„Ahhoz, hogy valaki holokauszt-túlélő legyen, nem elég egyetlen alkalommal szerencsésnek lenni. Ahhoz egész szerencsesorozatra szükség volt. 1941 áprilisában, Belgrádban rejtőzködtünk, amikor a házunkat bombatalálat érte. A szomszédos pincékben több ember meghalt. Emlékszem a hatalmas zajra, az acélajtó kicsúszott a zsanérjaiból, és a nagymamám rám vetette magát, hogy megvédjen. De nem haltunk meg. Ekkor voltam először szerencsés” – mesélte az 1936. április 2-én, egy zsidó családban született sportember.
„Két héttel később apámnak, aki aktív tartalékos szolgálatot teljesített a jugoszláv hadseregben, sikerült visszajutnia Belgrádba és megtalálnia minket. Aztán az egész család úgy döntött, hogy Magyarországra szökünk. Ha a németek elkaptak volna minket, zsidóként a helyszínen megölnek.”
A család a következő három évet bujkálásban, állandó veszélyben töltötte, a kis nyolcéves Shault egy ideig egy kolostorban helyezték el, figyelmeztetve, hogy tartsa titokban zsidó származását.
„A két nővéremet nem zsidó barátainkhoz küldték, engem bedugtak egy kolostorba, ahol protestánsnak kellett tettetnem magam. Nyolcévesként teljesen egyedül voltam, de világossá vált számomra, hogy ha bárki megtudja, hogy zsidó vagyok, megölnek. Állandó halálfélelemben éltem. Amikor a szövetségesek elkezdték bombázni a környéket, a szüleim hazavittek, mondván, ha bombatalálat ér minket, legalább együtt leszünk. Néhány nappal később SS-katonák jöttek a házhoz, és elvittek minket a gettóba” – nyilatkozta május elején a Weltnek adott interjúban.
Hála Kasztner Rezsőnek
1944-ben a szüleivel együtt a bergen-belseni koncentrációs táborba deportálták, ahonnan hat hónappal később, a Kasztner-deportoknak köszönhetően szabadult. (Kasztner Rezső segítségével egy vonatot 6 és fél millió pengő váltságdíj fejében a bergen-belseni lágerbe, onnan két részletben Svájcba irányítottak.)
„Emlékszem minden ott töltött napra. Órákon át álltam az esőben és a hidegben a névsorolvasásokon. A német katonák folyton hibáztak az élők és a halottak számának összeadásakor. Emlékszem a szögesdrótra, az őrtornyokra és az éhségre. Óriási hatással volt rám.”
Anyai nagyszüleit Auschwitzban meggyilkolták, erről úgy szereztek tudomást, hogy a nagyapja egy cetlit tolt ki a Lengyelországba tartó vonatból, amelyen ez állt:
A halálba visznek minket. Ha megtalálják ezt a levelet, kérem, legyenek emberségesek, és adják át a családomnak, hogy megtudják, mi történt!
The post „Az élet minden másnál erősebb” – 89 évesen is naponta sportol az utolsó élő olimpikon, aki túlélte a koncentrációs tábort first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24sport
