Miközben JD Vance, az Egyesült Államok alelnöke Budapesten, Orbán Viktor mellett beszélt, kijött egy véleménycikk a New York Timesban. Mondhatnánk erre, hogy a New York Times a liberális hálózat sarokpontja, rendes szuverenistát egyszerűen nem érdekelhet, mit írnak, de elfelejtenénk, hogy Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, klasszikus New York-i jelenség.

Hiába van Trump bejelentett lakcíme a floridai Palm Beach-en (levélben szavaz), mindig New York-i marad. Ráadásul nem is egyszerű New Yorki-i, hanem kívülálló. Trump gazdag családba született, az apja is milliomos vállalkozó volt, de nem Manhattanben nőtt fel. Sőt, kifejezetten messze onnan, Queens Jamaica Estates nevű részén, ami kellemes városrész, vagyonos emberek lakják, de nagyjából két órányira van a várostól, ami alatt természetesen Manhattant értik. Jamaica Estates annyira New York széle, hogy szinte már Long Island, az öt kerület határa. Azok a New York-iak, akik innen küzdik fel magukat odáig, hogy a Central Park déli határán felhőkarcoló viselje a nevüket, mindig törődni fognak azzal, mit ír a New York Times. Trump a mai napig minden nap megnézi a lap címlapját.

Mennyit tud még elviselni?

A véleménycikk címe az volt, hogy Mennyi megaláztatást tud még elviselni JD Vance. Ezalatt a szerző nem arra gondolt, hogy Vance nevét Magyarországon képtelenek kiejteni, még Kovács Zoltán nemzetközi szóvivő is konzekvensen GD Vance-nek ejti – márpedig a név nem jelentéktelen dolog egy embernek, aki James Donald Bowman néven született, majd könyvet írt arról, miért JD Vance néven lett alelnök. Inkább arról, hogy az amerikai alelnökben a határtalan ambíció szinte folyamatos harcot vívott azzal, mit gondol a világról, és többnyire az ambíció nyert.

Vance élete rendkívül érdekes, drogproblémás szülő, nehéz gyerekkor, szegény környék. Tengerészgyalogság, elitegyetem, San Francisco, befektetések. Úgy futott be, hogy erre az érdekes életre építve elhitette a két parton élő liberálisokkal, hogy ő lesz az, akin keresztül meg lehet érteni, miért sikeres Donald Trump a két part közötti részen. Megérteni nem lehetett, de a korábbi Trump-ellenessége, amelyben – sokat emlegetett módon – Hitlerhez és a droghoz hasonlította későbbi főnökét, azonnal megszűnt, amint Trump beállt mögé támogatónak. Valójában a politikai karrierjének sikeres része is ezzel kezdődött.

Az ambíció győzött, amikor a korábbi bevándorlásellenes elképzeléseit brutális nativizmusra cserélte (a republikánus tábor szélsőséges nacionalistái vallják magukat nativistának, szerintük amerikai az, akinek az ősei is Amerikában születtek), annak ellenére, hogy a republikánus tábor igazán nativista része sosem fogja elfogadni, hogy a felesége indiai származású. Most pedig az ambíció győz, feladva az egyik legrégebb óta tartott hitét arról, hogy az Egyesült Államoknak nem kell külföldi katonai szerepvállalásban részt vennie, de főleg nem Iránban. Vance egyike a két legfontosabb amerikai politikusnak, akik korábban keményen érveltek Irán megtámadása ellen, és most egy olyan adminisztrációban kell szolgálnia, amelynek vezetője civilizációs eltörléssel fenyegeti Iránt egy nagyrészt elszámított háború miatt. A másik ilyen politikus Tulsi Gabbard, de a hírek szerint ő sem marad már sokáig Trump hírszerzési vezetője.

Ki ment meg kit?

Sokan és sokat elemezték azt, mit nyerhet Orbán Viktor azzal, hogy JD Vance a kampány hajrájában ellátogat Budapestre. Alapvetően mi is inkább ezt elemeztük korábban. Arra viszont kevesen térnek ki, hogy lehet, hogy ez Vance-nek éri meg igazán. Az előző cikkünkben azt írtuk, Orbán elvesztése akkora pofon lehet a MAGA-tábornak, hogy még akkor is megéri kiállni mellette, ha kockázat is van a dologban, hiszen lehet, hogy egy hamarosan választást elvesztő politikus mellett kell pózolni.

JD Vance számára viszont egyre kevésbé kihívás ezt megtenni. Az alelnök ugyanis otthon lejtmenetben van. Erre szintén kitértünk korábbi cikkünkben, amely nagyrészt arról szólt, hogyan billent ki Donald Trump támogatottsága. Vance annyival van rosszabb helyzetben, hogy ennek az elnökségnek a talapzatára kíván saját kampányt építeni, egyre kevesebb sikerrel.

Vance támogatottsága Trumpéhoz hasonló negatív rekordokat döntöget. De Donald Trumpnak van több érdekes tulajdonsága is a mindent leuraló személyes karizmán túl. Az egyik az, hogy a kiugró optimizmusa mellett képes tolerálni a népszerűtlenséget. Ezeket általában félreértik Trumpban, de az amerikai elnök valójában kiemelkedően dinamikus döntéshozó, és rendkívül erősen hisz a saját szerencséjében. Ezért tud időnként hatalmas sikerek mellett olyan kudarcokba is belefutni, mint az iráni háború.

Fatum és fortuna

Annyira hisz a saját szerencséjében, hogy ebben a tudatban gyakran az ideiglenes népszerűtlenséget is képes elviselni, sokkal tovább, mint egy átlagos politikus. Talán ez az, amiben a legjobban hasonlítanak Orbán Viktorral. Nem elhanyagolható tulajdonság ez, Niccolo Machiavelli egyik legfontosabb gondolata a Fejedelemben, hogy kétféle szerencse létezik: a sors, vagyis fatum, amely adott, és a szerencse, vagyis fortuna, amely tanulható képesség, és egy politikusnak szüksége is van rá. A fortuna képessége az, amely a legnagyobb különbséget jelenti Trump és Vance között.

Vance-nek talán nagyobb szüksége van Orbán Viktor mellett mutatkozni, mint Orbánnak az amerikai alelnök támogatására. Orbán ugyanis továbbra is ikonja az amerikai jobboldalnak, és ez a jobboldal jelenleg elkezdett egy másik potenciális örökös, Marco Rubio felé húzni. Ezért lehetett, hogy hiába írt a Bloomberg arról, hogy Magyarország olajat vehet az Egyesült Államoktól, ilyen üzletet végül nem jelentettek be.

Sőt, szinte semmilyen üzletet nem jelentettek be. Az Orbán Viktor által emlegetett százmilliárdos amerikai befektetések nem aranykort, hanem tizedesjegyet jelentenek a magyar költségvetésben, a két fél között a politikai segítségen túl nem volt jelentős együttműködés, ami a magyar és amerikai kapcsolatokat előrevinné. Még azt a megállapodást sem tudták bejelenteni, amely a kettős adóztatást kerülné el, és amelyet a Biden-kormány szinte utolsó nyomásgyakorlásként mondott fel a két nemzet között.

Saját szemszögből

A két nép közötti fontos hasonlóság, hogy a világot a saját szemszögükből nézik, ezért Orbán és Vance is elbeszéltek egymás mellett a sajtótájékoztatón. Miközben Orbán arról beszélt, hogyan kell továbbra is olajat venni Oroszországtól egy olyan világban, ahol egyre drágább az energia, elhallgatta, hogy azért drágább az energia, mert legszorosabb szövetségese megtámadta Iránt. Miközben Vance arról beszélt, hogy Magyarország előremutató az energiabiztonságban, elhallgatta, hogy valójában nem az, és hogy még az ő kormánya se támogatja, hogy csak az oroszoktól vegyünk energiát. Emellett pont azokat a vádakat mondta el, amelyek otthon jól hangoznak: családtámogatások kontra brüsszeli bürokraták, elhallgatva, hogy a brüsszeli bürokratákkal valójában a nagy amerikai techcégek szabályozása miatt van problémája. Olyan amerikai techcégekről van szó, amelyek közül többet politikai szövetségesei vezetnek, vagy épp politikai mentora, Peter Thiel.

Annyi különbség azért így is van a két nemzet között, hogy amíg Orbán Viktor egy olyan napon, amikor rendkívül furcsa hangvételű beszélgetések szivárogtak ki róla és az orosz elnökről, csak a köztelevízió és a Patrióta kérdéseire volt képes válaszolni, Vance elsőként a Washington Post-ot, majd a Reuters-t szólította fel, akiktől kemény kérdéseket kapott, és ezekre válaszolt is.

Hogy végül ki jön ki jobban az egész látogatásból, még kérdéses. A magyar miniszterelnök sorsa valamivel hamarabb eldől majd.

The post Vak ment meg világtalant first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu