„Olimpiai győzelmem után számos előadásra hívtak, és az emberek többször is megkerestek és megkérdezték: „Lara, mikor olvashatok ezekről a dolgokról egy könyvben?” Ez elgondolkodtatott, és végül arra jutottam, rendben, csak írok egy könyvet. Számomra fontos volt, hogy ne egy unalmas, rohanós önéletrajz legyen. 30 éves vagyok, és még mindig sok tervem van az életemben. Ez csupán tíz fejezet az életem bizonyos tapasztalatairól” – nyilatkozta a Kuriernek adott interjújában Lara Vadlau, aki tavaly Párizsban Lukas Mähr társaként a 470-es hajóosztályban szerzett aranyérmet.
Az élet vitorlái (Segel des Lebens) című könyve két hete jelent meg, és nem szokványos önéletrajz. A sportoló tíz szabályt mutat be, amelyekre egész életét alapozta, amelyeket addig követett, amíg olimpiai aranyat nyert. Most ezt a bölcsességet szeretné megosztani a világgal. Ahogy fogalmazott, a vikingek már tudták: a szelet nem tudjuk irányítani, de vitorlákat felállíthatunk.
Olyan könyvet akartam készíteni, amely a nem vitorlások számára is izgalmas lesz
– mondta. És hogy számára az izgalom a legfontosabb, arra jó példa, hogy például sohasem bérelne hajót, hogy átvitorlázzon egy tavon. Az túl unalmas lenne neki.
„Utálok unatkozni. Miközben a párizsi olimpiára készültem, orvosnak tanultam, majd könyvet írtam. Nekem erre van szükségem, hamar megunom, ha nem csinálok öt dolgot egyszerre. Amúgy mindig úgy érzem, túl rövid az életem. Amit a legjobban utálok, az időpazarlás. Ezért igyekszem mindent belepakolni, ami csak lehetséges. Persze, néha falba ütközöm. Amikor egymás után három 24 órás műszakot vállalsz, majd jön az edzés és egy repülőút, akkor egy bizonyos ponton már nem tudod, hogy melyik időzónában vagy. Nem is tudatosul bennem, csak amikor megbetegszem és elgondolkodom azon, hogy talán ideje lenne pihenni.”
Az olimpia után szeretett volna pihenni, és októberben elkezdeni az orvosi munkát, de édesanyja azt tanácsolta neki, hogy jobb, ha azonnal belevág.
„A sportolók sokszor nehezen találnak magukra egy ilyen siker után, hiszen négy éven keresztül minden nap egy bizonyos cél elérésére készülnek. Aztán az olimpia után felébrednek, és arra gondolnak, hogy most mit is csinálnak tulajdonképpen? Egyáltalán minek élnek? Ezért fontos, hogy legyen munkád.
.”
Az első nap a sürgősségin arcul csapta, mert akkor tudatosult benne, milyen az, amikor valakiért tényleg felelősséggel tartozik.
Ha valami nem sikerül egy sportoló életében, az személy szerint rossz lehet. De amikor emberek élete forog kockán, akkor rájössz, mi az igazi nyomás.
A 2012-es londoni olimpián még Eva-Maria Schimakkal indult a 470-es hajóosztályban, akkor 18 évesen és 128 naposan a 20. helyen zárt. Négy évvel később komolyabb tervekkel indultak el Jolanta Ogarral, ám a kilencedik helyet óriási csalódásként élte meg. Ekkor gondolta először, hogy orvosnak tanul.
„Mindig is tisztában voltam vele, hogy a sportágam nem olyan, mint a tenisz vagy a futball, sajnos anyagilag nem állsz biztos lábakon. Viszonylag korán rájöttem, hogy valami értelmeset kell tennem az életemben, főleg, mert számomra nagyon fontos, hogy független legyek mindentől és mindenkitől.”
Sportolóként sok mindenről le kellett mondania, ahogy fogalmazott, ő nem járt esküvőkre, babazsúrokra, születésnapokra. De így szokta meg az életét.
„Nagyon kevés barátom van, de ők egy életre szólnak. Tűzbe mennének értem és természetesen én is értük. A legnagyobb támogatóim pedig a családom, az édesapám és az anyukám. Tényleg mindig ott vannak nekem. És igen, a magánéletben valójában nehéz minden más mellett kapcsolatot létesíteni. Főleg, ha a partner egyben profi labdarúgó vagy sportoló” – utalt arra, hogy öt évig együtt élt a németek olimpiai bronzérmes női futballistájával, Lea Schüllerrel, ám tavaly szakítottak.
The post „Amikor emberek élete forog kockán, akkor rájössz, mi az igazi nyomás” – orvosként kell helyt állnia az olimpiai bajnok vitorlázónak first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24sport
