Ez hihetetlen. Az egész város eljött, mindenki boldog, valami egészen különleges dolgot látunk. Nagyon, nagyon örülök én is. A csapat szívvel-lélekkel játszott, és az emberek megértették ezt. Köszönettel tartozunk nekik

– hálálkodott a meghatott Claudio Ranieri 2016. május 16-án, a Leicester City bajnoki parádéján.

A keletközép-angliai város ekkor már két hete mámorban úszott: május 2-án lett biztos, hogy megvan az 5000:1-hez adott aranyérem, 7-én Andrea Bocelli dalolt a King Power Stadionban, az utcai parádén pedig ingyenes koncertet adott Leicester legnagyobb bandája, a Kasabian. Minden kékbe borult, mindenki ünnepelte a bajnoki címet, melyre az idény elején annyi esélyt adtak, mint arra, hogy Elvist életben találják. A Leicester ismét megtanította álmodni a teljes futballvilágot.

2026. április 21. Leicester City–Hull City 2–2, a döntetlennel biztossá válik, hogy a házigazda – története során másodszor – kiesik az angol harmadik vonalba. A lelátóról üres székek ezrei néztek vissza a leicesteriekre, és, akik kimentek, azok is hangosan tudatták a csapattal, hogy mit gondolnak az idei teljesítményről.

Amikor a játékvezető lefújta a meccset, a drukkerek lehurrogták a játékosokat. Várja a csapatot a harmadosztály. Úgy, hogy tíz éve bajnoki címnek örülhetett, 2024/25-ben pedig még a Premier League-ben játszott.

Hogyan süllyedhet egy klub ilyen mélyre tíz rövid év alatt?

Hosszú az út lefelé

„Biztossá vált, hogy kiesünk a League One-ba. Elnökként a felelősség az enyém. Nincs kifogás. Megjártuk a legnagyobb magasságokat, s most a legnagyobb mélységeket is. Mindannyian ugyanazt a fájdalmat érezzük. Nagyon sajnálom, hogy csalódást okoztunk” – vezekelt a közösségi médiában megosztott bejegyzésében Aiyawatt Srivaddhanaprabha, a klub elnöke.

Srivaddhanaprabha az egyik fő célpontja most a szurkolói népharagnak. A negyvenéves thai üzletember édesapjától, a 2018-ban tragikus helikopterbalesetben elhunyt Vichai Srivaddhanaprabhától örökölte meg a klubot.

A King Power csoport állt a Leicester felemelkedése, majd mélybe hullása mögött: Vichai Srivaddhanaprabha (korábban Raksriaksorn) 2010-ben vásárolta be magát az akkoriban épp másodosztályú klubba, 2011-ben pedig átvette a távozó Milan Mandarictól az elnöki pozíciót.

A klub épp túljutott története addigi legnagyobb válságán: 2008-ban kiesett a Championshipből, így 2008/09-et szégyenszemre a harmadosztályban töltötte. S bár a Leicester City nem tartozik a nagycsapatok közé, 1894 és 2008 között mindig az országos futballpiramis első vagy második vonalában szerepelt.

A 2015/16-os Leicester történetét ezerszer megírták már, és, amíg létezik a futball, újra és újra elő fogják venni: a teljesen esélytelennek tartott, az előző idényben épp, hogy bennmaradt, szezon előtt edzőt váltó csapatra egészen ritka csillagállás ragyogott. Az angol futball alsóbb osztályaiból kikapart (Jamie Vardy, Wes Morgan), különleges érzékkel kiszúrt (N’Golo Kanté, Rijad Mahrez), lepattanókból összeszedett (Kasper Schmeichel, Robert Huth, Danny Drinkwater, Okazaki Sindzsi) játékosokból kulcsemberek lettek, akik kegyelmi állapotban futballozták végig az évadot, és minden idők egyik legnagyobb focisztoriját írták.

Claudio Ranieri káprázatos csapatot barkácsolt össze, amely előbb lendületből gázolt át a mezőnyön, majd idegekkel is bírta a nem mindennapi hajrát. A keret összeállításában kulcsszerepet játszó Steve Walsh hirtelen az egyik legkeresettebb scout lett (később jókorát bukott sportigazgatóként az Evertonban, majd az Egyesült Államokba szerződött), Vardyból klublegenda lett, Kantéból és Mahrezből világklasszis, de a kerettagok többsége számára a bajnoki cím egyszeri és megismételhetetlen csúcspont lett.

Az aranyérem, az azt követő BL-negyeddöntős szereplés és a King Power anyagi támogatása felkeltette a reményt: ha a Leicester nem is tud csatlakozni a Premier League nagy hatosához (Arsenal, Chelsea, Liverpool, Manchester City, Manchester United, Tottenham), de állandósíthatja a helyét az üldözőboly elején.

Ez teljesen reális eshetőségnek látszott: a klub 2014/15 és 2021/22 között helyet vívott ki a legnagyobb bevételű klubok listáján (a 14–25. pozíció között mozgott), egymás után ötször zárt a PL felsőházában, kétszer 5. lett, 2020/21-ben pedig az FA-kupát is elhódította, sőt, Konferencia Liga-elődöntőt is játszott. Viszont közben a klub egyre nagyobb bajba került a költekezése miatt – ugyanis nemcsak a bevételek, hanem a kiadások is rekordszinten voltak.

Az ambíció ára

A Leicester 2024-ben az egymást követő ötödik veszteséges évét zárta. Ez sehol sem jó hír, ráadásul a klub ellen eljárást indított a Premier League a fenntarthatósági szabályok (PSR) megszegéséért. A tartósan a PL felsőházába vágyó klub bérkerete kilőtt.

A bajnoki címet hozó idényben a rendelkezésre álló becslések szerint Jamie Vardyn (3,64 millió angol font) kívül egyetlen játékos alapfizetése sem haladta meg az évi 2,4 milliót, öten kerestek kétmillió felett. Négy idénnyel később már 16 kerettag tartozott a kétmilliós vagy nagyobb fizetésű kategóriába (Vardy ekkor már 7,28 milliónál tartott). 2022/23-ban már 20 játékos zsebelt be kétmilliót vagy többet évente.

A fizetések mellett az igazolási összegek is elszálltak. 2014/15 és 2022/23 között a City minden idényben negatív átigazolási mérleget hozott össze. A bajnokcsapat kerete még kifejezetten gazdaságosan jött össze, ám azt követően nagyon sok volt az átigazolási felsülés. Érdemes megnézni a leicesteriek történetének legdrágább 15 igazolását – nem mondhatjuk, hogy a játékosok többsége Vardyhoz, Mahrezhoz vagy Kantéhoz hasonló telitalálat lett volna.

„Megpróbáltuk felvenni a versenyt a nagyfiúkkal, és nem tudtuk. Ez nem illett a klubmodellünkhöz. Nem illett a klub méretéhez sem. Szétfeszítette a költségvetésünket. Aztán megindult a negatív spirál” – vont mérleget a történtekről Lynn Wyeth, a szurkolói szervezet (Foxes’ Trust) elnöke a BBC-nek.

„Mindenki meg volt győződve arról, hogy a Leicester PL-felsőházi csapat lesz az első nyolcban. Erre lőtték be a költségvetést, és nem vették figyelembe a kockázatokat” – vélekedett a futballgazdasággal foglalkozó szakember, Kieran Maguire ugyancsak a BBC-nek. Maguire – másokhoz hasonlóan – úgy tudja, hogy a Leicester Citynél annak idején olyannyira nem terveztek a kiesés lehetőségével, hogy a szerződésekben nem szerepeltek kiesési záradékok (ez az alapfizetés azonnali 30–50 százalékos csökkentését jelenti kiesés esetén).

Saját hübriszének áldozata

Egyetlen pocsék szezon elég volt, hogy elindítsa a negatív spirált. A Leicester 2022/23-ban kiesett, és bár rögtön visszajutott, a 2024/25-ös idényt követően ismét a másodosztályban találta magát, a klub pénzügyei pedig közben megroppantak. A City saját hübriszének áldozata lett – a vezetőség sérthetetlennek gondolta a csapatot, és csak fölfelé figyelt, a nagyokra.

Egyetlen rossz évad olyan folyamatokat indított el, hogy abból már képtelenség volt visszajönni. Úgy tűnik számomra is, hogy olyan szerződéseket kötöttek meg, amelyek esetében fel sem vetődött, hogy a kiesés egzisztenciális fenyegetést jelenthet a klub számára

– így Maguire.

A 2022/23-as kiesés után a Leicester horribilis bérköltséget cipelt magával a Championshipbe, és a visszajutás ellenére megindult a klub ellen az eljárás a PSR megszegése miatt. A túlköltekezett csapat simán kiesett ismét az élvonalból – tizenhárom ponttal maradt a vonal alatt –, a 2025/26-os évadban pedig hatpontos levonást kapott a korábbi felelőtlen gazdálkodása miatt. A játékoskeretet közben le kellett építeni, egymás után távoztak a nagy nevek.

A még mindig túl magas bérköltségű keret a másodosztályban is förtelmesen szerepelt, és a reménytelen helyzetben levő Sheffield Wednesday után másodikként búcsúzott a Championshiptől. A pénzügyi válságon a magasabb osztályból alászálló kluboknak fizetett ejtőernyőspénz (parachute payment) sem enyhített, mivel a Leicesternek jelentős bankhitelt kellett felvennie az ausztrál Macquarie-tól (pont az ejtőernyőspénzre).

A méregdrága játékoskeretből a lejáró szerződésűek ingyen fognak elmenni (de legalább nem terhelik a bérkeretet), a többiekre kiárusítás várhat. A klub 2019 óta összesen 375 millió fontos veszteséget könyvelt el. A harmadosztályban már csak kétmillió fontos kifizetést kapnak a televíziós jogok értékesítése után – összehasonlításul, a Premier League 2024/25-ös idénye után 116,9 milliót kaptak. Kiárusított játékoskeret, még így is túl magas bérköltség, összeomló bevételek – nem látszik a gödör alja.

A legnagyobb kérdés: honnan fognak pénzt szerezni? Ha a tulajdonosok nem tudnak eleget adni, akkor nagyon kellemetlen helyzetbe kerülnek. Le kell nyelniük a harmadosztályban keletkező veszteségeket. A Birmingham 34 millió fontos veszteséget könyvelt el egy harmadosztályú idény alatt, de kibírta, és visszajutott. Ha egy csapat viszont hosszabb ideig ott ragad, akkor annak súlyos következményei lehetnek

– vázolta az elég sötét jövőképet a már idézett Kieran Maguire.

Május 30-án jótékonysági 5000/1 meccset rendeznek Leicesterben a tíz éve PL-aranyérmet nyert csapat tiszteletére. A kispadon ismét Claudio Ranieri ül, Wes Morgan ismét felhúzza a kapitányi karszalagot, a 2015/16-os bajnokcsapat egy All-Star-csapattal mérkőzik meg. Egy napig mindenki nosztalgiázhat.

Aztán jöhet a felkészülés a harmadosztály megpróbáltatásaira.

The post Csodacsapattól a harmadosztályig 10 év alatt: hogyan bukhatott ekkorát a Leicester City? first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24sport