A magyarországi roma közösségek történetét bemutató sorozatunk legutóbbi részeiben néhány ma is élő sztereotípiát vettünk sorra. Kiderült, hogy a klasszikus értelemben vett cigányvajdát nem a roma csoport választotta, hanem a hatalom jelölte ki, a cigánytörvény (romani kris) az erkölcs és a hagyomány alapján ítél, a vándorló életformát pedig a kényszer szülte, és a legkevésbé sem tekinthetjük általánosan jellemzőnek.
Jelen témánk többé-kevésbé utóbbihoz kapcsolódik, ugyanis hagyományos, vagy annak tekintett cigány mesterségekkel folytatjuk: muzsikus, kovács, fémműves, teknővájó, vályogvető. Mennyire etnospecifikusak ezek a szakmák, mikor és hogyan alakultak ki? Valóban minden roma veleszületett tehetséggel rendelkezik tánc és muzsika terén? Dr. Havas Gábor szociológussal, az 1993-as országos reprezentatív cigánykutatás egyik vezetőjével beszélgettünk.
Cikksorozat a magyarországi cigányokról
A magyarországi roma közösségek történetét bemutató sorozatunkban társadalomtudósokkal folytatott beszélgetések alapján igyekszünk megismerni a legnagyobb hazai etnikum múltját és közösen telt évszázadainkat. A sorozat eddig megjelent részeit ide kattintva olvashatja.
25 sátornyi cigány kovács
Az első, cigányok magyarországi jelenlétét igazoló dokumentum 1423-ból származik, majd néhány év eltéréssel Nyugat-Európa legnagyobb részén is megjelentek roma csoportok. Tőlünk nyugatra egy darabig elfogadóan viszonyultak hozzájuk, de hamar ellenséges lett a viszony, cigányellenes jogszabályokat hoztak, gyakorlatilag törvényen kívül helyezték a romákat, még „cigányvadászatokat” is rendeztek, itt írtunk erről részletesen.
Mindez részben azzal magyarázható, hogy a nyugati, érett feudális társadalomban minden mesterség, szakma hagyományokra épülő, merev rendben működött, nem voltak szabad pályák, új lehetőségek.
Ezzel szemben a kontinens középén fekvő államokban, így Magyarországon is akadtak olyan rések, amelyeket a cigány mesteremberek be tudtak tölteni. Volt számukra »hely”, munkájuk iránt pedig kereslet
– mondja a 24.hu-nak Havas Gábor.
A XV. századi legelső dokumentumok cigány kovácsokat emlegetnek, és innentől kezdve tudjuk, mindvégig jelentős számban űzték e mesterséget. Ismerünk például egy kiváltságlevelet 1496-ból, ebben II. Ulászló király feljogosítja Polgár Tamás cigányvajdát, hogy 25 sátornyi kovács cigányával bárhol az országban járhat, megtelepedhet.
The post Valóban a cigányok vérében van a muzsika? first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
