskodott a baromfikról, ezt a feladatot az éppen szolgálatot teljesítő kormányőrök, illetve a házvezetőnő látták el

– jegyzi meg Majtényi György.

És, ha már krumpli, eloszlatunk egy széles körben elterjedt tévhitet is, miszerint az első titkár kedvenc étele a krumplileves lett volna: a káposztás tésztát kedvelte, de a legendával ellentétben nem hokedliről falatozta a legszívesebben. A protokolláris fogadásokon vagy a vadászlakomákon ő is a Gundel étterem szakácsai által készített fogásokat fogyasztotta. Hiába mutatta magát a nép egyszerű fiának, puritán vezetőnek, Kádár János életvitele – a tudatos önkorlátozás a pártvezetésnek és a közvéleménynek is szóló megnyilvánulásain túl – kevés vonásban különbözött attól, ami a hazai vagy külföldi párteliteket jellemezte.

Hogy mit jelentett ez a gyakorlatban, illetve milyen viszony fűzte Kádárt az autókhoz, a vadászathoz, miket olvasott, és milyen irredenta versikét őrizgetett, arról sorozatunk következő részében lesz szó.