Az a 6180 néző, aki 65 éve, 1960. október 29-én kilátogatott a louisville-i Freedom Hallba, hogy élőben tekintse meg Cassius Clay (a későbbi Muhammad Ali) és Tunney Hunsaker nehézsúlyú bokszmeccsét, valószínűleg élete végéig emlegette, hogy ott volt, amikor kezdetét vette minden idők egyik legnagyobb sportolójának profi karrierje.
A mindössze 18 éves Clay nevét ekkor már nem csak szülővárosában, a Kentucky állambeli Louisville-ben, hanem világszerte ismerték, hiszen alig két hónappal korábban azzal koronázta meg amatőr karrierjét, hogy félnehézsúlyban olimpiai bajnoki címet szerzett Rómában.
Pedig az ifjonc olyannyira rettegett a repüléstől, hogy még az is felmerült benne, hogy el sem utazik az olimpiára, aztán csak rászánta magát az útra, és sorrendben egy belga, egy szovjet és egy ausztrál ellenfelet legyőzve jutott el a Melbourne-ben olimpiai bronzérmes, háromszoros Európa-bajnok Zbigniew Pietrzykowski elleni döntőbe, amelyet pontozással nyert meg.
Egy sokszor emlegetett városi legenda szerint Clay hazatérése után olyannyira feldühödött azon, hogy nem szolgálták ki Louisville-ben egy csak fehérek által látogatott étteremben, hogy olimpiai aranyérmét az Ohio folyóba hajította. Később azonban önéletrajzában azt mesélte, hogy egy évvel az olimpia után vesztette el az érmet, amely helyett végül az 1996-os atlantai olimpián kapott egy másikat.
A római diadalmenettel Clay amatőrként feljutott a csúcsra, és nem sokat hezitált, nyomban kipróbálta magát a profik között, első ellenfele a nála 11 és fél évvel idősebb Hunsaker volt.
Clay egy vadonatúj rózsaszín Cadillackel érkezett a Freedom Hallhoz, hogy megmérkőzzön Hunsakerrel, aki civilben a nyugat-virginiai Fayetteville rendőrfőnöke volt.
És jelentős tapasztalattal bírt a profik között, 17 győzelem, 9 vereség és 1 döntetlen volt a mérlege a találkozó előtt.
Bár a rutin a rendőr mellett szólt, az nem festett túl jól, hogy legutóbbi hat meccsét elvesztette, és a ringben gyorsan kiderült, hogy bár Clay négy kilóval nehezebb, így is sokkal gyorsabb nála. A későbbi bajnok lábmunkája már újoncként is kiemelkedő volt, és ha Hunsaker időnként közel is tudott kerülni hozzá, Clay elsőrangú reflexei és gyors ellencsapásai révén nyomban jelezte ellenfelének, hogy ne legyenek vérmes reményei.
Az olimpiai bajnok már ekkor is az egész karrierjét végigkísérő magabiztossággal mozgott a ringben, és ütéseivel egyre több kárt tett Hunsakerben.
Az idősebb bokszolónak a harmadik menetben kezdett el vérezni az orra, majd a negyedik felvonás után a benyelt ütésektől a jobb szeme fölött szétnyílt a bőr, úgyhogy a meccs végére Clayt is összevérezte.
A rendőrfőnök hiába küzdött becsülettel, a végeredmény nem lehetett kérdéses, egyhangú pontozással Clayt hirdették ki győztesnek, aki 2000 dollárt kapott a meccsért – a vesztes fél pedig háromszázat.
„Fiatal kora ellenére iszonyú jól bokszolt, és villámgyors volt, mintha nem is nehéz-, hanem középsúlyú ellenfelem lett volna. Minden trükköt bevetettem, hogy elkapjam egy komoly ütéssel, de egyszerűen túl gyors volt” – nyilatkozta Hunsaker, aki büszke lehetett arra, hogy kibírta talpon a hat menetet, ugyanis Clay a következő öt ellenfelét idő előtt lerendezte.
A győztes debütálás után Clay mögött tíz louisville-i üzletember sorakozott fel támogatóként, akik 18 ezer dolláros szerződést toltak elé. 19-0-s mérleggel jutott el az első nehézsúlyú címmeccséig, amelyet 1964-ben vívott Sonny Liston ellen, aki a hatodik menet után feladta a küzdelmet. A hatalmas visszhangot kiváltó győzelem másnapján Clay bejelentette, hogy áttért az iszlám hitre, és mostantól Muhammad Ali a neve.
Bár a Hunsaker elleni meccsnek csak annyi volt a jelentősége, hogy ezzel tette meg Clay az első apró lépést a halhatatlanság felé, a két bokszoló a későbbiekben is tartotta a kapcsolatot, és kölcsönösen tisztelték egymást.
„A meccsünk előtt sosem hallottam Cassius Clayről. Úgy voltam vele, ez is csak egy újabb bunyó. Amikor mondták nekem, hogy megnyerte az olimpiát, csak megvontam a vállam, számomra ez nem jelentett semmit. Amikor a meccs után visszatértem Fayetteville, a helyi ügyész megkérdezte tőlem, mit gondolok Clayről.
Azt feleltem neki, hogy amint megkapja a lehetőséget, egyből világbajnok lesz majd
– mesélte Hunsaker egy 1992-es interjúban.
Azt is hozzátette, úgy érzi, meg tudta nehezíteni a későbbi bajnok dolgát. „Utóbb bevallotta nekem, majdnem visszajött a vacsorára befalt hamburger, amikor a második és harmadik menetben alaposan megsoroztam a hasát kemény ütésekkel. De túl öreg voltam ahhoz, hogy egy 18 éves sráccal bunyózzak, pláne olyannal, aki ennyire jó. A hosszú karjaival bármilyen szögből képes volt eltalálni, és közben a szeme sem rebbent”.
Ali azt mondta első profi ellenfeléről, hogy sok jobb bokszolóval mérkőzött meg, de egyik sem harcolt akkora szívvel, mint Hunsaker.
Akinek 1962-ben ért véget a profi pályafutása, sőt kisebb csoda, hogy életben maradt, mert kilenc napig kómában volt, miután Joe „Shotgun” Shelton a tizedik menetben kiütötte. Hunsaker két agyműtétet követően mondhatta el magáról, hogy felépült, és 1992-es nyugdíjazásáig ő volt Fayetteville rendőrfőnöke.
2005 áprilisában, 74 évesen halt meg, Ali 12 évvel élte túl, és szintén 74 volt, amikor 2016-ban távozott az élők sorából.
The post Az ifjonc belibbent egy vadonatúj Cadillackel és véresre verte a rendőrfőnököt – így indult Muhammad Ali profi karrierje first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24sport
