Azzal igazán nem lehet vádolni a Gengsztervilág alkotóit, hogy ne vetettek volna be mindent „az év macsó gengsztersorozata” cím elnyerése érdekében. Alapból egy sikeres bűnügyi Showtime-széria, a Ray Donovan eredettörténetének indult a projekt, amiből végül aztán inkább önálló történet lett. Címnek azt találták ki, hogy Gengsztervilág (angolul MobLand, ami kicsit jobban hangzik, de hasonlóan egyszerű) – ez ugye az égvilágon semmit sem mond, így valószínűleg kizárólag azt hivatott hirdetni, hogy itt most gengszterekről lesz szó. Ezt követően
- bevették a buliba a (film)világ legnagyobb gengszterrajongóját, Guy Ritchie-t, aki láthatóan addig hajlandó a brit alvilágról forgatni, amíg akad, aki fizet érte.
- A forgatókönyvírással azt a Ronan Bennettet bízták meg, aki az öt évadot megélt Nagykutyával és nemrég A Sakál napjával mutatta meg, hogy Ritchie-éhez hasonló szimpátiával viseltet a bűnözők irányában.
- A zenét részben a Muse frontemberére, Matt Bellamy-ra, részben meg egy rakás brit rockegyüttesre bízták (az intró például a Fontaines D.C. Starburstere lett), ennek megfelelően a MobLand soundtrackje elképesztően vagány.
- És akkor azt még nem is említettük, hogy a főszerepben maga az életre kelt macsóság, Tom Hardy zsarol, fenyeget és lő szitává bárkit, aki keresztbe tesz a londoni alvilág felett uralkodó Harrigan családnak.
Nem is hiányzik semmi, amit egy ilyen történettől elvár az ember: van vérengzés, lövöldözés, kínzás, robbantgatás, lefizetett rendőrök és politikusok, közepesen váratlan fordulatok, árulások és afférok meg végtelen mennyiségű monologizálás családról, hűségről és a „királyság” megőrzéséről.
Ezek után minimum meglepő, hogy a Gengsztervilág lényegében mégsem gengsztersorozat, inkább egy görög családi dráma, gengszteres háttérrel.
The post Tom Hardy meggyőzően zsarol, fenyeget és lő szitává bárkit, a lazaság viszont hiányzik a Gengsztervilágból first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
