Szeptember 28-án lesz 112 éve, hogy Alice Marble megszületett a kaliforniai Beckwourth városában. Elbűvölő magas, karcsú és szőke kislány volt, ráadásul született sportoló. Ötévesen kezdett el teniszezni, de mellette még hat másik sportágat is űzött a középiskolában. Aztán maradt a tenisz és a baseball, utóbbi annyira szerette, hogy csak családja könyörgésére hagyott fel vele, pedig a San Francisco Seals még nem hivatalos kabalafiguraként is alkalmazta.

Miután felfedezte a teniszt, gyorsan befutott. 17 éves kora előtt Kalifornia legmagasabban jegyzett játékosa volt, ám egy betegség miatt majdnem be kellett fejeznie pályafutását.

Tuberkulózist diagnosztizáltak nála, így ideiglenesen visszavonult, szanatóriumba utalták, és gyakorlatilag két évre megfeledkeztek róla.

Mintha férfiként teniszezett volna

Miután meggyógyult, és edzője, Eleanor Tennant segítségével 1936-ban elképesztő módon tért vissza: az amerikai bajnokságon (US Open elődjén) egyéniben és vegyes párosban is nyert. Úgy csúcsokat hódított meg a népszerűsége, volt olyan nap, hogy ötszáznál is több levelet kapott a rajongóitól.

1936-40 között 18 Grand Slam-trófeát nyert meg: ötször győzött egyesben (1939-ben Wimbledonban, 1936-ban, 1938-ban, 1939-ben és 1940-ben a US Openen), hatszor párosban, hétszer vegyes párosban ért fel a csúcsra a londoni, illetve a párizsi tornán.

Ahogy a Wimbledon Lawn Tennis Museum írta róla a Pocket History of Champions című kiadványában: „A női tenisz két korszakra osztható, az Alice Marble előtti és utáni időszakra. Egy újfajta női játékot teremtett a maga agresszív, modern stílusában.

Vad szerva-röpte játéka, valamint erőteljes lendülete annyira elsöprő volt, mintha férfiként teniszezett volna.

A teniszpályák Greta Garbójaként, korának szőke bombázójaként emlegették, ő pedig tett róla, hogy mindig szerepeljen a sajtóban. Felháborodást keltett azzal, hogy rövidnadrágban játszott az akkor divatos szoknyák helyett, az újságok pedig mi mást írhattak róla, mint, hogy „a lábai olyanok, mint két csiszolt mahagóni oszlop, térdig csupaszok, alakja tökéletes”.

Miután 1940-ben befejezte ragyogó amatőr karrierjét, bemutató versenyeken vett részt. Neki tulajdonítják, hogy segített utat törni a profizmusnak azzal, hogy saját presztízsét kölcsönözte a sportágnak. Profi karrierje első évében olyan amerikai turnén vett részt, ahol garantált 25 ezer dollárt és a belépődíj egy bizonyos százalékát kapta meg. Később elárulta, százezres nagyságrendben keresett, és ez egész életére megalapozta a pénzügyi hátterét.

A 30-as, 40-es években Hollywood csillogó világával barátkozott, teniszt tanított legjobb barátnőjének, Carole Lombardnak, valamint Marlene Dietrichnek és Charlie Chaplinnek is. Emellett kellemes altjának köszönhetően profi énekesnőként is dolgozott, New York-i klubokban lépett fel.

Mi köze Wonder Womanhez?

Rövid ideig a DC Comics tanácsadó testületében dolgozott, és a Wonder Woman társszerkesztőjeként is ismerték. Ő készítette el a képregényhez a Wonder Woman of History rovatot, amely a történelemből ismert híres nők történeteit mesélte el képregény formájában.

Második önéletrajzában (Courting Danger), amely 1990-ben bekövetkezett halála után jelent meg, arról írt, hogy az 1940-es évek elején feleségül ment egy pilótához, a hírszerző tisztként dolgozó Joe Crowley-hoz, akinek a gépét Németország felett lőtték le. Néhány nappal a férfi halála előtt egy autóbalesetben elvetélt, a kettős tragédia miatt öngyilkosságot kísérelt meg, sikertelenül.

1945 elején beleegyezett, hogy kémkedjen az amerikai hírszerzésnek. A feladata az volt, hogy felújítsa kapcsolatát korábbi szeretőjével, egy svájci bankárral, akitől náci pénzügyi adatokat kellett megszereznie.

És a golyó a hátába fúródott

„A tájat a Svájci Alpok uralták. A hegyek nem tudták, hogy 1945-öt írunk, vagy hogy a világ háborúban áll. A hófödte magaslatok közömbösen szemlélték a lent lejátszódó drámát. Egy kanyargós hegyi úton egy sportkocsi száguldott a szűk kanyarokban, a sofőr azért küzdött, hogy ne zuhanjon a szakadékba. Egy másik autó üldözte és hamarosan utolérte. Az első kocsit egy teniszlegenda, Alice Marble vezette, aki híres volt szónoki képességeiről, énekhangjáról, megjelenéséről, stílusáról, a hollywoodi és a Wall Street-i elithez fűződő kapcsolatairól. Szinte az utolsó ember, akiről bárki is azt gondolta volna, hogy élet-halál harcot vív azért, hogy megvédje a mellette lévő ülésen fekvő iratokat, amelyek náci háborús bűnök bizonyítékaiul szolgáltak.

Hamarosan a másik autó megállásra kényszerítette, az értékes bizonyítékot erőszakkal elvették tőle. Alice megfordult és elszaladt, de akkor egy lövés dördült. A golyó a hátába fúródott, égő érzés jött, aztán semmi

– olvasható Robert Weintraub 2020-ban megjelent könyvében (The Divine Miss Marble: A Life of Tennis, Fame, and Mystery).

Hogy mindez igaz volt-e, csak Alice tudhatja. Azóta amatőr kutatók, sporttörténészek és újságírók eredtek a sztori nyomába, de kevés részletet tudtak megerősíteni. Se az ismeretlen svájci bankárnak, se az őt lelövő személynek nem lelték nyomát.

Fontos szerep a szegregáció elleni harcban

Marble ugyanakkor felépült, és később még egyszer fontos szerepet játszott a tenisz történetében. Neki köszönhető, hogy a sportágon belüli szegregáción repedések keletkeztek, ő írt levelet az Egyesült Államok Teniszszövetségének, majd az American Lawn Tennis Magazine 1950. július 1-jei számában, hogy kiálljon Althea Gibson mellett.

„Ha a tenisz hölgyek és urak játéka, itt az ideje, hogy egy kicsit még inkább úriemberként viselkedjünk, és kevésbé álszent képmutatóként. Ha Althea Gibson kihívást jelent a jelenlegi női játékosok számára, akkor úgy fair, hogy ezt a kihívást a pályán rendezzék le.

Amennyiben Gibson nem kap lehetőséget a versenyzésre, akkor ez egy kitörölhetetlen folt lesz azon a sportágon, amelynek életem nagy részét szenteltem, és keserűen szégyellném magam

– írta.

A 23 éves Gibson ennek is köszönhetően részt vehetett az 1950-es amerikai bajnokságon, és ezzel ő lett az első afroamerikai játékos, aki Grand Slam-versenyen indult – összesen 11 GS-címet nyert, ötöt egyéniben, ötöt párosban és egyet vegyes párosban.

Marble-t 1964-ben beválasztották a Nemzetközi Tenisz Hírességek Csarnokába. A kaliforniai Palm Desertben telepedett le, ahol haláláig teniszt oktatott – legismertebb tanítványa a legendás Billie Jean King volt.

77 éves korában, 1990. december 13-án, vészes vérszegénység következtében egy Palm Springs-i kórházban halt meg.

The post Izgalmas világháborús kémkalandról vallott a teniszpályák Greta Garbója first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24sport