Az idén dupla jubileumot ünnepelhet az olimpiai zászló, mármint az eredeti, amelyet 105 éve először húztak fel az antwerpeni játékon, és amely akkor nyomtalanul el is tűnt. 25 éve aztán a tettes, egy akkor 103 éves öregúr, nagy csinnadratta közepette visszaszolgáltatta.
Hogy tolvaj, hős vagy csak egy csibész volt, azt döntse el mindenki saját maga.
Még azt sem mondhatjuk, hogy Hal Haig Prieste nevét elfelejtette volna a sporttörténelem, hiszen az 1896. november 23-án született sportoló nem csupán ott volt az 1920-as olimpián, de a 10 méteres toronyugrásban az amerikai Clarence Pinkston és a svéd Erik Adlerz mögött bronzérmet szerzett.
„Nagyon hideg, nyirkos nap volt. Emlékszem, hogy két srác tartott egy fürdőköpenyt, én pedig felvettem. Aztán a nevemet kiáltották, és azt mondták: »Amerika”. Erre levettem a köntöst, elmentem ugrani, majd visszajöttem, és visszaöltöztem” – mesélte az első versenyéről, amelyen nem jutott döntőbe.
Aztán 10 méteren, a toronyugrásnál megváltoztak a dolgok.
Hagyták, hogy azt csinálj, amit akarsz. Több pontot lehetett szerezni, ha valaki a nehezebb ugrásokat választotta, én pedig így tettem. De ha a kötelező ugrásokban jobban teljesítek, valószínűleg nyertem volna
– emlékezett vissza később a bronzérmére.
Fogadásból elcsórta
Egyértelműen ez volt a pályafutása csúcspontja, további címeket nem nyert. Ugyanakkor elképesztő életet élt, dolgozott úszó- és műugróshow-ban, varietékomikusként, dobosként, bendzsósként, cirkuszi zsonglőrként, sőt, kaszkadőrként filmekben is.
Egyike volt a Keystone Kops legénységének: a némafilmeket ismerők biztosan emlékeznek olyan jelenetekre, amikor a rosszfiúkat egy riadókészültségben lévő, egyébként ügyetlen, eső-kelő rendőrosztag üldözte.
Statisztaként így ismerkedett meg a legnevesebb komikusokkal, Ben Turpinnel és Harold Lloyddal, de barátai között emlegette Charlie Chaplint, Stan Laurelt és Oliver Hardyt is. 40 éves korában megtanult korcsolyázni, és fellépett az Ice Follies jégrevüben.
Hírnevet azonban egy olyan esettel szerzett magának, amelyről elég kevesen tudtak: az antwerpeni játékokon felkúszott egy 4,5 méteres zászlórúdra, és a sporttörténelem első olimpiai zászlaját egyszerűen ellopta.
Az olimpiai öt karikát először ábrázoló lobogónak különös története volt: Pierre de Coubertin báró 1913-ban egy párizsi áruházban készíttette el az 1916-os játékokra, amely azonban a világháború miatt elmaradt. A debütálásra így 1920-ban került sor, csak mire az olimpia véget ért, a zászlónak is nyoma veszett.
Mint kiderült, Hal Prieste nem hóbortból rosszalkodott, egyszerűen fogadást kötött barátjával, Duke Kahanamokuval, a hawaii születésű, háromszoros olimpiai bajnok és kétszeres olimpiai ezüstérmes gyorsúszóval.
Mit tegyek, olyan sok szép karika volt rajta
– magyarázta.
Visszaszolgáltatta, emlékérmet kapott
Ki tudja, kiderült-e volna valaha a turpisság, ha a sportember nem ér meg egész matuzsálemi kort. Hal Haig Prieste 1996-ban, Atlantában, 100 évesen még futott az olimpiai fáklyaváltóban, akkoriban a lapok azt írták, olyan jó kondiban van, hogy csak nemrég hagyta abba a korcsolyázást, de azért a napi fekvőtámaszait becsülettel lenyomta.
Egy évvel később az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságának bankettjén egy beszélgetés során egy riporter azt mondta neki, nagy dolog, hogy ott volt Antwerpenben, de sajnos a NOB azóta is szomorkodik, mert nem találták meg a történelmi ereklyét, az ott, akkor eltűnt olimpiai zászlót.
„Ebben tudok segíteni. A bőröndömben van” – jegyezte meg a 101 éves Prieste.
És valóban, a sportember nem tartotta értékesnek vagy visszaküldésre érdemesnek a zászlót, igazából saját ereklyeként őrizte. Három évvel később, a NOB éves ülésének kezdetén, Sydney-ben adta vissza a zászlót.
Azt gondolom, hogy már nem sokáig leszek itt, és nem jó, ha ezt egy bőröndben őrzöm. Régóta megvolt, sok barátom látta, nem lehetsz önző ezekben a dolgokban. Már nem akaszthatom ki a szobámba. Az emberek másképp néznek majd rám, ha visszaadom, mint ha megtartom
– mondta, miután a zászlót összehajtogatva átadta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökének, Juan Antonio Samaranch-nak, aki egy dobozban olimpiai emlékérmet nyújtott át neki.
Az addigra látásával és hallásával is bajlódó Prieste átvette, és csak annyit kérdezett: „Mi ez? Papír zsebkendő?”
A zászló egyébként meglepően jó állapotban volt 80 év után is, bár kissé elszíneződött és rongyos volt a széle, ahol Prieste letépte a rúdról.
A lobogó jelenleg a lausanne-i Olimpiai Múzeumban látható egy emléktáblával, amely megköszöni a becsületes tolvajnak az adományozást.
Prieste 2001. április 19-én halt meg a New Jersey állambeli Camdenben, 104 éves korában. Ő volt a világ legidősebb olimpiai érmese és az első ismert olimpikon, akinek az élethossza három évszázadot ölelt fel (1896–2001).
The post 105 éve lépett akcióba az olimpiatörténelem legbecsületesebb tolvaja first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24sport