A 36 éves klasszis elmondta, csak akkor tudatosult benne, hogy vége a pályafutásának, amikor néhány nappal korábban bejelentette a visszavonulását.

Vegyes érzéseim voltak. Azért nehéz, mert el kell fogadnom, hogy nem leszek már újra huszonöt éves, és nem játszhatok még tíz évig.

Szerintem az ember sohasem áll készen arra, hogy abbahagyja, legalábbis én semmiképp. Imádom a sportot, ebben élek, és nehéz felfogni, hogy többé nem versenyezhetek a pályán – nekem ez jelentett mindent, ez a mentalitás, ez a győzni akarás mindig bennem lesz” – mondta a Fradi.hu portálnak.

Már az edzősködésre koncentrálna

Elmondása szerint már a szezon elejétől kezdve sokat gondolkodott a döntésen, de úgy érezte, plusz egy év már nem változtatna semmin.

Inkább elkezdem már most az edzői munkát, jobb, ha már most erre, a tanulásra, fejlődésre koncentrálok ebben a szerepben

– nyilatkozta.

Hozzátette, rengeteg tapasztalatot szerzett balkáni és skandináv edzőkkel kapcsolatban is, és van egy füzete, amelybe minden edzőről és edzésről jegyzeteket írt.

„A Buducnostnál egyszer azt javasolta Bojana Popovic, hogy amikor ideges vagyok vagy rosszul sikerült egy meccs, azonnal írjam le az érzéseimet. Ezért kezdtem el, aztán azt is javasolta, hogy ha egy ellenféllel kapcsolatban rossz élményeim voltak, azokat is írjam le, és a következő meccs előtt olvassam el, mert motiváltabb leszek. Nagyon fontossá vált ez nekem, és később már az edzéseket is jegyzeteltem.”

Működik a Fradi-mentalitás

A Fradival kapcsolatban csak szuperlatívuszokban tud beszélni, a Buducnost után/mellett ezt a klubot érezte leginkább a magáénak.

Mondhatom, hogy itt voltam a legboldogabb, ahol valaha kézilabdáztam. A szurkolók miatt, a klub miatt, az itt dolgozó emberek miatt, mindenki profi és közben nagyon emberi, és tényleg mindenki szereti a Fradit.

Emlékszem az első felkészülési meccsre, attól a pillanattól kezdve éreztem, hogy ide tartozom. Az évek alatt nem érdekelt, ki mit mond kívülről, hogy jók vagyunk-e vagy sem. Hittem abban, hogy amikor pályára lépünk, akkor működik a Fradi-mentalitás.”

Elek Gábor meggyőzte

Elmesélt egy történetet, ugyanis egyáltalán nem értette, miért akarja őt szerződtetni az FTC.

„Amikor a klubbal egyeztettünk az átigazolásról, volt egy videohívásom Elek Gáborral, és azt kérdeztem tőle: »Ti megőrültetek? A szurkolóitok utálnak engem, mindig meg akarnak ölni, amikor itt játszom.” Ő pedig azt mondta: »Hidd el, ha itt leszel, a végén téged fognak a legjobban szeretni.”

Gyönyörű történet, soha nem gondoltam, hogy ennyire beleszeretek ebbe a klubba, de így történt, és végtelenül büszke vagyok rá, hogy a része lehettem.

The post Dragana Cvijic: A Fradiban voltam a legboldogabb, ahol valaha kézilabdáztam first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24sport