Múlt szombaton egy katonai akció keretében az amerikai haderő a feleségével együtt elrabolta a venezuelai elnököt, Nicolas Madurót, hogy New Yorkban állítsák bíróság elé. Az elmozdított elnöknek a kábítószer-kereskedelemben való, feltételezett érintettsége miatt kell felelnie, de a tizenkét évnyi regnálása elsősorban nem erről ismert:
tömeges elszegényedés, hiperinfláció és egyre romló közbiztonsági állapotok jellemezték azt, ami miatt becslések szerint 7–8 millió ember hagyta el Venezuelát.
„Maduro kormányzása társadalmi katasztrófába taszította az országot” – mondta lapunknak Nagy Gergő Máté Latin-Amerika-szakértő.
Mozgalom a szegénység ellen
Maduro a hatalmát Hugo Cháveztől „örökölte”, aki a 2013-ban bekövetkezett haláláig, 14 éven át irányította Venezuelát. Az 1998-ban demokratikus választás útján hatalomra jutó Chávez a beiktatásán azt ígérte: leszámol azzal a neoliberális konszenzussal, amely az 1990-es évekre teljesen kiszolgáltatottá tette az országot az Egyesült Államokkal szemben. Chávez az 1980-as évektől építette mozgalmát, amelyet Simón Bolívarról, a dél-amerikai függetlenségi mozgalom vezetőjéről nevezett el.
Azt ígérte, hogy leszámol az országot irányító korrupt elitekkel, visszaszorítja a szegénységet, és egyfajta erőforrás-szuverenitást teremt, azaz állami kézbe veszi a nyersanyag- és ásványkincs-kitermelést, melynek bevételeiből olyan szociálpolitikát vezet be, ami eredményesen lép fel a szegénység ellen
– mondta Nagy.
A karizmatikus Chávez hamar társadalmi többséget tudott szerezni, hiszen a regnáló vezetés politikájának következtében a ’90-es évekre jócskán leromlott az életszínvonal, nőtt a munkanélküliség és az elszegényedés. A társadalmi elégedetlenség 1989-ben egy nagy tüntetéshullámban (Caracazo) csúcsosodott ki, de a zavargásokat vérbe fojtották: közel háromezren vesztették életüket.
A végül csak 1999-től kiépülő, új rendszer jelentős változásokat hozott: Chávez sikereket tudott felmutatni a szegénység elleni küzdelemben, a beiktatásakor csaknem 50 százalékos szegénységi rátát 2010-re szinte a felére, 27 százalékra faragták. Tették ezt – az elnök ígéretéhez híven – az állami olajkitermelésből származó bevételek felhasználásával. Ugyanakkor
az, hogy a venezuelai gazdaság szinte kizárólag az olajexportból származó bevételre épített, a Chávez-rendszer Achilles-sarkává vált. Chávez nem épített ki saját gazdasági kapacitásokat, nem állította több lábra a gazdaságot, ezáltal a korábbinál is nagyobb mértékben az olajkereskedelemtől tette függővé az országot.
Az üzletág a 2000-es években, amikor volt egy nagy nyersanyagár-robbanás a világpiacon, még komoly bevételeket hozott, de a 2010-es évekre ez teljes mértékben lecsengett” – mondta a Chávez-féle gazdaságpolitikáról a szakértő.
Chávez az elnöksége alatt mindegyik választást meggyőző többséggel nyerte meg. Új alkotmányt is adott az országnak, melyet Venezuela történelmében először népszavazáson fogadtak el. A politikai rendszer megújításával erős népi felhatalmazás lengte körül a bolivári forradalmat, de a rendszer felépítményét a vezető karizmája és a tömegekkel való kommunikációja tartotta egyben.
Nagyon széles társadalmi egység sorakozott fel a Chávez-rendszer mögött, amelynek ő közös célt tudott adni
– mondta Nagy.
Ám Chávez 2013-ban, mindössze 58 évesen, rákbetegség következtében elhunyt. A köré épült rendszer pedig hamar súlyos válságba került.
The post Van ellenállás a venezuelai társadalomban azzal szemben, hogy Amerika diktáljon first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
