Van, akinek a természet szentélye, másnak szabadidős helyszín, a pihenés, feltöltődés vagy állatok, növények megfigyelésének terepe. Ami biztos, hogy az erdő életünk, kultúránk, gondolkodásunk rendkívül fontos részét képezi, miközben rekreációs és ökológiai értéke a 21. században felbecsülhetetlen. És persze a faanyagot, házaink, bútoraink alapját és hagyományosan a tél túlélését szolgáló tüzelőt is mind az erdő adja.

A számtalan szemléletmód ellenére abban talán mindenki egyetért, hogy élő egységről van szó, fajok sokaságának élőhelyéről, ami sokkal értékesebb annál, mint hogy állományait szinte maradéktalanul elpusztítva kályhákban és erőművekben égessük el. Tüzelőre nyilvánvalóan szükség van – legalábbis ma még mindenképp –, ám ezt nem feltétlenül védett, magas természeti értékkel rendelkező erdők tarvágásával kellene biztosítani. Márpedig hiába tiltakoztak civilek és az MTA kutatói, a magyarországi szabályozás szerint védett természeti területen álló erdők is tűzifaként végezhetik vagy alacsony hatékonyságú erőművekben éghetnek el. Miért történik mindez, és hogyan lehetne megóvni védett erdeinket? Dr. Gálhidy László erdőökológust, a WWF Magyarország Erdő programjának vezetőjét, és Harmat Ádámot, a szervezet természetvédelmi vezetőhelyettesét kérdeztük.

Pótolhatatlan érték

Az erdő sokkal több, mint fák összessége: összetett ökoszisztéma, amit természetesen fák dominálnak, mellettük azonban számtalan, különféle élőlény – növények, állatok, gombák – otthonául szolgálnak. Kölcsönhatások ezrei tartják épen és egészségesen, egy természetes erdő fái több fajból állnak, eltérő életkorúak, miközben a holtfa szerepe csaknem olyan fontos, mint az élőé – itt írtunk erről részletesen, miközben bemutattuk a Bakonyban húzódó Burok-völgy több mint száz éve érintetlen erdőségét.

A múltban Európa és hazánk nagyobb részét erdők borították, a Magyarországon élő fajok jelentős részben az erdőkhöz kötődnek. Illetve az erdő mint ökoszisztéma a kezdet kezdetétől sokféle szolgáltatást nyújt nekünk, embereknek: faanyag, vadhús, gyümölcs, gomba, hosszan sorolhatnánk.

Talán kevesen gondolnak bele, hogy mindezeken túl milyen fontos szerepet játszanak a levegő vagy a víz tisztításában, a talajképzésben, klímavédelemben, zajvédelemben, rekreációban, egészségmegőrzésben és még számtalan egyéb területen

– mondja a 24.hu-nak Gálhidy László.

Műerdők Trianon után

Az 1900-as évek elején a mai Magyarország területének már csak 10-11 százalékát takarta erdő, ennek káros következményei rögtön jelentkeztek a trianoni békediktátum után, óriási hiány lépett fel faanyagban. Ekkor kezdődtek a visszaerdősítések, mára durván kétmillió hektárnyi erdőt találunk az országban, ez körülbelül hazánk területének 21-22 százaléka. Legértékesebb része a XX. század elejéről maradt 10 százalék, a „többit” a két világháború között csak úgy nevezték: műerdő, és többnyire a faanyagért telepített nemesnyarasokról, akácosokról, fenyvesekről van szó.

Erdőink mintegy felét nem őshonos fajok alkotják, ezen belül különféle definíciókat lehet használni. A teljes erdőállomány mintegy negyedét adó akác – nem véletlenül vagyunk „akácméz-nagyhatalom” – például egyértelműen idegenhonos fafaj. A nemesnyár különböző nyárfajok hibrid, lényegében kultúrváltozata, ezek sem tekinthetők őshonosnak. A fenyőkkel némileg más a helyzet, az erdei fenyő őshonos az Őrségben, ám ahová országosan telepítették, ott már nem – ezeket tájidegennek mondjuk.

A legértékesebb erdőterületek azok, amik a legtermészetesebb állapotban maradtak meg. Fajkészletük őshonos, a természeteshez hasonló, amit jó esetben a múltból örököltek: bükkösök, tölgyesek, ártéri erdők stb., előfordulnak síkságokon is, de döntően a hegyvidékeken találunk ilyen állapotú erdőket.

Saját vizsgálataink alapján az úgynevezett szentélyerdők – amelyekben 140 évnél idősebb fák is megtalálhatók, illetve magas természetességűek – területe Magyarországon körülbelül 15 ezer hektár, ami az összes erdőterület 0,75 százaléka

– emeli ki a szakember. Többségük az északi hegyvidéken, illetve a Dunántúli-középhegységben van, csak elenyésző részük a Dunántúli-dombságban, valamint az Alföldeken.

A védett erdő is kitermelhető

És mit jelent a védett erdő? Valójában csak annyit, hogy természetvédelmi területen található, ettől függetlenül lehet akár faültetvény is. Védett területen a gazdálkodás szigorúbban szabályozott, nem lehet például olyan nagy területű tar-, illetve végvágást végezni. Erőteljesebben lehet úgynevezett hagyásfák, illetve holt faanyag visszahagyására kötelezni a gazdálkodót, vagy fészekvédő zónát lehet megkövetelni egyes madárfajok esetében. Az erdőgazdálkodás gyakorlata azonban a kisebb korlátozások mellett sem tér el egymástól gyökeresen a védett és nem védett területeken. Bárhol az országban találkozhatunk tar- és végvágásokkal – néhány kiemeltebb helyszínt leszámítva, mint amilyen például a főváros környéke.

Védett természeti területen ideális esetben minden beavatkozásnak a természeti értékek megőrzését kellene szolgálnia. Ennek ellenére az ilyen területek többségében hagyományos vágásos erdőgazdálkodás folyik, még a nemzeti parkokban is

– mondja Gálhidy László.

Miért? Nehéz a válasz, az ok valahol a múltban gyökerezik, amikor a gazdaság igényeihez mérten kevés fa állt rendelkezésre. Az erdőtervezés során igyekeztek kimaxolni az erdők faanyagtermelő képességét, azaz mindent „ki kell hozni” belőle, amit a termelő- és megújulóképesség súlyos sérelme nélkül lehetett. Tehát egyfajta „jó gazda” ethosz áll mögötte, illetve Gálhidy szerint az erdész szakma mély meggyőződése, miszerint az erdőgazdálkodás nemcsak a faanyag kitermelését, hanem az erdők fenntartását is szolgálja. Utóbbit az ökológia erősen vitatja.

A paradoxon ott fogható meg, hogy bármely erdő természetvédelmi rendeltetése nem zárja ki a vágásos üzemmódot. Ezért láthatunk nemzeti parkok területén is tar- és végvágásokat.

Tűzifa őshonos fajokból

Lássuk, mi lesz az akár magas természetességű erdőkből származó fával. Országos átlagban körülbelül 20 százalékuk képvisel magas fűrészipari minőséget, 80 százalékon pedig megosztozik az energetika, a papíripar, és a rostfát felhasználó iparágak. Minél természetesebb egy erdő, annál nagyobb arányban végzik tűzifaként vagy farostként, hiszen sok benne a fűrészárunak használhatatlan, girbegurba fa.

A kitermelt faanyag nagyjából 50-60 százaléka végzi erőművekben vagy kályhákban, kazánokban, fajonként is jelentős az eltérés, például a cser 90 százalékából lesz tűzifa, míg a nemesnyárnál 20-25 százalék ez az arány. Itt utalhatunk az imént elhangzottakra: nyilván mindenki látott már „karóegyenes” fákból álló, feszes sorokba rendezett nemesnyárültetvényt, az ilyen egyedek értékesek az ipar számára. Szemben a tömött koronájú, számos helyen elágazó csertölggyel.

Egészen abszurd, hogy a legértékesebb erdők őshonos fáiból lesz a legnagyobb arányban tűzifa, vagyis sok esetben azért szűnnek meg értékes élőhelyek, hogy annak nagyobb részét eltüzeljük

– veszi át a szót Harmat Ádám.

Valóban megújuló energiaforrás?

A magyar háztartások körülbelül harmada, 1,3 millió háztartás használ fát a fűtéshez, ezek felénél a gáz is be van kötve, és az aktuális ártényezők alapján váltogatják, éppen melyiket alkalmazzák. Nagy probléma, miszerint a fa megújuló energiaforrásnak számít. Ha a gyakori vaskályhákat nézzük, ezeknek a legrosszabb a hatásfoka, a felszabaduló energia 40-50 százaléka hasznosul hőenergiaként. Tehát ha 10 köbméter fával számolunk, abból 4-5 köbméter hasznosul, viszont megújulóenergia-célszám szempontjából mind a 10 köbmétert elszámolják. Ez a megújulóelszámolási rendszer végső soron ellenérdekeltséget teremt a fűtési módok hatékonyabbá tételére.

Az erőműveket illetően sem jobb a helyzet. Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere a szennyező fizet elvét követi, ezzel pedig gyakorlatilag befellegzett a széntüzelésű erőműveknek, vagy már bezártak, vagy belátható időn belül be fognak, vagy átálltak fára. Utóbbiban Magyarország élen járt, ami ugyan a széntüzelés kivezetését tekintve lehet örvendetes, ugyanakkor jelentősen megnőtt az energetikai igény a fa iránt. Ezeknek az erőműveknek alacsony a hatásfokuk: a körülbelül 30 százalék villamosenergia-termelő kapacitás mellett magas, körülbelül 70 százalék a hőveszteség. A szocializmus idején a bőségesen rendelkezésre álló szénkészletek mellett ez nem jelentett problémát, jelenleg viszont a biomassza-tüzeléssel más a helyzet. Télen ezt a helyi távfűtés legalább részben hasznosítja, a termelés viszont egész évben folyik, az áram előállítása nagyon jó üzlet, és mivel a fa megújulónak számít, nem kell karbonkvótát fizetni.

Mindez oda vezetett, hogy az elmúlt 20 évben több támogatás jutott a biomassza-erőműveknek, mint a nap- és szélerőművekre összesen.

Itt, a széllel és a nappal összehasonlítva érdemes átgondolni, hogy vajon mennyire megújuló energiaforrás a fa. Még a néhány évtizedenként „betakarított” ültetvények sem igazán nevezhetők annak, 140-150 éves fákat megújulóként eltüzelni pedig már a józan észnek mond ellent – főleg úgy, hogy a biomassza égetésekor keletkező szén-dioxid egy kilowattóra villamos energiára nézve magasabb, mint széntüzelés esetében.

Egyelőre nem látszik megoldás

Mi lehet a megoldás? Az EU-s megállapodások értelmében Magyarországnak 2030-ig el kell érnie, hogy az erdők és egyéb természetes élőhelyek szén-dioxid-elnyelése évi közel hatmillió tonnával növekedjen. E cél eléréséhez mindenképpen csökkenteni kellene a fakitermelést, csakhogy jelenleg egy helyben topogunk, mert a jelenleg érvényes erdőtörvényünk, pontosabban annak alkalmazása ellentétes logikával működik.

Az erdőtörvényben lehetőségek szerepelnek, az erdőtervezők általában a gazdálkodókkal konzultálva, a kéréseiket figyelembe véve dolgoznak, védett területeken pedig a nemzetipark-igazgatóságok, illetve a természetvédelmi hatóság álláspontját is figyelembe kell venni. Vagyis többféle intézmény „párbeszéde” dönti el, hogy egy adott erdőtervezési körzetben mennyi faanyagot vágnak ki. Kritikus esetekben – például ha egy-egy vágásterület a napi hírekbe is bekerül – innentől kezdődik az egymásra mutogatás. Az állami erdőgazdaságok gyakran arra hivatkoznak, hogy elvárják tőlük az adott hozamot, esetleg, hogy a faállomány jelen vagy jövőbeli állapotát kell javítani a beavatkozással. Valamint hogy a természetvédelem ugyancsak jóváhagyta azt. Jelenleg ugyanakkor még azt sem lehet pontosan tudni, ki és hol hozza meg a faanyagtermeléssel kapcsolatos legfőbb döntéseket.

Így aztán a végszó nem túl biztató: a mindenkori kormányzat szintjén kellene megoldást találni, azaz egyensúlyt teremteni a számos, nem egyszer ellenérdekelt ágazat között.

További izgalmas témáink természetről, állatokról:

Megőrültek a magyarországi madarak, hogy autókra támadnak?

Tényleg annyira barátságosak lennének a bonobók?

Cuki állat káros hatásokkal – új ragadozó jelent meg Magyarországon

Öt balatonnyi víz hiányzik az Alföldről

The post Védett erdőkkel fűtünk Magyarországon first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu