Fél évvel a második világháború európai befejezése után – és ugyancsak fél esztendővel Winston Churchill híres fultoni beszéde előtt – nem csupán a különlegessége miatt, hanem szövetségesi szempontból is rendkívüli érdeklődés előzte meg a Dinamo Moszkva futballcsapatának 1945 őszi brit túráját.

Habár az Evening Standard azt írta a november 13-án tartott londoni premiert megelőzően:

Ne várjunk sokat a Dinamótól! Játékosai csak kezdők, munkások, amatőrök.

Ehhez képest a szovjet csapat 3-3-at ért el a Chelsea ellen. A Stamford Bridge-en, ahol a színazonosság elkerülése miatt a Chelsea pirosban játszott, 74 496 néző tülekedett. A lovagias vendéglátók a gyepen már nem voltak udvariasak, Len Goulden és Reg Williams révén kétgólos előnyt szereztek, ráadásul 2-0-nál Leonyid Szolovjov a kapufára lőtte a 11-est.

A második félidő azonban a Dinamóé volt: Vaszilij Karcev szépített, a gólján túl két gólpasszt is jegyző Jevgenyij Arhangelszkij egyenlített (2-2), majd a Chelsea-ben először játszó, az Evertontól 14 ezer fontért szerződtetett Tommy Lawton sikeres fejese után a sokoldalú – később jégkorongban olimpiai és világbajnok – Vszevolod Bobrov megint csak egalizált (3-3).

Bobrov a britanniai vendégszereplés vezéralakja volt: hat gólt és nyolc gólpasszt számlált.

Cardiff következett. Walest azért iktatta programba a moszkvai együttes, mert arrafelé a szénmezőkön, valamint a dokkok vidékén általános volt a szocializmus iránti empátia. Jellemző, hogy a cardiffi városháza fölé sarlót és a kalapácsot emeltek díszletként, a Ninian Parkban pedig 40 ezren tolongtak, jóllehet a helyi City az angol harmadosztályban futballozott.

The post A lefitymált szovjet csapat akkorát focizott a britek ellen, hogy otthon úgy fogadták a játékosokat, mint a Vörös Hadsereg győztes katonáit first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24sport