Sokak szerint papíron a négy legerősebb csapat került be a 2026-os világbajnokság elődöntőjébe: az Európa-bajnok spanyolok az egyénileg még a korábbiaknál is erősebb játékosállományú franciákkal találkoztak kedd este, a kétszeres Eb-ezüstérmes, a világ legelitebb klubligáját képviselő angol válogatott pedig a címvédő argentinokkal találkozott szerda este.
Franciaország–Spanyolország 0-2
A kettő közül talán még inkább várt első elődöntő fő kérdése az volt: ki fogja többet birtokolni a labdát? Az elődöntőig százszázalékos teljesítménnyel menetelő, a korábbiakhoz képest labdával sokkal dominánsabb francia válogatott az eddigi mérkőzéseken szinte végig többet birtokolta a labdát, és a paraguayi retesz elleni szenvedést leszámítva kifejezetten rugalmas, kreatív, elmozgó játékot mutattak Mbappéék, ami a két évvel ezelőtti Deschamps-csapattal szemben ezúttal már nemcsak steril labdatologatásra, hanem sokszor kifejezetten látványos, élvezhető játékra is elég volt.
A másik oldalon azonban ezúttal nem Irak, nem Svédország, de nem is Marokkó, hanem Spanyolroszág állt. Luis De La Fuente a zöld-fokiak elleni nehéz kezdés után nemcsak labdával lett sokkal dominánsabb, hanem hátul is mindössze egy gólt kapott az egész világbajnokságon.
A két csapat tavalyelőtti eb-elődöntőjében a francia válogatottnak jót tett, hogy nem kellett labdával dominálni, ám akkor a spanyolok összességében simán hozták a párharcot. A mostani kezdet is kísértetiesen hasonló volt: bár a meccs elején a számokban még kiegyenlített volt a találkozó egyik csapat sem dolgozott ki sok helyzetet akcióból, a mérkőzést visszanézve sokkal egyértelműbb volt: taktikailag a franciák már a nyitó szakaszban kiestek a meccs ritmusából.
Szerkezetileg nézve a spanyolok főleg a pálya bal oldalán lubickoltak: Dembélé jobbról indulva csatlakozott Mbappéhoz a letámadás első sorában, Rabiot pedig a védők közé visszalépő Rodrit követte, ám Tchouaméni biztosítani maradt, így Cucurella felfutásával és Olmo szabad tízesben mozgásával Spanyolország rendszeresen át tudta játszani a francia letámadást. Mbappé a meccs után maga is nyilatkozta, hogy a franciák letámadásban végig létszámhátrányban voltak, és szerinte egy az egyben kellett volna a spanyolokat letámadni.
A spanyolok bal oldali aktivitását az is mutatja, hogy Cucurellának jóval több labdaérintése volt (63), mint a túloldalon Pedro Porro-nak (49).
Ennek ellenére a gól büntetőből érkezett, amikor Digne peches módon a labda helyett Lamine Yamal lábát találta el egy tizenhatos környéki párharcnál. Odáig a spanyolok dominanciája „csak” a mezőnyjátékban és a mágnestáblán volt látványos: a mérkőzés első kapura lövése felépített támadásból csak mintegy 35 perc játék után érkezett. A franciáktól pedig az egész félidőben összesen egy ilyen támadást láthattunk.
The post Alapjáték vagy alkalmazkodás: a spanyolok kibillentették a franciákat, az angolok saját sírjukat ásták meg a kapu előtti bunkerben first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24sport
