Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter néhány napja kijelentette, hogy mivel a bankok túl sokan vannak és túl drágák, csak öt nagybank maradhat. Közülük négyet meg is nevezett (OTP, MBH, K&H, UniCredit), majd azt is kifejtette, hogyha ez teljesül, nagyobb lesz a verseny, olcsóbbak lesznek a pénzügyi termékek. Jó példaként Svédországot és Ausztriát említette.

Utánajártunk, mit szólnak ehhez a bankok, egyeztettek-e velük az üzletág átszabásáról, és a szakértők hogyan látják a miniszteri elképzelést.

Íme a nagybankok rangsora

Minden idők legnagyobb nyereségével zárta a 2024-es évet a magyar bankszektor – írta a Portfolio.hu tavaly ősszel az MNB legfrissebb, elérhető adatai alapján. Árbevétel alapján az első négy helyen állnak azok a bankok, amelyeknek a jövőben is teremhet babér a kormány szándéka szerint. Utánuk jön az Erste, a Raiffeisen, a CIB és a Gránit, amelyekről nem tudjuk, Nagy Márton szándékai szerint melyik és miért pont az „maradhatna”. (A listán szerepel az Eximbank és az MFB Zrt. is, de ezek az állam tulajdonában álló, nem klasszikus kereskedelmi banki, hanem speciális feladatokat ellátó pénzintézetek.)

Mint látható, az árbevételi- és a nyereségrangsort is az OTP és az MBH vezeti, ám a nyereségnél utánuk a harmadik helyen az Erste áll, a negyediken a K&H, az ötödik a Raiffeisen.

A bankok maradnának Magyarországon

Megkérdeztük a bankokat, de egyikük sem reagált konkrétan Nagy Márton bejelentésére, és arra sem válaszoltak, egyeztetett-e velük a nemzetgazdasági miniszter. Inkább azt hangsúlyozták, mit tettek le idáig az asztalra, illetve deklarálták, hogy hosszú távra terveznek. A kormány által megtartani kívánt négy bank közül az OTP és az UniCredit nem válaszolt, az MBH pedig úgy értékelt, hogy akvizíciójukkal (azzal, hogy egybeolvasztották a Budapest Bankot, a takarékbankokat és az MKB Bankot, és ezzel létrehozták a második legnagyobb hazai pénzintézetet) jelentősen hozzájárultak a bankszektor konszolidációjához. Válasza alapján a Mészáros Lőrinc többségi és az állam kisebbségi érdekeltségében álló bank kész folytatni az akvizíciókat. Azt írták,

az MBH a jövőben is az egyik vezetője szeretne lenni a hazai bankpiac esetleges további konszolidációjának, adott esetben akár akvizíciók révén is, racionálisan növelve piaci részesedését. Ehhez folyamatosan keresik a hazai és nemzetközi célpontokat.

Szerintük a konszolidáció érdemben támogatja a magyar gazdaságot.

A K&H jelezte, elkötelezett a hosszú távú magyarországi jelenlét mellett, ami tulajdonosuk, a KBC Bank számára is kulcsfontosságú. Néhány fontosnak ítélt paramétert is közöltek: közel 40 éve vannak a magyar piacon, 1,7 millió ügyfelük van, mintegy 200 ügyfélponttal rendelkeznek, munkatársaik száma több mint 3900, és több mint 4400 milliárd forint támogatást nyújtanak a magyar gazdaságnak különböző finanszírozási termékekkel, valamint 1583 milliárd forintnyi államkötvény-állománnyal a magyar államnak.

A CIB, a Raiffeisen és az Erste is meghatározó szereplőnek tartja magát a magyar piacon, hosszú távra terveznek, amit anyabankjuk is támogat. Az Erste kitért arra is, hogy számos üzletágban és ügyfélszegmensben a három legnagyobb szereplő közé tartoznak, és nagy szerepet vállaltak a bankrendszer konszolidációjában (több mint tíz pénzintézet akvizíciójával). Hisznek abban, hogy a bankpiacon az ügyfelek érdekét szolgálja a verseny.

Rajtuk kívül még a Gránit Banktól jött válasz lapunknak. Kiemelték, hogy 2010-es indulásuk óta organikus módon kisbankból középbankká fejlődtek, a régió egyik leggyorsabban növekvő pénzintézetévé váltak. Üzleti stratégiájuk változatlan, a jövőben is a hazai bankszektor átlagát meghaladó növekedésre és az élenjáró banki innovációkra építenek.

A kormány a bankokon keresztül adóztat minket

Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus, egyetemi docens, a nemzetközi politikai gazdaságtan szakértője szerint a bankok és a kormány viszonyában ma az a kulcs, hogy hallgatólagos kiegyezés van a felek között:

• a kormány a bankokat adóztatja,
• de nem akadályozza, hogy a bankokra kivetett adók (tranzakciós illeték, banki különadó) költségeit a bankok ráterheljék a fogyasztókra. És a bankok rá is terhelik. Illetve amikor éppen tiltja a kormány az átterhelést, akkor sem ellenőrzi, hogy ez megvalósul-e.

Az adók és az átterhelés miatt pedig a banki (tranzakciós, készpénzfelvételi, számlavezetési) díjak sokkal drágábbak, mint más országokban.

Emögött az van szerinte, hogy a kormányzat nem akar direktben többet adóztatni (többkulcsos jövedelemadóval vagy magasabb kulccsal, esetleg vagyonadóval), hogy azt hangoztathassa, ez az adócsökkentés kormánya. Helyette megadóztatja a bankokat, vagyis indirekt módon, a bankokon keresztül mindnyájunkat.

Az állam által kivetett adók miatt drágák a bankok – jelentette ki Pogátsa, egyetértésben a lapunk által megkérdezett Róna Péter jogász-közgazdásszal, az MNB felügyelőbizottságának egykori tagjával és Bod Péter Ákossal, az MNB volt elnökével.

A piac lerendezi, hány bank legyen

Nem a kormány feladata, hogy megszabja, maximum hány nagybank kell. Ezt majd a piac eldönti, mint ahogy eddig is eldöntötte – deklarálta mindhárom szakértő.

Pogátsa hozzátette, volt, amikor több, máskor kevesebb bank volt, előfordult, hogy az OTP dominált, most meg két domináns nagybank van, az MBH-val. Róna Péter szerint az államnak akkor kellene beavatkoznia, ha bajba jut egy bank – ilyenkor az állam beszáll, átveszi a részvényeket, segítséget nyújt, majd a rendbetétel után eladja a részesedését, és így visszaszedi a ráfordításokat.

De abból, hogy drágák a bankok, következik-e, hogy kevesebb nagybankra lenne szükség? Pogátsa szerint nem.

Ha Nagy Márton azért szeretne tenni, hogy ne legyenek drágák a bankok, akkor írja elő és tartassa be velük, hogy a bankoktól beszedett adókat ne terhelhessék át az ügyfeleikre.

Ekkor kiderülne, hogy a bankok jó része így már nem feltétlenül lenne nyereséges. Ezért a kormány kénytelen lenne más csatornákon keresztül adóztatni a polgárokat.

Ahogy Pogátsa Zoltán látja, mivel minden bank igyekszik átterhelni a saját terheit, így mindenki drágán szolgáltat, nincs érdemi verseny. De nagyobb lesz-e verseny, ha csak öt nagybank lesz, ahogy a nemzetgazdasági miniszter mondja? A szakértő szerint nem. Közgazdasági értelemben minél több piaci szereplő van, annál nagyobb lehet a verseny, például a piaci részesedés növelése érdekében. És minél kevesebb szereplő van egy piacon, annál nagyobb a valószínűsége, hogy felosztják egymás között a piacot, vagy kartelleznek.

Ez a csak öt nagybank maradhat szlogen egy ötperces történet, túl fogunk rajta siklani. Bő egy hónappal a választás előtt egyébként sem szokás belekezdeni ilyen nagy szabású átalakításba

– jegyezte meg.

Kutatási kérdés, nem kormányzati döntés, hány bank legyen egy piacon

Régóta elemzik, hogy milyen lenne a magyar bankszektor optimális összetétele – ha sok a bank, akkor a költség magasabb lehet, ha kevesebb, nagyobb tőkeerővel és ügyfélkörrel, akkor olcsóbb lehet a szolgáltatásuk. Ez szakmai kérdés, amit lehet feszegetni – magyarázta a 24.hu-nak Bod Péter Ákos, hozzátéve, tud olyan országot, ahol csak három európai méretű nagybank van jelen, és ez minden szempontból kielégítő. Arról nem szólva, hogy a bankpiac nyitott, vagyis lehet bankolni az országhatáron túl is.

A kérdés az, hogy kell-e egy ilyen kérdésben egy miniszternek állást foglalnia. Szerinte nem kell, mert ez kutatási kérdés. Külön kérdés, hogy a nemzetgazdasági miniszter miért nyilvánít véleményt arról, hogy melyik banknak kéne fennmaradnia.

Ez arra utal, mintha a kormányzat kijelölné a nyerteseket meg a veszteseket. Ami nincs rendben, sőt nagyon kockázatos lépés. Árnyat vet a nem preferált bankok működésére, hogy a kormány esteleg megnehezítené a piacon maradásukat, amennyiben hatalmon marad.

Szerinte egy miniszter ne szólaljon meg ilyen ügyben, és ha már megszólalt, ne mondjon konkrét bankneveket, azt sejtetve, hogy valamilyen kormányzati akció készülhet a nem preferált bankok, például az Erste ellen – szögezte le. Mint emlékezetes, Orbán Viktor az idei évértékelő beszédében az Erstét a Shell-lel együtt a „halál vámszedőinek, a háború kutyáinak” nevezte, pusztán azért, mert a két cég egy-egy korábbi vezetője a Tisza Párt szakértője lett.

Bod Péter Ákos egyetért Pogátsa Zoltánnal, rá kellene bízni a banktulajdonosokra, a piaci szereplőkre, hogy akarnak-e maradni Magyarországon – el tudják dönteni, mint ahogy a Budapest Bank is úgy döntött néhány éve, hogy a magyarországi érdekeltségét jó áron eladja a magyar államnak. Választás előtt azért is különös és felelőtlen egy ilyen bejelentés Nagy Mártontól, mert az ügyfeleket is elbizonytalanítja, hogy mi lesz a bankjukkal – tette hozzá az MNB korábbi elnöke.

Ezért is nyereségesek a bankok

Bod Péter Ákos kitért arra is, hogy a bankok adóztatása mellett (amelynek terheit végül is ügyfelek viselik) a másik kezével ad is az állam azáltal, hogy az MNB egészen mostanáig 6,5 százalékon tartotta az alapkamatot, hogy a forintnak támasztékot adjon. Emiatt magasak a banki hitelkamatok is, plusz a bankoknak 5,5 százalékos kamatot nyújt a jegybank, ha nála helyezték el a betétjeiket, jelentős profitot biztosítva nekik. A profitabilitás ezért lehetett tavaly is kiemelkedő az itt működő bankoknál.

Aggasztó Nagy Márton bankokat érintő és Lázár János bolti kiskereskedelmet átalakító terve is, erős tőkeellenes, populista hangütéssel.

Bod Péter Ákos szerint az ilyesmi sosem tesz jót a gazdasági működésnek, elbizonytalanít más szereplőket is, ha nyereségesek, hogy ők vajon mikor kerülnek céltáblára. A bóvlitól 1–2 lépésre van Magyarország pénzügyi megítélése, nem kellene a bankszektort pellengérre állítania egy olyan kormánynak, amelyik egyébként pénzbegyűjtésre használja a bankokat – jegyezte meg.

Ha kevesebb a bank, könnyebben érvényesülhet a kormányzati akarat

Ha négy-öt nagybank maradna a piacon, az oligopolisztikus helyzetet jelentene, és sokkal könnyebb dolga lenne a kormánynak befolyást gyakorolni – értékelte Róna Péter, szerinte miért kezdte sulykolni Nagy Márton a bankok számának drasztikus csökkentését. A gazdasági csúcsminiszter a tudósítások szövege alapján konszolidációt, azaz banki összeolvadásokat szorgalmazna. A pénzintézetek felügyeletét a jegybank látja el, Róna Péter szerint a Matolcsy György vezette MNB idejében ezen az ágon erős befolyás érvényesült a bankok felett, ami Varga Mihály színre lépésével valamelyest lazult. (Ez puha eszköznek látszik, de lényegében arról van szó, nem mindegy hányszor és hogyan vizsgálódik a bankfelügyelet egy adott pénzintézet háza táján.)

Minél több bank van, annál nehezebb a befolyást érvényesíteni, nagyobb az esély, hogy lesznek „engedetlenek”, illetve különösen a kisebb bankokkal fordulhat elő, hogy megpróbálnak a különféle központi terhek átvállalásával kínált szolgáltatás révén versenyelőnyhöz jutni. Az a tiszta helyzet, ha négy-öt bank van, melyeket lehet irányítani, befolyásolni, legyen szó akár hitelmennyiség szűkítéséről vagy növeléséről vagy bármilyen más, a kormány elképzelését szolgáló intézkedés végrehajtásáról – magyarázta.

Tényleg nagyon nyereségesek a bankok, a különböző adók ellenére

Róna Péter szerint az volt Nagy Márton egyik „nagy találmánya”, hogy az adóbeszedő hálózat részéve tette a bankokat, vagyis hogy a kirótt banki különadókból évente százmilliárdokat szedtek be, formálisan a bankoktól, de a cechet végeredményben a lakosság és a vállalkozások fizették meg a banki szolgáltatások árában. Hozzátette, szerinte is emiatt magasak európai összehasonlításban a magyarországi banki szolgáltatások díjai, ami az egész gazdaság számára versenyképességet rontó tényező. (Ez a kormány receptje más területeken is: Orbán Viktor az évértékelőjén 15 ezer milliárd forintról beszélt, amit különadók formájában 2010 és 2025 között a bankoktól, az energiacégektől és a kereskedelmi láncoktól „elvettek”, és ebből finanszírozzák a rezsicsökkentést, az adócsökkentéseket, támogatási programokat. Más olvasatban viszont mindent a végső fogyasztók fizetnek meg, a multik pedig lényegében az adóbeszedő hálózat részei.)

Az agyonadóztatott hazai bankok ugyanakkor valóban rendkívül nyereségesek – Róna Péter szerint a profitráta több mint kétszeresen haladja meg az európai átlagot. A kiemelkedő nyereségeség azzal magyarázható szerinte is, hogy a bankadóért cserébe különféle kedvezményekben részesülnek a pénzintézetek. A felügyeletet ellátó jegybank nem szab kemény korlátot a díjemeléseknek (a lakosság bankokon keresztül történő adóztatását ebben a podcastban részletezték), korábbi cikkeinkben részletesen írtunk a hosszú lejáratú, alacsony kamatozású állampapírok cseréjéről, a jegybankban elhelyezett források után fizetett magas kamatokról. De Róna ide sorolta azt is, a jegybank szemet huny afelett, hogy a kereskedelmi bankok nem igyekeznek kártérítést nyújtani a devizahiteleseknek. Jóllehet, az Európai Bíróság döntése erre kötelezné őket, a jegybanktörvény pedig az MNB-t kötelezné, hogy érvényt szerezzen az említett bírósági döntésnek – fejtette ki álláspontját Róna Péter, aki szerint a jegybank 13 éve negligálja ezt devizahitel-ügyben.

A közgazdászprofesszor szerint Magyarországon kvázi államosított a bankrendszer. Utalt arra, hogy a bankoknak ahelyett, hogy betétet gyűjtenének, az állampapírok értékesítését írták elő, és a tevékenységük jelentős részét teszi ki az állami támogatású konstrukciók (mint a CSOK és a 3 százalékos lakáshitel), ahol lényegében állami konstrukciók közvetítése folyik. Ilyen körülmények között szerinte nagyon is van jelentősége annak, hogy kevesebb és könnyen kezelhető bank legyen a piacon – kanyarodtunk vissza a Nagy Márton bankkonszolidációs kijelentéséhez.

The post Tényleg drágák a magyarországi bankok, de nem attól, hogy sokan vannak first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu