„Elsőre hihetetlennek tűnik, hogy élvonalbeli meccset játsszanak itt, senki nem lakik a városban, csak állatokat látni meg egy üzletet. Jobbra fordulsz egy utcában a világ végén, ahol a tenger kezdődik, és egyszer csak ott találod a Strandvallen-stadiont” – csodálkozott rá az egyik első osztályú svéd futballklub szurkolója arra, milyen miliő fogadta, amikor kedvenc csapata a Mjällbyhez látogatott.
A svéd közvélemény és a világ futballrajongó fele most legalább ennyire értetlenkedve igyekszik feldolgozni, hogy egy falusi kiscsapat padlógázzal száguld története első bajnoki címe felé.
Az Allsvenskan leendő aranyérmesének története tele van mesébe illő elemekkel, kezdve azzal, hogy a Mjällby egy ezer főnél is kevesebbet számláló település, Hällevik csapata, amelyet 2016-ban egyszerre fenyegetett a negyedosztályba zuhanás és az anyagi csőd.
Kilenc évvel ezelőtt végül az utolsó fordulóban sikerült bebiztosítani a harmadosztályú tagságot, és a megnyugtató fejlemény után Magnus Emeus elnök úgy gondolta, itt az ideje változtatni – úgyhogy a hatékonyabb gazdálkodás érdekében optimalizálta a működési költségeket.
Folyamatos kontroll alatt tartottuk a költségeket, a bajnokságban a miénk az egyik legalacsonyabb bevétel, de eközben kevés a kiadásunk is. Minden elköltött svéd korona után feltesszük a kérdést: jobbak leszünk ettől?
A futballban nagyon sokat számít a szenvedély és a játék szeretete, de a végén azért nem árt, ha a gazdasági helyzet is rendben van egy klubnál” – idézte a BBC Jacob Lennartssont, a Mjällby vezérigazgatóját. A húzás bevált, amíg 2016-ban forintban számolva mínusz 158 millió volt a klub éves pénzügyi mérlege, addig mostanra ez 1 milliárdra emelkedett – pluszban.
Ahogy sikerült a pénzügyeket gatyába rázni, a csapat is elkezdte a szebbik arcát mutatni a pályán: a 2016-os kínszenvedés után 2017-ben csak hosszabbításban elbukott osztályozón maradt le a feljutásról, 2018-ban viszont nagy fölénnyel nyerte meg a harmadosztályt, és egy évvel később lendületből a másodosztályon is végigrobogott.
Azóta két ötödik hely volt (2020, 2024) a Mjällby legjobb eredménye, vagyis nem lehet azt mondani, hogy a csapat az elmúlt években megágyazott volna az idei robbantásnak.
Abban, hogy a Mjällby kisujjnyira van attól, hogy besöpörje a csodaszámba menő bajnoki címet, megkerülhetetlen szerepe van a svéd média által csak Futballdoktorként emlegetett Karl Marius Aksumnak.
A szakember a Norvég Sporttudományi Intézetben doktorált, a disszertációját a „Vizuális érzékelés az elit futballban” címmel írta. A kutatásait egy 500 oldalas tanulmányban dolgozta fel, amire a Mjällbynél afféle bibliaként tekintenek, és ennek hatására szakítottak az addig használt sémákkal a pályán.
„Kijelöltünk iránymutatásokat, és aztán megpróbáltuk ezeket a lehető legjobban átültetni meccsszituációkba, hogy aztán élesben is kellően gördülékeny legyen a játékunk. De, ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a magyarázatot, csak annyit mondanék:
jobban kedveljük az irányítást, a kontrollált helyzeteket, mint a káoszt.
Nagyon jók vagyunk döntetlennél vagy olyankor, amikor az ellenfél vezet. Nem arról van szó, hogy nekünk kell szereznünk az első gólt, vagy el kell kerülnünk, hogy az ellenfelünk előnybe kerüljön, hanem arról, hogy a számunkra megfelelő mederbe tereljük a meccset. Hogy azt érezzük: mi irányítunk, és nálunk van a labda” – mondta Aksum.
A Mjällby korábban előszeretettel lőtte be a kapu elé a labdákat a két szélről, és nagyban épített a pontrúgásokra, de Aksum érkezése óta a csapat arculata megváltozott, most már szívesebben építkezik hátulról, és a labdabirtoklást nézve a negyedik legdominánsabb a 16 csapatos svéd élvonalban.
„Ha az embereknek eszükbe jutott a Mjällby, az előreívelt labdákra, szögletekre, nagy bedobásokra asszociáltak. Védekezésben mindig erősek voltunk, de az előző idényben érkezett egy új másodedző, aki rengeteg ütős ötletet hozott magával a támadójáték fellendítésére” – nyilatkozta Aksum hatásáról a 23 éves középpályás, Elliot Stroud, aki 2023 óta játszik a Mjällbyben.
A Futballdoktor korábban nem dolgozott felnőttcsapatnál, de akadémiai munkássága és újszerű elképzelései meggyőzték Anders Torstenssont, a Mjällby edzőjét, hogy érdemes bevonni a stábba.
„A tanulmányaim és az elvégzett kutatások révén rendelkezem azzal a háttértudással, hogy bármit is hallok vagy olvasok, képes vagyok kritikusan szemlélni. Hallom, hogy az emberek Futballdoktornak hívnak, de a legnagyobb erősségem az, amikor a pályán adhatom át a tudásom a játékosoknak” – magyarázta Aksum, akinek a vizuális észlelésről készült disszertációja külön kitér a szkennelés fontosságára.
Hogy mi az a szkennelés? Amikor a labda nélkül mozgó és az átadást váró játékos folyamatos fejmozgással monitorozza, figyeli a közvetlen környezetét, hogy ezáltal információt gyűjtsön.
„Ez egy kulcsfontosságú képesség a modern futballban, mert az ellenfelek gyorsabbak lettek és hatékonyabban támadnak le, ezért a játékosoknak folyamatosan tisztában kell lenniük azzal, mi történik a közelükben. Különösen fontos ez azok számára, akik a pálya középen játszanak, mert így 360 fokban szerezhetnek információt.”
Aksum folyamatosan fejlesztette a Mjällby-focisták szkennelését, hogy ezáltal jobban tudjanak passzolni, és mind támadásban, mind védekezésben jobb játékossá váljanak.
Szó sincs arról, hogy belevernénk az instrukciókat a játékosok fejébe. Alapelveket vázolunk fel nekik, de sosem adjuk meg a konkrét megoldásokat, hiszen nekik kell meghozniuk a döntéseket
– magyarázta Aksum.
A módszerei mindenesetre működnek, mert a Mjällby a legkevesebb gólt kapta (17), miközben a második legtöbbet szerezte (47), de ami ennél is fontosabb: négy körrel a vége előtt 11 pont az előnye a Hammarby előtt. Innen ezt már tényleg nem lehet elrontani.
A kulcsszavak: szervezettség, intenzitás, fegyelem, tudatosság
A Mjällbynél a 3-4-3-as felállás a kiindulási pont, amely a hátulról építkezés során általában 4-2-2-3-ra módosul, mert a kapus belép a három védő közé, hogy segítse a labdakihozatalt, a két szárnyvédő pedig feltolódik a középcsatár mellé. Bár a csapat szeret rövid passzokkal és folyamatos helycserékkel operálni, ha az ellenfél agresszíven letámad, akkor gond nélkül fellövik a labdát a 191 centis középcsatárra, Jacob Bergströmre, aki a fizikuma révén képes ezeket megtartani.
Az ellenfél térfelén a Mjällby még inkább feltolja a két szárnyvédőt, és a 3-2-5-ös felállás egyszerre biztosít mélységet és szélességet, miközben a játékosok nagyon közel helyezkednek egymáshoz, ezáltal gyorsabban lehet járatni a labdát, és labdavesztés esetén könnyebb visszatámadni. A szárnyvédőkre kulcsszerep hárul támadásban: egyfelől sokszor indulnak be az ellenfél védelme mögötti üres területekre, másrészt az oldalról érkező beadásoknál ők zárják a hosszú oldalt. A csapat előszeretettel tuszkol be három-négy játékost is a kapu előterébe, ami rendesen megosztja a hátvédek figyelmét, ebből pedig jócskán tud profitálni a Mjällby két szárnyvédője, Elliot Stroud és Herman Johansson, akik ketten együtt 13 gólnál járnak a bajnokságban.
Anders Torstensson nagyon agresszív letámadást vár el a csapatától, amely az egész pályán emberfogással védekezik, ezzel folyamatos nyomást helyez az ellenfélre, amelyet így bele tud hajszolni veszélyes pozíciókban történő labdaeladásokba. Ahogy a Mjällby labdát szerzett, villámgyors átmenetek révén támadja az üres területeket, de ha a letámadás nem járt sikerrel, akkor a csapat visszarendeződik egy kompakt 5-3-2-es felállásba. Ha az ellenfél egy lassú oldalpasszal próbálkozik, netán hátrafelé játszik, a Mjällby nyomban feljebb tolja a védelmi vonalát, és igyekszik a saját kapujától messzebb szorítani a másik csapatot.
Szervezettség, intenzitás, fegyelem, tudatosság – ezek köré épül a Mjällby játéka, és a csapat megmutatta, hogy egy szerényebb anyagi képességekkel rendelkező klub is lehet nagyon hatékony a megfelelő taktikai megközelítés révén – derül ki a The Football Analyst elemzéséből.
A csapat stabilitását jól visszaadja, hogy az eddigi 26 forduló során mindössze egy vereséget szedett össze, májusban attól az AIK-tól kapott ki 2-1-re, amelyet a Győr augusztusban kiejtett a Konferencia Liga-selejtezőben.
A kiscsapat ráadásul úgy oktatja a svéd élvonal mezőnyét, hogy az éves bérköltséget tekintve tizenhárom rivális is megelőzi.
„Nincsenek nagy fizetések nálunk, és nem tudunk nagy pénzeket kicsengetni az átigazolásokra, úgyhogy abból főzünk, amink van” – mutatott rá Aksum arra, hogy Puskás Ferenc legendás mondása náluk „kis pénz, nagy focira” változott.
A Mjällby játékosmegfigyelő-rendszere révén előszeretettel csemegéz a skandináv ligák alsóbb osztályaiban felfedezett csiszolatlan gyémántok közül, abban bízva, hogy sikerül belőlük topjátékost faragni.
A csapat legdrágább szerzeménye a 21 éves norvég támadó középpályás, Jeppe Kjaer, akiért júliusban 700 ezer eurót fizettek a Bodö/Glimtnek. A dobogóra még a 22 éves finn-kenyai belső védő, Tony Miettinen, valamint a nála egy évvel fiatalabb svéd-ugandai balszélső, Calvin Kabuye fér fel, előbbi 470 ezer euróért érkezett idén márciusban a norvég, utóbbi 215 ezerért a svéd másodosztályból (Kabuyét nem sokkal a leigazolása után kölcsönben lepasszolta a második vonalban szereplő Varbergshez).
Csak összehasonlításképpen: az NB I egyeduralkodója, a Fradi idei legdrágább átigazolása, a nigériai Bamidele Yusuf 2,5 millió euróért érkezett a szerb Vojvodinától, a nagyravágyó terveket szövögető, de a tabellán csak nyolcadik Újpest 1 milliót fizetett a suriname-i Gleofilo Vlijterért a szintén szerb OFK Beogradnak, és a Győrnek is megért 600 ezer eurót, hogy végleg megvásárolja az algériai Nadhir Benbualit a belga Charleroi-tól.
A Mjällbynél folyó munka minőségét tükrözi, hogy az eladási oldalon öt olyan transzfer is található, amelyek több pénzt fialtak, mint amit a klub a legdrágábban megvett Kjaerért kiadott. A csúcstartó Nicklas Röjkjaer, akit 1,65 millió euróért vitt el a dán bajnokságban tavaly ötödik Nordsjaelland, róla azt mondta Aksum, a 27 éves középpályás a legjobb játékos, akivel valaha együtt dolgozott.
Az idei, minden várakozást felülmúló szereplés újabb játékosokra irányította rá a reflektorfényt, a hét góljával holtversenyben a csapat legeredményesebbjének számító Abdoulie Mannehet vagy az egyaránt belső védő Axel Norént és Abdullah Iqdalt nehéz lesz megtartania a klubnak.
„Amikor egymás után nyered a meccseket, a nagy klubok egyből elkezdik figyelni a játékosaidat. A hangsúly azon van, hogy belássák, olyan megoldásra törekszünk, amely a legjobb a klub számára. De megértem a játékosok nézőpontját is, a Mjällbynél remek képzést kapnak, az ország egyik legjobb klubjában szerepelhetnek, de fizetések terén nem tudunk versenyezni a többiekkel. Azok közül, akik kérték, hogy eligazolhassanak, senki nem ragadt a klubnál hosszú időre, a bajnokság felénél vagy legkésőbb a szezon végén összejött számukra az álomszerződés” – emelte ki Lennartsson vezérigazgató.
A csapatban van olyan játékos – a kapitányi karszalagot viselő Jesper Gustavsson –, aki már 2016-ban, a harmadosztályú bukdácsolás idején is a Mjällby mezét viselte, ahogy a 6500 férőhelyes Strandvallen-stadion lelátóján is találni olyan drukkereket, akik kitartottak a csapat mellett a turbulens években, hogy aztán idén felejthetetlen csodában legyen részük. Azok számára, akik tudják, milyen mélyről mászott fel a Mjällby a svéd futball csúcsára, elképesztően intenzív pillanatokat eredményezett az idei sikerszéria.
A Mjällby nagyobb, mint a futball, ez egy nagy család. Látni, ahogy a nagy hullámvasutazást velem együtt végigcsináló társaim minden hétvégén örömteli pillanatokat élnek át, és az egyik legfelemelőbb élmény a világon megosztani velük ezt az érzést
– adott betekintést a helyi drukkerek lelkivilágába a szurkolói csoport vezetője, Patrik Thorell.
Nem csak ők, a játékosok is összetartanak, Elliot Stroud azt mondta, a keret tagjai gyakran közösen grilleznek, főznek, sokat lógnak együtt, és a pályán kívüli kötelékek a meccseken is tovább épülnek, erősödnek.
„Ez a kulcs. Nagyon közel állunk egymáshoz, és ez különleges egy ilyen kis klubnál” – hangsúlyozta a 6 gólnál és 5 gólpassznál járó Stroud, aki elismerte, nehéz feldolgozni az idei menetelést, mert minden olyan gyorsan történt.
A cikk legelején idézett szurkoló tükröt tartott a Mjällby számára, hogy miképp látják a csapatot a riválisok, és a klubnál ezeket a mondatokat jó mélyen elraktározták, hogy mindenkiben tudatosuljon: a páratlan felemelkedés ellenére két lábbal a földön kell maradni. Bárhogy is folytatódik majd a Mjällby története, egy biztos: ez a végtelenül szimpatikus csapat nagyon sokak számára utat és követendő példát mutatott.
The post A Leicester csodaszámba menő bajnoki címe kutyafüle ahhoz képest, amit a Futballdoktor falusi kiscsapata művelt first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24sport
