„Nem foglalkoztatnak a születésnapjaim, nem is érdekelnek. A hatvanadik miatt is csak azért vagyok morci, mert kénytelen vagyok rádöbbenni, hogy nagyon szalad az idő. Bennem úgy él, hogy nemrég lettem olimpiai bajnok, holott azóta eltelt harminchét év!” – mondta az MTI-nek Martinek János, és elárulta, hogy egyáltalán nem érzi magát hatvanévesnek.

Megfogalmazása szerint átrepült a születésnapokon, aktív sportoló korában előfordult, hogy versenyen vagy edzőtáborban töltötte a jeles napot.

A családdal tartunk egy kisebb ünnepséget, és lesz bográcsozás a szomszédokkal, meg valami köszöntés a barátokkal is, úgyhogy csak apróbb összejövetelekre számítok. A meglepetéspartikat egyébként sem szeretem, most sem vágyom ilyenre

– tette hozzá.

Az 1987-es vébén robbant be igazán

Martinek 1965. május 23-án született Budapesten. Nyolcévesen a Budapesti Spartacusban kezdett tornázni, majd 1975-ben egy úszó tanfolyamon figyelt fel rá Malaczkó István, aki elirányította a Csepel együttesébe.

Itt a Balczó Andrást is felfedező ifjabb Benedek Ferenc irányítása alatt háromtusázott, majd 1982-ben átigazolt a Budapesti Honvédba. Az öttusában első jelentősebb sikerét 1984-ben aratta, a bukaresti junior világbajnokságon a második helyen végző csapat tagja volt. Az együttes egy évvel később Kijevben ismét ezüstérmet szerzett, Martinek ugyanebben az évben a magyar felnőtt bajnokságon is második lett.

A későbbiek során idehaza még kilenc aranyérmet, kilenc ezüstöt és hat bronzot gyűjtött. Egyéniben 1987-ben lett bajnok, 1991-ben, 1993-ban és 1996-ban a harmadik helyen végzett, többi érmét a hagyományos csapatversenyeken és váltóban szerezte.

Török Ferenc szövetségi kapitány 1987-ben válogatta be abba a csapatba Fábián László és Mizsér Attila mellé, amely a franciaországi Moulins-ben egész különleges bravúrral lett világbajnok

Az első szám, a lovaglás után több mint 600 pont hátrányba kerültek, de az utolsó, 19. helyről mégis a dobogó legfelső fokáig jutottak, abban az évben őket választották meg idehaza az év csapatának.

Martinek a legnehezebb számnak a lovaglást tartotta, elmondása szerint a legendás Tóth Béla bácsi és Ajtony Ákos segítségével gyűrte le félelmét, és a fortélyokra is ők tanították meg. Vívótudását jól mutatja, hogy a BSE csapatával 1990-ben bronzérmet, három évvel később pedig aranyérmet szerzett párbajtőrvívásban az országos bajnokságon.

Szöulban a csúcson

Pályafutása legnagyobb sikerét az 1988-as szöuli olimpián érte el, győzött egyéniben és a csapatot is hozzásegítette a húsz év után első – és utolsó – olimpiai aranyérem megszerzéséhez, mert a csapatverseny a következő játékok után lekerült a programról.

Martinek egy kisebb sérülés miatt kis híján kimaradt a csapatból, de egy különválogató után ő utazhatott a dél-koreai fővárosba. A csapat négy szám után 24 pont hátránnyal állt az olaszok mögött, de Mizsér fantasztikus futásának köszönhetően több mint háromszáz pont előnnyel végeztek az első helyen. A lovaglásban Martinek, jóllehet egy lesántult lovat sorsoltak neki, kiválóan szerepelt, három szám után az élen állt és a lövészetben is sikerült maga mögött tartania olasz vetélytársát. Az utolsó számnak, a futásnak másodikként, tíz másodperc hátrányból vághatott neki, féltávnál már az élen futott és 70 méter előnnyel ért be a célba.

A következő évben Budapesten hazai közönség előtt csapatban világbajnok lett, 1994-ben bronzérmet szerzett a vb-n. Az Európa-bajnokságokon 1991-ben váltóban aranyat, 1987-ben és 1997-ben pedig a csapatversenyek során ezüstérmet szerzett, 1993-ban megnyerte a világkupát.

Az 1992-es barcelonai olimpiát vírusos tüdőgyulladása miatt ki kellett hagynia, majd 1996-ban az atlantai játékokon az egy napra összesűrített versengés után bronzérmet akasztottak nyakába, ő az egyetlen, aki a hagyományos ötnapos és az egynapos programban is dobogóra tudott állni.



Súlyos baleset és a csoda

A 2000-es sydneyi olimpiára is készült, de visszatérő sérülései miatt az év elején bejelentette visszavonulását. Még aktív sportolói pályafutása során a Testnevelési Főiskolán öttusaszakedző, 1994-ben a Pécsi Tudományegyetem természettudományi karán testnevelés tanári diplomát szerzett, később a közoktatás vezetői szakot is elvégezte.

Aktív sportpályafutása befejezése után őrnagyi rangban szolgált a Magyar Honvédségnél. 2003 decemberében súlyos balesetet szenvedett, kizuhant egy szicíliai szálloda harmadik emeletéről, de csodával határos módon az életmentő műtétet követően teljesen felépült.

2005-ben sportszervezőként helyezkedett el a Zuglói Sportközpont és Pedagógiai Szakszolgálatnál, 2007-től megbízott helyettesként, 2009-től 2013-ig igazgatóként dolgozott. 2008 és 2012 között a Magyar Diáksport Szövetség alelnöke, 2013-tól a Magyar Öttusa Szövetség alelnöke és megbízott főtitkára volt. 2017 és 2024 között a felnőtt férfi és junior férfi versenyzők szövetségi kapitányaként tevékenykedett, 2023-tól egy évig a női öttusaválogatott szakmai munkáját is felügyelte szövetségi kapitányként.

„Öttusázó pályafutásomat 1987-től, a csapatvilágbajnoki sikertől számítom, és 1997-ben a székesfehérvári Európa-bajnokságon köszöntem el az aktív versenyzéstől. A sporttól nem szakadtam el, mert versenybíróként tevékenykedtem hazai és nemzetközi öttusaversenyeken, majd a katonaságnál és a diáksportban is dolgoztam. 2013-ban sportigazgatóként visszakerültem a gyökerekhez, az öttusához, majd főtitkárként tevékenykedtem. 2017 februárjától junior és felnőtt férfikapitányként, majd 2023 márciusától a felnőtt női és férfiválogatott szövetségi kapitányaként jártam a versenyeket” – foglalta össze.

„A kapitányként elért eredmények közül kiemelném Kasza Robi világbajnoki ezüstérmét rögtön az első évben, valamint azt, hogy Marosi Ádám 2021-ben, 36 évesen másodszor is egyéni világbajnok, valamint olimpiai hatodik helyezett tudott lenni. Az utolsó évem a sportág kimagasló éve volt: a világbajnokság hat egyéni érméből négyet elhoztunk, és nyert a férfi és női csapat is.

Aztán a párizsi olimpián Gulyás Michelle győzött, Guzi Blanka pedig negyedik lett. Sportolóként és vezetőként is kerek az életem!

– jelentette ki.

Ez már másik öttusa

Miután szerződése 2024 decemberében lejárt, és nem pályázott újra a posztra. Rövid pihenő után azonban megint visszatért az összetett sportághoz, volt egyesületében, a Bp. Honvédban az öttusaszakosztály tanácsadójaként dolgozik, így közelről láthatja az alaposan megváltozott, lovaglás nélküli sportágat.

„Nem lehet összehasonlítani a két öttusát. A lovaglásban egy másik élőlénnyel együtt értél el valamilyen eredményt, most az akadálypályán a saját fizikai képességeid a döntőek. A gyerekek szeretik, nekünk, idősebbeknek pedig el kell fogadnunk a változást, ha ez volt a feltétele az olimpiai programban maradásnak” – mondta.

Arra a kérdésre, hogy belevágna-e az akadálypálya teljesítésébe, így felelt:

„Ha tizenöt-húsz évvel fiatalabb és harminc kilóval kevesebb lennék, belevágnék. Azt hiszem, a tornászmúltam miatt menne is, mert kisgyerekként sok nyújtó- és gyűrűgyakorlatot csináltunk, szivacsgödörbe ugráltunk, no meg fára másztuk és sokat lógtunk a játszótéren” – fogalmazott.

Teljesítményének elismeréseként 1988-ban a Magyar Népköztársaság Csillagrendjével tüntették ki, 1996-ban megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet. Háromszor (1987, 1988, 1989) volt az év magyar sportcsapatának tagja, háromszor választották az év férfi öttusázójává (1988, 1994, 1996). 2004-ben elhelyezhette kézlenyomatát a Magyar Sportcsillagok Falán. 2022-ben a Nemzetközi Öttusa Szövetség szavazásán az év edzője lett, 2024-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozatával tüntették ki.

Forrás: Nemzeti Archívum Sajtóarchívuma

The post „Csak azért vagyok morci, mert nagyon szalad az idő” – 60 éves Martinek János, kétszeres olimpiai bajnok öttusázó first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24sport