Középkorú, mogorva milliárdos repül a felhők felett. Magángépen utazik harmadmagával. Nem sokáig: a gépét találat éri, emiatt titkára felrobban, a pánikba esett pilótát pedig a blazírt utas maga katapultálja a székéből. Majd ő leteszi az imbolygó gépet, nincs szüksége senki másra.

A magának való figurát Benicio del Toro játssza és Zsa-zsa Kordának hívják, amin jót mosolyoghatnak a magyar nézők, különösen, akiknek Gábor Zsazsa és Korda Sándor (esetleg öccse, Zoltán) neve is mond valamit. Máskülönben a mókás névnek nincs jelentősége, és különben sem téveszt meg bennünket.

Valójában A föníciai séma rendezője, Wes Anderson ül azon a repülőn, aki legutóbbi filmjeivel olyan messzire rugaszkodott a talajtól, hogy legfeljebb már csak apró, pici pontnak látjuk a magasban. Néha hiányzik.

Mit kapnánk, ha Anderson leszállna a földre? Biztosan nem egy újabb olyan filmet, amely, hasonlóan A Francia Kiadáshoz és a rendező első Oscar-díját meghozó Roald Dahl-rövidfilmcsokorhoz, valójában nem egyetlen film, hanem legalább öt – vagy öt és fél. Mintha Andersonnak már nem jutnának eszébe összefüggő nagyjátékfilmmé formálható történetek, csak kisebb gegek, amiket néhány nap alatt leforgathat. A gegparádét most Zsa-zsa Korda köti össze, akinek rövid idő alatt fel kell keresnie különböző üzletfeleit, hogy a segítségükkel, esetleg őket megzsarolva vagy feleségül kérve kimászhasson szorult anyagi helyzetéből.

The post Wes Anderson olyan messzire elszállt, hogy már nem is látjuk first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu