Hétfőn a magyar nyelv és irodalom írásbelivel kezdődött meg a 2026-os érettségi időszak. A középszintű vizsgán a diákoknak elsőként a szövegértési és nyelvi feladatsort kellett megoldaniuk, amely egy Jókai Mórral kapcsolatos interjú értelmezésére épült, míg az irodalmi tesztben klasszikus feladattípusok is megjelentek: volt szóképekkel kapcsolatos kérdés, versrészletek sorrendbe állítása, valamint művek szereplőinek felismerése. A vizsgázóknak egy megadott vers stílusirányzatát és rímelését is azonosítaniuk kellett, továbbá Wass Albertre és Herczeg Ferencre vonatkozó kérdések is szerepeltek a feladatlapon.

Az érettségi második részében esszéfeladat várt a diákokra: Arany János egyik versének elemzése vagy egy témakifejtő dolgozat megírása közül választhattak, utóbbi esetben három különböző magyar költő lírai alkotásain keresztül kellett bemutatniuk a létösszegző vers mint verstípus sajátosságait.

Hogy mennyire voltak ezek a feladatok arányosak, értelmezhetőek és pedagógiailag indokolhatók, azt Schiller Mariann szaktanárral, a Magyartanárok Egyesületének választmányi tagjával elemeztük.

Szövegértés: jó szöveg, hibás elv

A középszintű szövegértési feladat egy olyan interjúra épült, amelyben Bonczidai Éva, a Magyar Kultúra főszerkesztője Szilágyi Márton irodalomtörténésszel beszélgetett Jókai Mór életéről és munkásságáról. Schiller Mariann alapvetően pozitívan értékelte a szövegválasztást: „mai, közérthető szöveg, van köze a tárgyhoz”, az interjú műfaja pedig segíti a diákok eligazodását.

A problémát azonban nem maga a szöveg, hanem a hozzá kapcsolódó elv és kérdezéstechnika jelentette. A szövegértési részben hangsúlyosan megjelenő nyelvtani feladatokat Schiller félreértésnek nevezte:

egy szöveget nem attól ért meg az ember, hogy röptében felismer egy képes határozót.

Ezen felül több kérdés megfogalmazását pongyolának, pontatlannak találta, ami indokolatlanul nehezíthette a vizsgázók dolgát, de a szakértő szerint összességében rendben volt a feladat.

Emlékezetpróba a javából

Sokkal kritikusabban beszélt az irodalmi feladatlapról. Bár a szóképek, rímelés, stílusirányzat-felismerés önmagukban klasszikus érettségi-témák, Schiller szerint az idei teszt túlzottan a lexikális tudásra épített.

Olyan emlékezetpróbákat állít a gyerekek elé, ami majdnem lehetetlen

– fogalmazott.

Külön problémásnak tartotta azokat a kérdéseket, amelyek művek szereplőire (Antigoné, Édes Anna, A vadkacsa) vagy szerzőkhöz kapcsolódó jelenségekre kérdeztek rá, köztük Wass Albertet és Herczeg Ferencet érintő feladatokat. Ezek szerinte sok esetben életrajzi tudást kértek számon, miközben az elvileg nem része az irodalmi tesztnek – jegyezte meg Schiller Mariann.

Ráadásul egy konkrét tárgyi hibára is felhívta a figyelmet a 6-os feladatban, ahol a felsorolt információkat kellett kettesével hozzátársítani a megadott szerzőkhöz: itt egy Wass Alberthez kapcsolódó adat pontatlan volt.

Líra minden mennyiségben

Az érettségi második részében a diákok Arany János A tölgyek alatt – Margitsziget című versének elemzése és egy létösszegző versekről szóló témakifejtő esszé között választhattak. Ez a választék önmagában szabályos, mégis szokatlan.

Amióta kétszintű érettségi van, még nem fordult elő, hogy ne lett volna benne próza vagy epika

– mondta Schiller.

Az Arany-vers esetében külön nehézséget jelentett, hogy semmilyen jegyzet vagy magyarázat nem segítette a diákokat egy nyelvileg és kulturálisan is régebbi szöveg értelmezésében, miközben a tankönyvekben is vannak lábjegyzetek, és ehhez vannak hozzászokva. A szakértő szerint legalább hat, a megértést segítő magyarázatot hozzá lehetett volna fűzni.

Schiller Mariann úgy látja, hogy a létösszegző versekről szóló esszéfeladattal két probléma volt. Az egyik, hogy a feladat leírása előre felsorolt több értelmezési szempontot, amivel éppen azokat a válaszlehetőségeket „lőtte le”, amelyekhez a gyengébben olvasó diákok nyúlni tudtak volna. A másik, hogy a feladat nyelvezete indokolatlanul bonyolult és pontatlan volt, mert az olyan kitételek, mint

az alkotó korábbi saját életének személyiségfejlődése,

értelmezhetetlenek és pedagógiailag indokolatlanok.

További nehézséget okozott, hogy miközben Arany Jánosnál és József Attilánál egyértelműen tanított versként jelenik meg a létösszegzés, más szerzőknél – például Balassi Bálintnál vagy Kosztolányi Dezsőnél – nem világos, mit lehet elfogadható megoldásként értelmezni.

Vagyis miközben a diákoknak három különböző költőt és valóban létösszegző verset kellett találniuk a szöveggyűjteményben, ami már önmagában is komoly kihívást jelentett, még a tanárok körében sincs egyetértés abban, hogy pontosan mely művek sorolhatók ebbe a verstípusba.

A szaktanár szerint ezért kulcskérdés, mennyire enged majd teret a javítási útmutató a szabad értelmezésnek.

A megoldókulcsra kell figyelni

Schiller Mariann kifejtette, az idei magyarérettségi legnagyobb kérdése végső soron nem is maga a feladatsor, hanem az, hogy a javítás során mennyire engednek teret az értelmezésnek. A kedd reggel kiadott hivatalos megoldókulcs fogja eldönteni, hogy a diákok mennyire járhattak jól egy olyan vizsgán, amely – ahogy az interjú egyik pontján elhangzik – sokszor nehezen indokolható módon kérdezett rá olyan tudásra, „amit sehogy nem lehet hasznosítani az életben”.

Összességében a vizsga nem volt jogsértő, de Schiller szerint messze került attól az ideáltól, amely egy értő olvasásra és gondolkodásra nevelő magyarérettségi célja lehetne.

The post Túlzottan a lexikális tudásra épített, tárgyi hiba is volt benne – szakértővel elemeztük a 2026-os magyarérettségit first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu