2011-et írtunk, amikor a magyar női jégkorong-válogatott három év szünet után ismét világbajnokságon szerepelt, és az Ausztráliában rendezett divízió III-as tornán öt meccsen szerzett 8 pontjával a harmadik helyen zárt Hollandia, valamint a házigazda ausztrál csapat mögött.

14 évvel később a magyar csapat a csehországi elitvébén szerepel, és a 10. a világranglistán, míg a 2011-ben őt megelőző ellenfelek közül Hollandia a 17., Ausztrália pedig a 31.

14 év hosszú idő a sportban, egy sportoló pályafutásában, de egyáltalán nem jelentős időintervallum, ha arról van, hogy egy csapatot legalulról építkezve eljuttass a legjobbak közé.

„Nem tudtam, mibe is ugrok bele, annyit mondtak a szövetségből, hogy vannak tehetséges lányok, és össze kellene rakni belőlük egy U18-as korosztályú válogatottat” – mondta a 24.hu-nak a női hokiválogatott sikersztorijának origójáról Gömöri Csaba.

A jelenleg a Bajai Harcsáknál dolgozó szakember volt az, aki 2009-ben feltámasztotta poraiból a női válogatottat, amely előtte másfél évig nem is létezett, és még ugyanebben az évben született meg a döntés arról, hogy az U18-as korosztálynak is lesz válogatottja. Be is indult egy utánpótlásprogram, amely mögé a Magyar Jégkorong Szövetség is odaállt.

Akkoriban 140 igazolt női játékost tartottak nyilván Magyarországon, de Gömöri szerint ebben benne volt a „4 éves és a 40 éves is”.

Nem megbántva senkit, de nagyjából 20 lány képviselt értékelhető tudást, ők voltak azok, akik jókor, jó időben kezdtek el jégkorongozni. Ráadásul többségük játszott a fiúk között is, és a mai napig ez a fundamentuma a későbbi sikereknek.

Ezen korosztály előtt a női játékosok többnyire felnőttkorban kezdtek el korcsolyázni, majd utána váltottak a hokira, viszont Huszák Alexandra, Gasparics Fanni és a többiek már a pályafutások elejétől a fiúkkal együtt játszottak, ennek hatására pedig nagyon nagyot fejlődtek. Ezek a lányok nagyon jó kezekben voltak a klubjuknál, és fiúszinten is kiemelkedő társakkal játszottak együtt, Kiss-Simon Franciska például Hári János sortársa volt szuperminiben, ahol 3 a 3 ellen játszanak a kicsik, és Franci volt az, aki vitte a hátán azt a sort”.

Gömöri Csaba és társa, Buzás Norbert az összetartások során nemcsak a játékosok korcsolya- és technikai tudását igyekezett fejleszteni, de próbáltak a lelkükre is hatni, és csapattá formálni őket.

„Tinik voltak, akik küzdöttek a tinédzserek szokásos problémáival, úgyhogy időnként erélyesnek kellett lenni, hol apukának, hol pedig barátnak. Úgy gondolom, Norbival elég jól működtettük ezt a csapatot, hozzáteszem, a mai lehetőségekhez képest sokkal kevesebb pénzből. Ma a női jégkorong megkapja ugyanazokat a feltételeket, mint a fiú szakág, akkoriban ez nem így volt, ennek ellenére le tudtunk tenni az asztalra figyelemre méltó eredményeket.

Ez csak cicahoki, hangoztatták néhányan, köztük olyanok is, akik később szerepet kaptak a női jégkorongban

– magyarázta Gömöri.

The post A korábban cicahokinak csúfolt női jégkorong a magyar sport elmúlt 15 évének egyik legnagyobb sikersztorija first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24sport