Az IHF diktatórikus működését, az elnök személyének túlzott befolyását sok kritika érte az elmúlt években, de viszonylag kevesen és esetekhez kötötten is csak sporadikusan említették meg az egyik legfőbb anomáliát, a szabadkártyát.

A szabadkártya intézménye nem más, mint a pályán elért selejtezős eredmények zárójelbe tétele, végül is a sportteljesítmény globális sportági érdekek alá rendelése. A szabadkártyára vonatkozó szabályok nem egzaktak, nem kapcsolódik hozzájuk pontrendszer, hogy az objektivitás egyáltalán felmerülhessen, viszont marketing, sportszakmai, sportágfejlesztési és népszerűsítési szempontok figyelembevételét irányozzák elő. Egyfajta szabadkártyás döntés következtében került a legutóbbi olimpiai selejtező tornán a magyar nők csoportjába Nagy-Britannia, akkor ezt sportágfejlesztési érvek indokolták, állítólag, de ugyanennyi erővel az egy főre jutó zöldborsótermelés remek egyesült királyságbeli adataival is érvelhettek volna, hiszen végül is a borsó formájában olyan, mint a kézilabda, csak kisebb és zöld.

A magyar férfi kézilabda-válogatott meg fogja kapni a szabadkártyát, majdnemhogy biztos, ugyanis ha az előző világversenyek viszonylagosan jó eredményei nem volnának elegendőek, a sportágban jelenlévő magyar szponzoráció mértékének nem fog tudni ellenállni az ítélőbizottság, az IHF Tanácsa.

Na, ettől igazán ciki az egész.

Az elköltött temérdek pénz nem kiugró eredményt termelt, hanem jelenleg pusztán a sorakozó nullák száma teremtette tekintéllyel hat.

The post Egri Viktor: Csúszdán a kéziválogatott, és egészen a szabadkártya reményéig ereszkedett first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24sport