A veszprémi szurkolók visszasírják azt az időszakot, amikor Carlos Ortega, majd Xavi Sabaté volt az edző. Azt mondják, az ő elküldésük volt a legnagyobb hiba, hiszen azóta csak kergetik a Bajnokok Ligája-álmot. Hogy látja az elmúlt évek veszprémi törekvéseit és az edzőváltásokat?

A szurkolók véleménye mindig kardinális kérdés: nagyon le tudják húzni a csapatot, de felemelni is csak ők tudják igazán.

Ami az edzők munkáját illeti, abba nem láttam bele, ezért azt nem tudom, hogy annak idején az említett két edző elküldése mennyire volt indokolt. De Ortega és Sabaté munkájának eredményét azért láttuk: előbbi nyert BL-t, igaz, Barcelonában, utóbbi pedig félelmetesen jó munkát végez Plockban. Egy olyan csapattal ennyire tudatosan építkezni és jó eredményt elérni, mindent elmond a minőségéről.

De, ha most a Veszprém elmúlt 5–7 évét nézzük, látjuk azt is, hogy nem egyszer, nem kétszer volt már ennél sokkal, de sokkal jobb szezonja. Sőt! A tavalyi évben csoportelsőként végzett, mégsem jutott be a Final Fourba. Tehát most arról beszélni, hogy milyen szezont fut a csapat, egy kicsit korai. Az biztos, hogy a hangulat nem jó, mert ilyen rosszul még nem szerepelt a BL-csoportkörben. Ami a Szegedet illeti, számomra döbbenetes, hogy még soha nem jutott be a Final Fourba. Amilyen igazolásaik vannak, amilyen anyagiakkal gazdálkodhatnak, szerintem ez egy nagyon szomorú dolog.

A Veszprém szinte hasonló, mert a legutóbbi öt évben egyszer jutott el a kölni négyes döntőig, rengeteget igazolt, újabb és újabb emberek jöttek, ám csak káoszjelleget láttam.

Ez a káosz megérintette?

Nagyon, hiszen nekem a Veszprém mindig közel áll a szívemhez. Ezek az évek nagyon megtépáztak, az elmúlt öt évben talán nem is voltam kint az Arénában. Viszont vérzik a szívem, hogy a szeretett csapatom, amelyért küzdöttem, és rengeteg gólt lőttem érte, a rossz igazolások, a kiöregedő játékosok miatt szenved. Az már csak plusz probléma, hogy alig van benne magyar kézilabdázó, és hiába jönnek válogatott játékosok, válogatott edzők. A Szeged ugyanez, olyan játékosokat igazol, akik már levezetnek, ahelyett, hogy a vezetők fiatalokat vennének. Ezek elherdált dolgok, és ez látszik az eredményen is.

Nem lát nagy egységet Veszprémben

Az mennyire lehet zavaró, ha egy klubedző mellette még szövetségi kapitány is – pláne, ha hoz is néhány játékost a válogatottjából? Hiszen Xavi Pascual így dolgozik Veszprémben és Egyiptomban. Ez mennyire oszthatja meg a figyelmét egy edzőnek?

Engem ez bosszant. Meg lehetne fordítani az egészet úgy, hogy a csapatban lenne 4–5 válogatott magyar kézilabdázó, akik folyamatosan játszanának is. Most, sajnos, azt látom, hogy Ligetvári Patrikot kicsit mellőzték, helyette az egyiptomi játékosok szerepeltek. Tényleg nem ismerem Xavi Pascualt, nem tudom, milyen a karaktere, de el tudom képzelni, hogy szigorú ember. Viszont ő sem önmaga ellensége, hogy egy világverseny előtt a saját játékosait ne játszassa a klubjában, hiszen azzal magát égetné le. Neki az az érdeke, hogy ezeket az egyiptomi játékosokat minél többet foglalkoztassa. Hogy ezt miként tudja kezelni, és esetleg mit szól hozzá egy Nedim Remili, egy Hugo Descat vagy egy Yanis Lenne, akik a francia válogatott erősségei, azt nem tudom. De nem látom, hogy ebben a csapatban nagyon nagy lenne az egység. És ez a pályán is megmutatkozik.

Ez mennyire játszhatott közre abban, hogy a Veszprém ennyire kétségbeejtő meccseket produkált? Például a Nantes ellen, amelyet plusz hatról veszített el egy szörnyű végjátékban, vagy az Aalborg elleni hazai csatában, amikor ugyancsak lefagyott hosszú időre.

Ezek nekem megmagyarázhatatlan történések. Nem gondolom, hogy ez azért van, mert nincs jól összerakva a csapat, vagy nincsen normális taktika. Láttam a meccseket, az összeset felveszem és újranézem, mert imádom a kézilabdát. Ezek olyan összeomlások, amilyeneket nem sokszor csinál meg egy csapat.

Azért az, hogy a Veszprém hazai pályán négy góllal vezet és jól játszik az Aalborg ellen, majd a dánok csinálnak egy 9-1-et, döbbenetes. Nem gondolom, hogy annak tudható be, hogy nem akartak kézilabdázni. Egyszerűen megmagyarázhatatlan.

Egy kis tanács a vezetőknek

Az Aalborg elleni kudarc után Veszprémben válságértekezletet tartottak, de Bartha Csaba, a klub vezérigazgatója úgy döntött, nem állítja fel a szakmai stábot, helyette kijelentette, amennyiben nem teljesülnek a szezon előtt megfogalmazott célok, úgy kollektív felelősséget és markáns büntetést alkalmaz. Mi a véleménye erről a dörgedelemről?

Pénzzel fenyegetőzni mindig egy olyan fegyver, ami elsülhet jól is, meg nem is.

Nagyon szépen fogalmazva: idegen, légiós kézilabdázókról van szó. A magánvéleményem szerint messze túlfizetett játékosok, eljönnek Magyarországra horribilis pénzekért, mert sehol nem kapnak meg ennyit. Egy könnyű bajnokságba, ahol igazából három vagy négy komoly meccset kell játszani.

Az üggyel kapcsolatban megszólalt Kantin Mahé, a Gummersbach olimpiai, világ- és Európa-bajnok kézilabdázója, aki 2018–2024 között Veszprémben játszott. Azt mondta, ezek a fenyegetések csak lufik, és a szurkolóknak szólnak, akik elégedetlenek a helyzettel, hiszen tisztában vannak azzal, hogy a játékosok nagyon jól keresnek. Ugyanakkor Bartha fenyegetései jogi és szerződéses korlátok miatt üres szavak, amelyek inkább a drukkerek megnyugtatását szolgálják.

Mahénak teljesen igaza van, hogyha valami a szerződésben nincs benne, akkor azt nem lehet szankcionálni. Régen, Hajnal Csaba idején olyan szerződéseket kötöttünk, hogy nekem volt egy alapfizetésem, azon belül jöttek azok a prémiumok, amelyekért a játékos küzdött. Most nem tudom, milyenek a szerződések, de, ha az van benne, hogy kapok havi iksz ezer eurót akkor is, ha szar vagyok, akkor is, ha jó, akkor ez hiba. Annak idején megszakadtam a pályán azért, hogy pénzt keressek. Hátha tudok a veszprémi vezetőknek tanácsot adni: nekem olyan rendkívül motiváló dolog is volt a szerződésemben, hogy kikötötték: amennyiben tízzel nyerünk idegenben, akkor kapok plusz 10 százalékot a fizetésemre, ha itthon tizenöttel, akkor megint plusz tíz százalékot. De akkor vért izzadtunk, hogy nyerjünk 6–8 góllal az NB I-ben. Manapság ennek csupán laza ujjgyakorlatnak kellene lennie.

Szegeden az igazolások csúsztak félre

Bár ezzel arra utal, hogy manapság gyengébb a férfi bajnokság, de azért a Szeged csak kikapott Tatabányán, ikszelt Csurgón, alig tudott győzni a PLER otthonában. Közben bukdácsolt a BL-ben is, noha a játékoskerete nem gyenge. Ott mi lehet a probléma?

A Szeged játékosállománya egyáltalán nem rossz. Viszont én azt veszem észre a mai kézilabdában, hogy a csapatok többnyire stílus szerint próbálnak szerződtetni összeillő játékosokat. Megvesznek két-három kézist, akikről tudják, hogyha berakják őket a pályára, ismerik egymást. Véleményem szerint ilyen a Szegednél soha nem történik meg. Lazar Kukic nagyon tetszik, ő az egyetlen olyan játékos, aki szerintem mindent megtesz a pályán. Janus Dadi Smárason is zseniálisan játszik, Bánhidi Bence pedig a világ egyik legjobb beállósa. Igaz, sokat sérült, és nélküle a Szeged teljesen más. Bodó Richárd az elmúlt években már nem tudott annyit hozzátenni, nem az a mai modern kézlabdázó testalkat. Szóval ott az igazolások csúsztak mindig félre. És hogyan tudod összerakni Smarassont egy olyan gyors irányítóval, mint Kukic, és olyan lövőkkel, mint Bodó és Imanol Garciandia?

Nézze meg a Magdeburgot! Ott három gyors játékos van középen, mind a három zseniális. Szegeden a koncepciót látom hibásnak. Akár az átlövésekre, akár a gyors játékra és a betörésekre építek, olyan játékosokat veszek.

Akkor úgy tűnik, az átigazolási elképzeléseken is változtatni kellene.

Igen, mert a Szeged mindig neveket vásárolt, akik nem olyanok voltak, mint három-négy évvel azelőtt. És ezekkel a kiöregedett játékosokkal már nem tud megújulni. Például tudni kellett volna, hogy Magnus Röd sérülékenysége milyen. A Szeged megvette, mert tényleg az egyik legjobb balkezes lövő, csak azt is tudni kellett volna, hogy az év háromnegyedében sérült. Ha ennek valaki utánanéz, akkor lehet, hogy nem nyúl hozzá. Vagy ott van a svéd Jim Gottfridsson, akit mindig csodáltam, ahogy játszik. De a Flensburgban a végén alig, csak 5–10 perceket szerepelt, teljesen leépítette magát. Hogyha valaki mérlegre teszi, hogy most ő mit játszik Szegeden, akkor ki kell mondani, hogy ennél vannak jelen pillanatban tehetségesebb magyar fiatalok is, akik ilyen lehetőség mellett feleannyi, tizedannyi pénzért a parkettát is felszednék.

Túlajnározott külföldi edzők

Milyen edzőnek látja Michael Apelgrent? Mert látjuk Szegeden, és láttuk svéd kapitányként is világversenyeken, ahol a skandinávok nem igazán villogtak.

A svéd válogatott azért egy picit beöregedett, ott sem volt olyan hatalmas fiatalítás. De mondok valamit: ha én vagyok a Veszprém vagy a Szeged edzője, esetleg Csoknyai István vagy Pásztor István, szerintem már rég nem ülünk a helyünkön. Egy külföldi edző tízszer jobban meg van becsülve, mint egy magyar.

Rossz érzés, hogy itthon a külföldi edzők jobbra-balra vannak ajnározva, noha messze nem azt az eredményt érték el, mint, amit várt tőlük az ember.

A két magyar klub playoffot vív a negyeddöntőbe jutásért. Mit jósol a Veszprém–Paris Saint-Germain, illetve a Szeged-Kielce párharcokra?

Ha a mostani csapatokat és esélyeket nézem, akkor a Paris Saint-Germainnek és a Kielcének is nagyobb az esélye a győzelemre, szóval jelen helyzetben egyik magyar csapat továbbjutására sem mernék tenni. Viszont, ha azt a Veszprémet látom, amely úgy tud játszani, mint a Nantes ellen 40 percig, vagy az Aalborg ellen mondjuk 20 percig, akkor azt mondom, hogy a Veszprémnek mégis van sansza. Hiszen felteszem a kérdést: miért ne lehetne ebből egy jó csapat?

Lehet, hogy most csak egy iszonyatos nagy hullámvölgyben van, amelyből egy marha jó beszélgetéssel, esetleg kevesebb edzéssel ki lehet lábalni. Lehet, el kéne menni a csapatnak egy vidámparkba vagy egy moziba, csinálni egy jobb csapatépítő programot.

The post Éles József: A tehetségesebb magyar fiatalok ilyen lehetőség mellett tizedannyi pénzért a parkettát is felszednék first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24sport