A befektetési szakember szerint két érdek ütközik: egyrészt az alacsony infláció érdekében erős forintárfolyamra lenne szükség – illetve a forintban megtakarítóknak is ez lenne jó – másrészt viszont célszerű lenne, ha az euróbevezetéssel nem döntenénk romba az országnak igen fontos exportszektort közben, különös tekintettel arra, hogy ha már egyszer beléptünk, akkor nincs lehetőségünk átértékelésre, a belső kiigazítás pedig nagyon fájdalmas tud lenni – írja friss blogbejegyzésében.
Hogyan lehet ebben kompromisszumra jutni?
Nyilvánvalóan sok függ a külső körülményektől: egy igen erősen inflatórikus világban (például olajárrobbanás) muszáj lesz felértékelni a forintot, ám ha a külső környezet kedvezőbb, akkor nem annyira lesz ilyen nyomás.
Számos módszer van arra, hogy megállapítsuk mi az az árfolyam, ami nagyjából jó az országnak. A Numbeo megélhetési költségeket összehasonlító számai alapján alapján Zsiday Viktor összehasonlította a hozzánk nagyjából hasonló fejlettségű, környező exszocialista országok fővárosainak átlagos árszínvonalát a magyar fővároséval. Ha feltételezzük, hogy ezekben a hasonló adottságú országokban hasonló árszintnek kell lenni, akkor ez alapján az adódik, hogy az alábbi forint-euró árfolyamok mellett lenne ugyanaz a Numbeo által figyelt, elég reprezentatív termékkosár ára a különböző helyeken, mint Budapesten:
- Bukarest 439
- Zágráb 363
- Ljubljana 341
- Pozsony 347
- Varsó 369
- Prága 336
- Szófia 399
A nyilvánvalóan erősen kilógó Romániától eltekintve átlagosan 359 (őket is beleszámolva 371) forintos euró árfolyam adódik. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a fejlettebb országokban jellemzően magasabb az árszint, a fejletlenebbekben alacsonyabb, és az Eurostat egy főre jutó PPP alapú GDP adatával kiigazítjuk a fenti árfolyamokat akkor az alábbi egyensúlyi árak adódnak:
- Bukarest 450
- Zágráb 371
- Ljubljana 407
- Pozsony 341
- Varsó 394
- Prága 409
- Szófia 357
Ezeknek az átlaga 390, Romániától eltekintve 380.
A kettő között kellene keresgélnünk: 360-380 között lenne helyes megcélozni a bevezetéskori árfolyamot
– vélekedik a szakember.
Figyelembe véve, hogy a következő években várhatóan hatalmas mennyiségű euró forrás érkezik hazánkba, illetve Magyarország igen vonzó spekulatív célpont is lehet, s mindkettő az erőteljes felértékelődés felé mutat (plusz a hazai megtakarítói szektor is rendkívül sok eurót vásárolt az elmúlt években, amelynek egy részét lehet, hogy most majd ha minden jól alakul szeretné visszaváltani forintra) ezért megakadályozandó a túl erős árfolyamot valószínűleg célszerű gyors ütemben kamatot csökkenteni, amennyiben az inflációs folyamatok ezt nem akadályozzák nagyon.
Ennek meg lenne az az előnye is, hogy az ország finanszírozása gyorsan válna olcsóbbá, illetve a vállalati/lakossági kamatstopokat és támogatott hiteleket ki lehetne vezetni, mert a piaci sem lenne sokkal drágább.
Ez ugyan spekuláció, de egy év múlva a 4%-os kamatszint sem tűnik irreálisnak ha minden ideálisan alakul – ehhez persze haza kell hozni az EU-s pénzeket, és egy olyan, hihető 2027-es költségvetést kellene letenni az asztalra, amit elég nagy kihívás lesz a jelenlegi ismereteink alapján összeeszkábálni – írja Zsiday.
The post Zsiday: ilyen forintárfolyam mellett kellene bevezetni az eurót, hogy ne tegyünk nagy kárt first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
