A 189 centis Gyökeres klasszikus középcsatárt játszik Mikel Arteta egyre sematikusabbá váló 4-3-3-jában. Felállt fal ellen többnyire ritkán lép vissza, a kilences hagyományos pozíciójában, a belső védők között helyezkedik. Erre ráerősít, hogy Arteta – Pep Guardiolához hasonlóan – megszállottja a labdával való kontrollnak, így kisebb csapatokat gyakran szorít mélyen vissza a kapu elé, hogy azokat beszorítva a csapata
Viktor Gyökeres látszólag nem kezdett rosszul Londonban, jelenleg ő a tabellát vezető Arsenal házi gólkirálya. Ám nem minden mérkőzésen ment neki jól a játék: a három, papíron legnagyobb rangadón a Manchester United, a Liverpool és a Manchester City ellen egyaránt lövési kísérlet nélkül fejezte be a mérkőzést. Ennek ellenére 3.02-es xG-mutatójával még mindig az első hatban van a Fotmobnál a liga legveszélyesebb játékosai közt.
Hol az igazság?
A magyar szülőkkel rendelkező Gyökeres 1998. június 4-én született Stockholmban. A felnőtt futballt először a svéd másodosztályú Brommapojkarnában kezdte, majd a Brighton U21-es csapatában folytatta. 2019 januárjában mutatkozott be a svéd nemzeti csapatban, és már a második mérkőzésén megszerezte első válogatott gólját Izland ellen. Ezután még az angol második ligás Coventry City következett, majd 2023-ban a lisszaboni Sporting CP. Gyökeres itt tett szert nemzetközi ismertségre: az elmúlt két szezonban egészen elképesztő mennyiségben termelte a gólokat. A portugál bajnokságban 68-at(!), a portugál kupában és az európai meccseken pedig egyaránt 11-et. A Ligakupával együtt 102 meccsen 97 gólt szerzett.
A klubváltása elhúzódott a nyáron, a sagára július végén került pont, amikor 63 millió euróért igazolta le az angol bajnoki címről (harmadjára is) lemaradó Arsenal. Gyökeres igazolása már csak azért is jól jött a londoniaknak, mert a sokáig első számú csatár Kai Havertzre mostanában igencsak rájár a rúd: a tavaszi három hónapos sérülés után (ami miatt a Real Madrid ellen például Mikel Merino játszott hamis kilencest, pazarul), augusztus közepén térdsérülést szenvedett, műteni kellett, és várhatóan novemberben térhet csak vissza. Gyökeres így most nagyon sokat van a pályán, és egyértelműen ő az első számú középcsatár.
A 189 centis Gyökeres klasszikus középcsatárt játszik Mikel Arteta egyre sematikusabbá váló 4-3-3-jában. Felállt fal ellen többnyire ritkán lép vissza, a kilences hagyományos pozíciójában, a belső védők között helyezkedik. Erre ráerősít, hogy Arteta – Pep Guardiolához hasonlóan – megszállottja a labdával való kontrollnak, így kisebb csapatokat gyakran szorít mélyen vissza a kapu elé, hogy azokat beszorítva a csapata viszonylag türelmes játékkal veszélyeztessen.
Letámadás ellen pedig – ahogy azt például a Liverpool ellen is láthattuk – az Arsenal hajlamos kockázatkerülően a hosszú labdákra hagyatkozni, Gyökeres fő profilja ugyanakkor nem a felívelt labdák megtartása.
Ami a rendszert illeti, a két szélső (többnyire Trossard és Saka) is a vonal mellett helyezkedik, míg a belső területeken a két középpályás, Rice és a Crystal Palace-tól a nyáron leigazolt Eze helyezkedik az ellenfél védővonalai között. A két szélső hátvéd, Timber és főleg Calafiori – ahogy Arteta Guardiolától tanulta – inkább befelé lépnek támadásban, és amúgy is csak néha futhatnak fel a támadók vonalába.
Gyökeresnek így főleg legelső emberként, az ellenfél tizenhatosán belül van feladata, még ha az a szemnek nem is mindig látványos.
„Megöleltem és köszönetet mondtam neki a meccs után. Elképesztő munkát végez a csapatért azzal, hogy széthúzza az ellenfél védőnégyesét és területet nyit a többiek számára” – dicsérte játékosát Mikel Arteta a West Ham elleni 2-0-s győzelem után. Gyökeres ezen a mérkőzésen ugyan nem szerzett gólt, de konstans veszélyt jelentett magas helyezkedésével Nuno Espirito Santo mélyen védekező csapata ellen. A legnagyobb helyzetét is egy ilyen szituációban, klasszikus kilencesként jegyezte, amikor az ellenfél mély védővonalába beépülve, becsúszva maradt le egy labdáról. Ez a szerepkör tehát a megszólalásig hasonlít ahhoz, amit Erling Haaland is játszik az ultra-pozíciós Manchester Citynél. Felállt fal ellen, ha nincs hely a védelmi vonal mögött, a két szélső általában a vonal mellől indul, innen mozog esetlegesen befelé, és Gyökeressel csak alkalomadtán van hely és lehetőség kombinálni. Magas súlypontját ilyenkor Gyökeres leginkább arra használja, hogy fizikailag elzárja a védőt, és a középen érkező játékosok, például Eze számára, területet kreáljon.
Helyzet a West Ham ellen: Saka átlósan beindul a félterületbe, majd centerez, Gyökeres klasszikus kilencesként érkezik a mélyen ülő védelembe, ám estében nem találja el jól a labdát.
Gyökeres egy kosaras/amerikaifocis elzárással elviszi a védőjét, Eze lövését azonban blokkolják.
Nem meglepő tehát, hogy Gyökeres játéka azokon a meccseken — például a Leeds United, vagy az Olympiakosz ellen – hasonlított a legjobban a lisszabonira, ahol az ellenfél magas letámadását sikerült kijátszani, és viszonylag sok terület volt a védelem mögött. Ezekben a szituációkban Gyökeres a pálya szélei felé mozoghatott, és a teste súlypontját nagyszerűen váltogatva végre nemcsak labda nélkül, hanem labdával is becsaphatta ellenfeleit. Ilyen szituációból lőtte az első gólját a Leeds United ellen, amikor egy direkt támadásból a balszélső helyéről befelé cselezve, jobbal lőtt a rövid sarokba.. De az Olympiakosz védelmi vonalával szemben is bőven volt területe: 18-cal idén eddig ekkor volt a legtöbb labdavezetése.
Az első gól előtti szituáció az Olympiakosz ellen. Gyökeresnek van helye, hogy beinduljon a védelem mögé, ám a kezdősebességből csak a védő vonaláig ér, majd test elleni párharccal éri el az indítást. A kapus védi a lövést, a kipattanóból Martinelli a kapuba lő.
Ismét terület a görögök védelme mögött, Ödegaard indít is. Gyökeres így balra mozog, befelé lő, a kapus véd.
Gól direkt támadásból a Nottingham ellen: mindenki tartja a pozícióját, de Gyökeres legalább mélységből tud érkezni, és a kapuba talál.
Ha pedig a portugáliai meccseit is visszanézzük, egyszeriben egyértelművé válik, hol van a különbség a lisszaboni és a londoni szerepe között. Természetesen a portugál ligában minőségileg is gyengébb ellenfelekkel szemben kellett futballoznia, a rendelkezésre álló több tér és idő pedig értelemszerűen jobb számokat eredményezett.
Ám néhány kulcsmutatóban annyira szignifikáns a különbség, amit nem magyarázhat csak az ellenfelek minősége.
Ezeket az adatokat 90 percre vetítve érdemes megvizsgálni, hisz az idei szezonnak még nagyon az elején járunk.
Nos, Gyökeres a tavalyi portugál bajnokságban 90 percre vetítve 10.5 alkalommal ért labdába az ellenfél tizenhatosán belül, idén ez a szám eddig 7.1. Ez elsőre nem is annyira látványos eltérés. A fő különbség az összes érintésben van, ami idén az Arsenalnál 26.3, a tavalyi Sportingban viszont 42.4(!). Vagyis: közel feleannyi érintésből hoz kicsivel kevesebbet a tizenhatoson belül. Lefordítva: a számok alapján Gyökeres Portugáliában sokkal több szerepet kapott a mezőnyjátékban. Ezt támasztja alá a várható gólpassz, azaz xA-mutató is: tavaly 0.22, idén 0.07. Ami a kialakított helyzeteket illeti: tavaly 1.99, idén 0.78. Szándékosan nem a lövésekkel, és a befejezésekkel kapcsolatos statisztikákat idézzük itt, hogy a minőségi különbséget félretegyük.
A számok köré már csak a taktikai kontextus kell ahhoz, hogy összeálljon a kép. Az elmúlt két évben, mialatt Gyökeres a Sportingban játszott, az edző egy bizonyos Ruben Amorim volt, az ő vezetésével verték végig a lisszaboni zöld-fehérek nagyon magabiztosan a portugál mezőnyt. Ha pedig valaki látta ezt a csapatot játszani – akár csak a Manchester City ellen tavaly novemberben, ahol Gyökeres mesterhármast rúgott –, akkor láthatta, hogy a Unitednél keservesen erőltetett Amorim-foci hogy néz ki, amikor tényleg működik. 3-4-3, labdakihozatal többnyire a pálya közepén, majd gyors áttörés a három támadó helycseréivel és kombinációival. Amorim játéka tehát Artetáéhoz képest sokkal direktebb, és ahelyett, hogy az ellenfelet – sakknyelven szólva – egy zárt állásban beszorítaná, sokkal inkább a játék „nyitására” törekedett direkt, látványos focival. Gyökeresnek tehát jóval több terület állt a rendelkezésére, hogy akár beindulással, akár labdavezetéssel helyzetbe kerüljön.
A passzolási mellett a cselezési statisztikák is erre mutatnak rá: tavaly 1.93 sikeres csel 90 percenként, idén 0.47. A Sporting stílusa mellett a játékrendszer is ezt szolgálta: az Arteta-féle, piramis alakú, vonalszélsőkkel operáló 4-3-3 előrefelé szélesedik, míg a 3-4-3 szélsők nélkül, szárnyvédőkkel előre szűkül. Gyökeres Lisszabonban Trincao és Goncalves személyében két belső támadót is kapott maga mellé, akikkel rengeteget kombinálhatott, mert a szélességgel csak a szárnyvédőknek kellett foglalkoznia. (Videón Gyökeres góljai a Sportingban, az Amorim-féle 3-4-3-ban bőven volt lehetősége futni, cselezni és kombinálni is.
Gyökeres gólja a Leeds ellen: Madueke visszalépve kihúzza a védőt, Calafiori indít, Gyökeres területbe indul. A szélről nem sprintből, hanem befelé cselezve lő gólt. Elmozgó játék, klasszikus szélső nincs, mintha csak Lisszabonban lenne.
Ha tehát a klasszikus csatármutatókon kívül a tágabb kontextust is megnézzük, láthatjuk: Viktor Gyökeres már nem teljesen ugyanaz a kilences Londonban, mint tavaly Lisszabonban. Ám, ahogy Arteta is helyesen rámutatott: ez semmit nem von le a hasznosságából.
Az adatok forrása a Fotmob és az Fbref.
The post Betli vagy hasznos csapatember? – terítéken Viktor Gyökeres Arsenalban nyújtott játéka first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24sport
