„Akárhányszor olvastam a Sátántangót, mindig valami láthatatlan kéz rántott le a földi pokolba”

A végtelen apokalipszis beszippantó perpetuum mobiléje, kísértetiesen borongós, sötéten hullámzó, köddel borított lírai próza, rendkívüli nyelvi erővel megjelenített apokaliptikus mondandó – kortárs magyar írókat kérdeztünk a Krasznahorkai-életmű jelentőségéről, meghatározó olvasmányélményeikről és arról, hogyan fogadták a Nobel-díj bejelentését.

Tovább az erdeti cikkre:: Telex.hu

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedInPin on Pinterest