Még szeretne játszani a gyerekeivel
A műtét, úgy tűnik, sikerült, legalábbis a világbajnokság kezdete előtt a
Amikor Paul Drux 2011-ben a Gummersbachból a Füchse Berlin csapatához szerződött, találkozott Bob Hanninggal. A német szövetség későbbi alelnöke akkor még a berlini kézilabdaklub utánpótlásedzőjeként dolgozott, és meglepődött az új szerzemény elkötelezettségének hiányán.
„Amikor azt mondtam neki, hogy csináljon tíz négyütemű fekvőtámaszt, csak hetet tett meg. Jeleztem neki, hogy visszamehet Gummersbachba, ha így folytatja. Vagy, ha nagyfiú akar lenni, akkor változtat a hozzáállásán.”
So bitter. Alles Gute Paul Drux! https://t.co/a2qv1kAIvY
— thwkiel (@thwkiel) October 2, 2024
Drux Berlinben maradt, ahol a jövő ígéretéből Bundesliga- és válogatott játékos lett. Mondhatni remek kézilabdázó, akit sohasem tartottak klasszikus irányítónak vagy zseninek. Csak egy dinamikus mozgással és strukturált gondolkodással megáldott kézilabdázónak, aki, ha kellett, gólt szerzett, de főleg kiválóan látott a pályán, és tökéletes passzokkal hozta helyzetbe társait.
Jól állt neki, hogy a modern kézilabdában a középső pozíciók között egyre inkább elmosódtak az egyértelmű határvonalak, így az irányító poszt mellett bármelyik oldali átlövő feladatot is képes volt ellátni.
Tizenegy nagyobb műtéten esett át
A 2016-os riói olimpián remekül mozgatta a társakat, és bronzéremhez segítette őket. Úgy tűnt, világklasszis lesz, aki eljuthat akár olyan magasságokba is, mint az alkatilag és játékstílusban hozzá közel álló Nikola Karabatic. Dinamizmusa, sokoldalúsága és védekezési potenciálja is az olimpiai, világ- és Európa-bajnok francia világklasszisra emlékeztetett.
Azonban élete legnagyobb pechje, hogy hihetetlenül sérülékeny – és talán balszerencsés is – volt. Elszakadt a meniszkusza, a keresztszalagja, az Achilles-ínja, a bokaszalagja, megsérült a bokaízülete, és amikor a jobb, vagyis a lövőkarjának vállát kellett műteni, akkor a folytatás is kérdésessé vált.
Sérülés miatt lemaradt az elmúlt évek legnagyobb német diadalairól, a 2016-os lengyelországi Eb-aranyról és a párizsi olimpia ezüstérméről.
Tizenegy műtétem volt, de akkor a normál szalag- vagy izomsérüléseket nem is számítom.
A kezemet kivéve a kézilabdához szükséges összes fontos szervem érintett volt. Már ismerem az összes izomcsoportot, tudom értelmezni az MRI-felvételeket. Tudom, minek hogyan kell kinéznie” – jegyezte meg.
Út a térdprotézis felé
A sokadik visszatérés és újrakezdés 2024 szeptemberében ért véget, Drux egy edzésen olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy október 2-án hivatalosan is bejelentette: befejezi a pályafutását.
Schwere Knieverletzung zwingt Paul Drux zum Karriereende
https://t.co/fPe3tucCwa
— Füchse Berlin (@FuechseBerlin) October 2, 2024
„Az orvosok kizártnak tartják a folytatást, és nem engedik, hogy visszatérjen a versenysporthoz” – jelentették be a berliniek. De addigra már másfél éve alig tudott kézilabdázni, a jelenlegi idényben is mindössze háromszor lépett pályára.
Maga Drux is a vizsgálatok „pusztító eredményeiről” beszélt, a Zeit szerint a bal térdében masszív porckopás keletkezett, amelyet csak műtéttel lehetett helyretenni. De az orvosok figyelmeztették, a porc soha nem lesz olyan stabil, mint korábban.
Ha továbbra is kézilabdázik, a combcsont a legrosszabb esetben teljesen leválhat a porcról. És ez akkor már visszafordíthatatlan és javíthatatlan probléma, út a térdprotézis felé.
A Füchse sportigazgatója, a korábbi kiváló szélső, Stefan Kretzschmar „abszolút példaképként és világítótorony-figuraként” jellemezte, és hozzátette, reméli, hogy a klubnál marad egy másik szerepkörben.
Ezt erősítette az ügyvezető igazgató, Bob Hanning is, aki egyébként is különleges kapcsolatban állt a játékossal.
„Számomra olyan, mint egy gyerek, akivel itt nőttünk fel. Sok-sok mindent átéltünk együtt. Hihetetlenül fáj, hogy így kell befejeznie a karrierjét. Hihetetlen, hogy mi mindenen ment keresztül már ebben a klubban, példakép volt mindannyiunk számára. Épp filmet néztem, amikor Paul elküldte nekünk az üzenetet a csapat WhatsApp-csoportjában. Ki kellett kapcsolnom a filmet, nem tudtam tovább nézni, csak sírtam” – mondta.
Még szeretne játszani a gyerekeivel
A műtét, úgy tűnik, sikerült, legalábbis a világbajnokság kezdete előtt a Süddeutsche Zeitungnak adott interjújában úgy fogalmazott, már mankó nélkül tud járni, és úgy érzi, folyamatosan javul térdének az állapota.
Hallgatok a testemre, de tudom, hogy ez egy hosszú út. December elején kezdtem a rehabilitációt, és már egészen jól tudok járni, de azt is tudom, hol vannak a határaim.
Ha 20 éves lennék, talán megpróbálnék visszatérni. De az elmúlt évek sérülései után ennek egyszerűen nincs értelme. Fennáll a veszélye, hogy teljesen tönkremegy a térdem” – nyilatkozta.
Azt, hogy az élsport tönkreteheti a szervezetet, nem csak ő tapasztalta meg. A legendás teniszező, Boris Becker az egyik könyvében azt írta, hogy a teste olyan volt, mint egy csatatér. A kézilabda ennél is brutálisabb, a Bundesligában szereplő TVB Stuttgart csapatorvosa egyszer úgy nyilatkozott, hogy egyes kézilabdázók néha úgy érzik magukat a meccs utáni reggelen, mintha közúti balesetet szenvedtek volna.
Pár versenysportoló pedig egy idő után már nemcsak a sportágát nem tudja űzni, hanem a saját gyermekeivel sem tud játszani. Drux viszont utóbbit semmi pénzért nem hagyná ki.
Túlterheltség, stressz, mentális gondok
Drux szerint nem túlzás, amikor a sportolók a hihetetlen túlterhelésre panaszkodnak.
„Átlépjük a határainkat, ezt világosan ki kell mondani. Látható, mennyire érzékenyek a sérülésekre azok a játékosok, akik az olimpián is ott voltak. A Gummersbach átlövője, Julian Köster térdszalagsérüléssel hagyott ki heteket ősszel, a magdeburgi Felix Claarnak Párizsban szakadt el az Achillese, míg a svédek berlini beállósa, Max Darj a vébé előtt szenvedett térdsérülést.”
Szerinte egy hosszabb nyári szünet sokat segítene a sportolókon.
„Az rendben van, ha mi, játékosok két-háromnaponta játszunk. De az NBA-hez hasonlóan hosszabb szünetet kellene biztosítani. Nekem például Tokió után négy nap szabadságom volt, és már kezdődött a felkészülés. Beszélnünk kell az utazással járó stresszről, amelyet gyakran alábecsülnek, plusz a mentális gondokról.”
Azt mondta, fizikailag még csak-csak lehet regenerálódni, de lelkileg brutális ezt átélni. Sok olimpikonnal beszélt erről, és mind azt mondják, hogy egy hét szünet nem elég.
„A maximális motiváció kialakítása a fő probléma. Persze, ez a dolgunk, ezért kapunk fizetést. De mi is csak emberek vagyunk, és mindenkinek megvan a napi stressze.”
A Füchse még számít rá
A Zeit feltette a kérdést, hogy bár az egyik legjobb német kézilabdázó volt, de a teste nem bírta tovább, így vajon megérte-e az egész számára. Erre habozás nélkül azt felelte: semmit sem bánt meg, mert kiváltság volt profi kézilabdázónak lenni.
Elmesélte, hogy egyik este, miközben kétéves kislányát lefektette aludni, sírva fakadt. Ez volt az egyik olyan pillanat, amikor rájött, mit veszített: rádöbbent, hogy kislánya és újszülött gyermeke soha nem fogják már látni az apjukat kézilabdázni.
„Az első napokban mindenkitől kaptam egy extra ölelést. De a sport brutális, csak megy előre. Amióta az eszemet tudtam, sportoltam, most pedig már nem, ezt először el kell fogadnod. Hatalmas kihívás, és minden héten egyre jobban fáj.”
A kézilabda sokat adott neki, ez volt az élete. De a brutalitásával túl sokat is követelt tőle.
Ennél csak a hirtelen visszavonulás volt nehezebb, főleg, hogy úgy érezte, a családját még jobban megviselte. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy néhány nappal később megszületett a második lánya, így a karrierje befejezése utáni első hétről mégiscsak azt mondhatta, gyönyörű időszak volt.
A sport, amely évekig uralta a mindennapjait, ugyan eltűnt, de úgy fogalmazott:
Jó érzés tudni, hogy otthon szükség van rád, és ott nagyon fontos vagy.
A sport mellett tanult is, jelenleg üzleti informatikából írja a diplomamunkáját. A szerződése a szezon végén, 2025 júniusában jár le, ekkor 14 év után hivatalosan már nem lesz a klub játékosa. Ugyanakkor valószínűleg marad a Füchsénél vezetői szerepkörben, de erről konkrét egyeztetés még nem volt.
Bob Hanning ugyanakkor elárulta, hogy régóta nagy tervei vannak vele. Korábban úgy vélte, három-négy év aktív játék után akár az ő posztját is átvehetné a klubnál. Lehet, hogy ezt a váltást kicsit előbbre hozzák majd?
The post „Átlépjük a határainkat” – a kézilabda brutalitása okozta a klasszis játékos végzetét first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24sport
