Március elején Londonban összeült Európa és a nyugati világ számos meghatározó vezetője, hogy a kontinens előtt álló biztonságpolitikai kihívásokról tárgyaljanak. A londoni Lancaster House-ban megtartott csúcstalálkozón Franciaország, Németország, Dánia, Olaszország, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Spanyolország, Kanada, Finnország, Svédország, Csehország, Románia és Ukrajna vezetői vettek részt. A tárgyalóasztalnál helyet foglalt Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, Antonio Costa, az Európai Tanács elnöke és Mark Rutte NATO-főtitkár is. Az Egyesült Államok nem volt jelen, de – külügyminiszteri szinten – képviselte magát a NATO több szempontból a második legerősebb tagállamának tartott Törökország is.
Törökország részvétele az európai csúcson jelzésértékű volt.
A brit királyi külügyi intézet, a londoni székhelyű Chatham House január elején közölt egy szakértői elemzést, amely arról szólt, hogy az Európai Uniónak és Törökországnak végre komolyan kellene vennie a biztonsági együttműködést az amerikai fejlemények tükrében. Az elemzés lényegében amellett érvelt, hogy Donald Trump NATO iránti elkötelezettsége megkérdőjelezhető, így pedig az Európai Unió nem remélheti, hogy képes lesz elrettenteni Oroszországot az egyre látványosabb birodalmi törekvéseitől, hacsak Ankarával nem tűzi szorosabbra a kapcsolatát.
Ennek fő oka, hogy a Fekete-tenger, a Földközi-tenger keleti része és a Közel-Kelet nem elkülöníthető zónák a Nyugat és Oroszország konfliktusa szempontjából, hanem épp ellenkezőleg, nagyrészt egyetlen teret alkotnak. Törökország pedig azért fontos ebből a szempontból, mert átnyúlik ezeken a régiókon.
Egeresi Zoltán Törökország-szakértő, a Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet tudományos munkatársa szerint az utóbbi évtizedek Törökországot már megtanították arra, hogy nem feltétlenül lehet számítani az európai vagy amerikai szövetségesekre. Amin most az európaiak keresztülmennek (vagyis, hogy az amerikaiak magukra hagyják őket), azon Törökország – kis túlzással – 1963-64-ben és 1974-ben Ciprus miatt már átesett. A ciprusi intervenció miatt az Egyesült Államok évekre fegyverembargót hirdetett, ami ráébresztette a törököket, hogy saját védelmi iparra van szükség. Ennek megteremtése évtizedekig tartott, de a célt mostanra többé-kevésbé elérték.
A szakértő szerint a török hadiipar az utóbbi közel két évtizedben hatalmas fejlődésen ment keresztül: mostanra nyolcvan százalékban önellátók, bár a nyugati import továbbra is szükséges. Jelentős fejlemény, hogy a jelenlegi kormányzat alatt komoly képességekre is szert tettek a török fegyveres erők:
- a dróniparban képesek voltak nemzetközi piacra lépni,
- rohamosan fejlődik a haditengerészetük,
- 2023-ban vízre bocsátották az első „drónhordozójukat” (kétéltű támadóhajó),
- s jelenleg már a saját vaskupolájukon dolgoznak.
The post Törökország már megtanulta, hogy nem feltétlenül lehet számítani a szövetségesekre first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
