Piti Marcell az alapdiplomáját 2013-ban szerezte a Kaposvári Egyetem fotográfia szakán, fotóművész mester diplomáját pedig 2017-ben vehette át a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Tagja a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának és a Magyar Fotóművészek Szövetségének. 2017–2024 között a médiaművészeteket támogató MyMuseum Galéria szerződtetett művésze. 2020-ban és 2021-ben Pécsi József-ösztöndíjban részesült. 2015 óta dolgozik magyar és nemzetközi filmprodukciókban, mint standfotós. Három éve a Budapest Bábszínház fotósa. Cikkünkben változatlanul közöljük a gondolatait.
„Gyerekkorom óta a filmek megszállottja vagyok. Nem csak a filmekért, hanem a filmkészítés folyamatáért is rajongok.
Lassan tíz év után mostanra eljutottam arra a szintre, hogy nyugodtan kijelenthetem: ezt a szakmát, amit semmiért nem adnék, életem végéig tanulni fogom.
A tanulmányaim alatt kialakult célt, hogy önálló, autonóm alkotóvá váljak, azt a munkáim során is szeretném a lehető legjobban fenntartani. Így a szakmámat tekintve, bár filmekben dolgozom, mégsem a filmgyártás résztvevőjeként. Egyszerre vagyok ott a forgatás legintenzívebb pillanataiban, mégis kívülről követem figyelemmel a filmkészítés folyamatát.
A standfotós munkája az egyik legösszetettebb feladatkör a fotós szakmán belül. Egyszerre kell némi riportfotós véna, hogy felismerjem és megörökítsem a pillanatot akár a jeleneten belül, akár a backstage-ben, miközben számtalan kreatív feladatot is meg kell oldani; ilyen például a színészek instruálása vagy a filmben játszó képek megkomponálása és világítása, ezekre gyakran csak néhány percnyi idő van. Mindemellett pedig tudni kell esetenként láthatatlannak lenni, legalábbis úgy mozogni a díszletben, hogy a legkevesebb figyelmet keltsük, és ne kerüljünk a kamera látóterébe.
A technikai kihívások mellett a személyes kapcsolatok és a bizalom megteremtése is kulcsfontosságú minden produkcióban. Ez nem mindig könnyű feladat, hiszen sokfélék vagyunk, mégis arra kell törekednem, hogy egy olyan kapcsolatot tudjak kialakítani a színésszel, aminek köszönhetően a közös munka mindkettőnkből a legjobbat hozza ki. Szembesültem már azzal is olykor, hogy a színészek maguk sem tudják pontosan, hogy miért is van szükség ezekre a képekre, milyen jelentőséggel bírnak majd a későbbiek során. A standfotós képei egyrészt dokumentálnak, másrészt filmek plakátjainak, reklámkampányoknak szolgálnak alapul, illetve a sajtóban megjelenő cikkeket illusztrálják. Mindemellett a standfotós betekintést nyújt a film munkálataiba, értelmezi a látottakat, azonosul a film stílusához, hogy képeken keresztül mesélje el a film cselekményét.
Kojot
2015-ben a Kojot című film volt számomra a tűzkeresztség és a fejes a mélyvízbe. Előtte csak gyerekként jártam forgatáson a bátyámnak köszönhetően, aki sok éven keresztül asszisztensként dolgozott magyar produkciókban. Lényegében neki köszönhetem azt, hogy bekerültem a szakmába, valamint Kostyál Márknak, a Kojot rendezőjének, aki első nagyjátékfilmesként rábólintott a portfóliómra, és esélyt adott nekem, mint tökéletesen kezdőnek. Tehát kellett némi hátszél és jóindulat, egy nagy adag szerencse és pár kocka fekete-fehér analóg fotó, ami megkapta Márk tekintetét.
Nem sokkal később, 2015-ben volt szerencsém dolgozni Tasnádi István első filmrendezésében, amely Haumann Péter személye miatt kiemelkedően fontos emlék számomra. Nem csak színészi, de emberi jelenléte is példaértékű volt kamerán innen és túl, és egyben az alázat és szerénység magasiskolája.
My best friend Anne Frank
Későbbi munkáim során a Proton Cinema által kerültem közelebb nemzetközi produkciókhoz. A My best friend Anne Frank című filmben – amely a Covid első hulláma alatt készült – a szokásosnál kevesebb létszámú stábtag miatt videóasszisztensi szerepkört is kaptam, amitől ugyan nagyobb volt rajtam a teher, de sokkal inkább a stáb részének éreztem magam.
Standfotósként csak félig vagyok a produkciós gépezet része, hiszen nem töltök minden napot a forgató stábbal, így egyfajta kívülállóként is mozgok a díszletben.
A valós történeten alapuló My best friend Anne Frank, a háborút túlélt Hanne Gosslar karakterén keresztül mutatja be a háború eseményeit. A forgatás csúcspontja számomra az volt, amikor a koncentrációs tábor fallal elválasztott két oldalán találkozik egymással a két barátnő. Egy apró lyukon keresztül látják egymást pár pillanatig, amelyet a forgatáson külső helyszínen vettek fel éjjel. Miután végeztek a jelenettel, megkértem az Anne-t játszó színésznőt, aki végig a fal túloldalán állt, hogy mutassa meg nekem újra a jelenet pár részletét a fotók kedvéért. Amíg instruáltam a színészt – aszerint, mit szeretnék viszontlátni a képeken, és hogy minél kevésbé legyen neki fájdalmas újraélni a jelenetet –, azzal szembesültem, hogy én magam kerültem Hannah szemszögébe, és így a történetbe, amelyet a monitor materializált élő képe után a saját szememmel is átélhettem. Hatalmas és egyben megrázó élmény volt számomra. Az, hogy az éjfélig tartó utolsó forgatási napom másnapján volt az esküvőm, csak hab volt a tortán.
Sokaktól hallottam már a szakmán belül, hogy a filmezés nem mindenkinek való. Kell hozzá némi megszállottság, talán rajongás, és ahogy én vélem, a filmművészet szeretete. Persze utóbbi nélkül is el lehet tölteni éveket ezen a területen, hiszen bár mindannyian alkotók is vagyunk, ugyanakkor szolgálatot teljesítünk, nap mint nap azt a munkát végezzük, amiben a legtöbb ismeretünk van. A filmesek, dolgozzanak bármelyik részlegben, hozzászoktak a monoton munkához, főleg, amikor stúdióban forgatnak akár hónapokig. A napi 10–12 órás mókuskerék, a sötét, hangár méretű műtermekben könnyen kizökkent a valóságból, és az élet részévé válik egy alternatív világ, ami hasonlóan meghökkentő, ahogyan a Truman Show-ban láthattuk.
The Last Kingdom
A nemzetközi produkciók sorában a Netflixen bemutatott, már befejezett The Last Kingdom című sorozat egy újabb lépcsőfok volt a szakmai életemben, ahol már egy nagyobb léptékű nemzetközi stábbal dolgozhattam együtt, új emberekkel, új elvárások között. Az 5. évad forgatása az addigi leghosszabb filmes munkám volt, amelynek jelentős része külső helyszíneken készült.
A csaták forgatása olykor hetekbe is beletelt, és az is előfordult, hogy a nap elején még szikrázó napsütésben forgott a kamera, délutánra viszont nem csak az eső, de a hó is leesett, amit hatalmas hőlégfúvókkal igyekeztek elolvasztani, hogy minél kevésbé legyen feltűnő a háttérben.
Különleges élményem az említett sorozat befejező részében készült fotóm, amelyen a hadsereg sziluettjét látjuk a létrán álló kamera csapattal együtt, és ami a filmkészítés klasszikus pillanatai közé tartozik. Ennek a képnek a hatására másnap megkeresett a rendező és a film egyik producere, hogy annyira kedvelték a fentebb említett kép szemszögét, hogy újra forgatták a frontról hazatérő katonák jelenetét a fotó alapján. Ennél nagyobb elismerés talán sosem ért még.
A sakál napja
Szakmai utam egyik legizgalmasabb munkája A sakál napja című sorozat első évadának forgatása volt. 2023 nyarán indult, négy országon keresztül és nyolc hónapon át forgott. A tét annyival volt magasabb az eddigieknél, hogy egyrészt egy Oscar díjas színész, Eddie Redmayne előtt kellett megfelelnem, aki nemcsak a főszereplője a sorozatnak, de az egyik producere is. Másrészt a munkámat is sokkal nagyobb figyelemmel kísérte a film reklámjáért felelős osztály, amely állandó feladatokkal, kérésekkel látott el. Eddie Redmayne-ben egy nagyszerű színészt és embert ismertem meg. Nyílt, figyelmes és egyben maximalista karakter, akinek profizmusa minden részletre kiterjed. A felőle érkező bizalom és az állandó támogatás rendkívüli módon segítette a munkámat. Ennek köszönhetően rengeteg beállított képet csináltunk, ahol hagyta, hogy ötleteljek, hogy instruáljam, és akár a jelenettől eltérő, de a filmhez stílusban illő beállításokkal kísérletezzünk.
Mivel Eddie egy vérprofi bérgyilkost játszik a sorozatban, szükség volt kaszkadőrökre is, de, amit tudott és biztonságosnak véltek, azt maga vállalta. A Sakál egyik merényletkísérleténél egy koncertterem nézősora felett a magasban kellett az épület mozgó gerendáin egyensúlyoznia. A jelenetet részben stúdiókörülmények között vették fel, de a mélység ott is jelentős volt. Mivel Redmayne hevederben volt a jelenetek alatt, így a közelebbi képek kedvéért engem is kötelező volt biztosítania a kaszkadőröknek. Bár biztonságban érezhettük magunkat, mégis abban a pár percben rendesen remegtek a lábaim. Az élmény mellett viszont legalább megtapasztalhattam valamit egy színész bátorságából és feladatának összetettségéből. A soron következő évad forgatása a közeljövőben indul majd.
Az utolsó produkció, amiben részt vettem az NCIS: Tony & Ziva című 10 részes sorozat volt – ez az NCIS-univerzum legújabb spin-off sorozata, amit a tervek szerint még 2025-ben bemutatnak.
The post Újraforgattak egy filmjelenetet Piti Marcell képe miatt – de mit is csinál egy standfotós? first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
