Négyszáz. Nemigen jelenik meg ennél nagyobb példányszámban egyetlen tudományos könyv sem ma már. Kevésnek tűnhet, de ez az átlagszám nem kizárólag a hazai kiadásokra jellemző, világszerte ez a tendencia figyelhető meg. Különbséget kell tenni persze a veretes tudományos irodalom és az ismeretterjesztő könyvek között, hiszen a közérthető, bárki számára fogyasztható kötetek azért jóval nagyobb számban jelennek meg. Az mindenesetre jól látszik, nem a tudománynépszerűsítő könyvek a legjobban eladhatóak, mégis hiánypótló szerepük van.
Néhány éve az Oxford University Press főszerkesztője elképesztő számadatokat osztott meg velem, amelyek megdöbbentettek. Náluk, ami a legrangosabb nemzetközi tudományos kiadók egyike egy átlagos könyv példányszáma: négyszáz. Ezek angol nyelven megjelenő, az egész világon terített könyvek Ausztráliától egészen Európáig. (…) Egy PhD-disszertációnak a monográfiává történő átdolgozásának ennyi olvasója van a világon. Kb. két-három évente van egy nagy jelentős könyvsikerük, amiből többet tudnak eladni, ez azt jelenti, hogy az ezres példányszám fölé tudnak menni. (…) Nagyon könnyű elképzelni, hogy a magyar nemzeti nyelvű, tudományos nyelvű könyvkiadás milyen rettenetesen alacsony számokat produkál ennek tükrében
– fejtette ki Kecskeméti Gábor.
Éppen ezért már egyre több országban nem publikálnak nemzeti nyelvű tudományos könyveket. Holl András szerint ugyan megkerülhetetlenül fontos, hogy idegen nyelven is írjanak a magyar kutatók, de érdemes lenne törekedni az egyensúlyra. „A tudományos hangok magyar nyelvű életben tartása kritikus, és ez a Magyar Tudományos Akadémia missziójával is összefügg. A holland csillagászati PhD-dolgozatok lényegében folyóiratokban kiadott angolul összeollózott cikkek, viszont egy nagyon hosszú és kiterjedt holland nyelvű összefoglalójuk van. Ezt tudatosan azért csinálják, hogy a holland tudományos nyelvet életben tartsák, tehát nekünk sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a magyar tudományos nyelv életben tartása rettentő fontos még a természettudományokban is, és teljesen más a helyzet a bölcsészettudományokkal, amelyekben eleve nem lehet nemzetköziesülni”– foglalta össze Holl András csillagász.
„Míg a Typotex Kiadó ‘89-ben matematika, fizika, műszaki tudományok tudományos, ismeretterjesztő kiadójaként indult, addig ma az éves termésünk harmada szépirodalom, nemzetközi fordítás és ismeretterjesztő irodalom. Lecsökkent a tudományos könyvek száma nálunk és úgy látom máshol is. Egyébként a tudományos könyvkiadás fénykora a 2000-es évek elején volt, amikor a felsőoktatási tankönyvpályázat működött. Ez egy megbízható, szakmai alapokon működő, nagyszerű rendszer volt. (…) Azóta az MTA az egyetlen megbízható forrás, azt hozzá kell tenni -és ez nem az MTA programjának a hibája-,hogy öt-hat éve ugyanannyi pénzt kaptunk egy könyv megjelentetésére, mint ma. Csak a nyomdai árak többszörösére emelkedtek, tehát egyszerűen nem fenntartható ez az irány. Éppen ezért alakult ki több kiadónál, hogy elment az ismeretterjesztő könyvek kiadása felé” – fejtette ki Németh Kinga.
A beszélgetés egyik konklúziója, hogy – paradox módon – azok a tudósok írnak magas színvonalú tudományos ismeretterjesztő könyveket, akik megengedhetik maguknak, hogy félretegyék az anyagi és karrierszempontokat, hiszen az egyre szorítóbb publikációs kényszer a folyóiratközléseket preferálja. Mindeközben a mesterséges intelligencia forradalma egyszerre jelent veszélyt a kiadványok hitelességére, és jelent hatalmas kutatási erőforrást. Ebben a nemzetközi közegben a magyar tudományos könyvkiadás egyelőre őrzi magas színvonalát, de kiszámítható finanszírozás nélkül végóráit éli.
Hogy lesz valaki profi olvasó?
Az olvasókat bemutató Mit forgat? rovat vendége Valuska László volt, aki legnagyobb szenvedélyét, az olvasást egy másik szenvedélyének: az élsportnak, na meg a BKV-nak köszönheti. Gyerekkorában a VII. kerületből Budapest másik végéig utazott hetente többször is edzésre, és a tömegközlekedésre szánt időt hasznosan töltötte el: olvasott. „Csak azt vettem észre, hogy falom a könyveket és a két pont közötti út mindig nagyon izgalmas volt, mert mindig nagyon fontos volt nekem, hogy teljesen kikapcsoljak (…), és ennek az olvasás lett az eszköze. (…) A nagypapám budai, polgári életet épített fel magának, amelyben nagyon fontos volt, hogy a falakat nem láttuk, mert mindenhol könyvespolcok voltak, és egyébként dőltek ránk a könyvek.”
Nagyon sok könyvet nem adtam vissza neki, amiért soha nem kárhoztatott. Ez egy végtelen tudás volt amit úgy tudnék leírni, hogy amikor egyetemre jártam még a legkortársabb kurzusokhoz szükséges könyvekért sem kellett könyvtárba járni, mert az alapkönyveket meg lehetett találni a nagypapámnál. Nagyon jó volt, hogy az ókori görögöktől a nyugatosokig minden megvolt valamilyen verzióban.
A egyetemi évek alatt lett Valuska László „profi olvasó”. Bár olyan pályát választott, amit szeretett, joggal merül fel a kérdés, hogy miként képes az olvasásra elvégzednő feladatként és örömforássként egyaránt tekinteni.
„Erről nem szoktunk beszélni. Az emberek a munkájának – még akkor is ha szeretik csinálni –, vannak nehéz részei és nyilván az olvasás kapcsán ezt az nehézséget végképp körülményes artikulálni. (…) Amikor profi olvasóvá válik az ember és ebből kezd el élni, akkor elkezd arra figyelni, hogy mindig aktuális maradjon. Engem már nyomaszt az, ha én nem kapom meg a kiadóktól még megjelenés előtt a könyveket, és ezt ki is harcolom. (…) Profi olvasóként nekem nem az a dolgom, hogy én legyek a legokosabb a Földön, hanem az a feladatom, hogy megpróbáljam valahogy a többi olvasót hozzásegíteni ahhoz, hogy többlet információkhoz jusson. Ez egy klasszikus kapuőr szerep, mert irtózatos mennyiségű könyv jelenik meg, amiből szelektálni kell. (…) Az elmúlt években tényleg eljutottam oda, hogy kiégtem és meg kellett találni újra az örömöt az olvasásban. Az egyik megoldás a non fiction lett, bármikor el tudok olvasni egy non fiction könyvet.”
Top Ten – Tíz tudományos ismeretterjesztő könyv a közelmúltból
- A Magyar Tudományos Akadémia mecénásai. (Klement judit szerk.), MTA – HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2025
- Dan Ariely: Tévhit – Miért hisznek racionális emberek irracionális dolgokban? HVG, 2025
- David Attenborough – Colin Butfield: Óceán. Park, 2025
- Bőgel György-Nagy Dániel Attila: Mesterséges intelligencia a gazdaságban. Typotex, 2025
- Edward Brooke-Hitching: Az ég atlasza – Az univerzum káprázatos térképei, mítoszai és felfedezései. Corvina, 2025
- Byung-Chul Han: A narráció válsága. Typotex, 2025
- Könyves-Tóth Réka: Csillagászati zsebkönyv. Scolar, 2025
- Marcus du Sautoy: A rövidítés tudománya. Park. 2025
- Zoë Schlanger: Fényevők. Open Books, 2025
- Timothy Snyder: A szabadságról. 21. Század, 2025
The post Világszerte a túlélésért küzd a tudományos könyvkiadás first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu