Az egész egy mai szemmel banálisnak tűnő kocsmai incidenssel indult.

A „bostoni erős fiú” – ez volt a beceneve John Lawrence Sullivannek, aki 19 évesen kezdett bokszolni, és az a legenda járta róla, hogy olyan erőset üt, hogy egy lovat is képes lenne leteríteni. A 179 centis, fekete hajú, mogorva ábrázatú, karcos hangú Sullivannek 88,5 kg volt a versenysúlya, de olyan fékezhetetlen étvágya volt, hogy időnként teljesen elvesztette az irányítást a testsúlya fölött.

Éppenséggel az italt sem vetette meg, a beszámolók szerint söröskorsóból nyakalta a whiskey-t, és időnként rágyújtott egy-egy hatalmas szivarra is, ha épp ahhoz volt kedve.

Életmódja és győzelmei miatt a bostoni kocsmákban is ismert figurának számított, épp ezért érezte nyilvános megaláztatásnak Richard Kyle Fox, hogy hiába invitálta, a bokszoló nem ült oda az asztalához. Fox lapja, a National Police Gazette heti rendszerességgel számolt be a sport- és színházi világ történéseiről, és a vérig sértett firkász innentől kezdve arra hajtott, hogy találjon valakit, aki képes legyőzni Sullivant. Amikor Jake Kilrain egy 106 menetes, ádáz csata végén kihozott egy döntetlent Jem Smith ellen, Fox úgy érezte, Kilrain lesz az ő embere.

A Sullivannél négy hónappal fiatalabb Kilrain tizenévesként egy hengermalomban dolgozott a massachusettsi Somerville-ben, és magát ügyetlen parasztfiúnak titulálta, akinek meg kellett tanulnia, hogyan állja meg a helyét a kemény malomipari melósok között. Ez olyannyira sikerült neki, hogy 20 éves korára a fizikálisan is megerősödött (178 cm, 86 kg) Kilraint kikiáltották a malom bokszbajnokának.

Az ökölvívás mellett evezésben is jól teljesített, 1883-ban a születési nevén, John Kilrainként megnyerte az amatőr junior országos bajnokságot,

de amikor kiderült, hogy ő ugyanaz a fickó, aki Jake Kilrainként – gyerekkori barátai ragasztották rá a Jake keresztnevet – pénzért bokszol, nyomban megfosztották az aranyérmétől.

Bár a Smith elleni mérkőzés döntetlennel zárult, Foxot ez nem akadályozta meg abban, hogy nehézsúlyú bajnoknak titulálja Kilraint, akinek még egy gyémántokkal díszített övet is ajándékozott, csak hogy még jobban felpiszkálja Sullivant.

Fox övét még egy bulldog nyakába sem akasztanám

– hangzott Sullivan válasza.

Az újságíró a folytatásban is rendre provokálta Sullivant, aki végül 1889 első napján beadta a derekát, és Kilrainnel megegyeztek abban, hogy mindketten 10 ezer dolláros pénzdíjat dobnak fel a meccsre, a győztes pedig viszi a kasszát. A meccs helyszínével kapcsolatban abban maradtak, hogy New Orleans 320 kilométeres körzetében kerül rá sor, ugyanakkor nem könnyítette meg a szervezést, hogy a pusztakezes ökölvívás – pláne, ha még pénzdíj is volt! – az akkor létező mind a 38 államban illegálisnak számított a brutalitása miatt.

Hogy mik voltak még a sportág legfontosabb szabályai azon kívül, hogy nem viseltek kesztyűt a felek?

The post „Ha visszaküldi ezt az embert a ringbe, meg fog halni” – a 76. menetben ért véget az utolsó pusztakezes, nehézsúlyú címmérkőzés first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24sport