„Amikor 14 évesen belevágott a sportágba, semmi nem utalt arra, hogy ennyire jó lesz. Teljesen átlagos sífutónak számított a csoportjában” – mondta Klaebóról korábbi edzője, Rune Sandöy, aki a Byasen IL nevű trondheimi klubnál dolgozott együtt minden idők legeredményesebb téli olimpikonjával.

Klaebo 5 éves volt, amikor a családja a nyüzsgő Oslóból a csendesebb vidéki élet reményében Trondheimbe költözött. Egy sífutónövendék számára Trondheim az éghajlata miatt ideális terepnek számít, mivel novembertől áprilisig minden adott a síeléshez.

Ha ott vannak a barátok, az edzés is vonzóbb

A körülményeknél is fontosabb egy tini számára, hogy olyan társakkal legyen körülvéve, akik motiválják, és miattuk a nehezebb időszakokban is szívesen jár le edzeni. Trondheimben ez sem hiányzott, mivel rengeteg gyerek választotta a síelést.

„Nagy létszámú csoportjaink voltak a klubnál, és ez vonzóvá tette a sportágat a gyerekek számára, mivel szinte az összes barátjuk ott volt. Az ország többi klubjában csak két–háromfős csoportok vannak, úgy pedig nehezebb megtartani az ifjakat a sportág számára” – magyarázta Sandöy.

A kis Johannes eleinte focista akart lenni, de édesanyja lebeszélte, mondván, ott nem elég erősnek lenni, még 90 percig futkározni is kell.

A sífutás viszont feküdt neki, ugyanakkor nehézséget okozott számára, hogy fizikailag elmaradt a társaitól, így nem tudta velük felvenni a versenyt.

Sandöy rendszeresen felméréseket végzett a tanítványai között, és Klaebo általában a mezőny hátsó felében kullogott.

15 évesen a 60 méteres síkfutásban a 25 fős csoportból a 18., húzódzkodásban a 20., hegyi vágtában az utolsó előtti volt. A felülések és a fekvőtámaszok ellenben jól mentek neki (5. és 7. hely), ami mutatja, hogy az akaraterő már akkor is megvolt benne.

Az edző tett róla, hogy győztesnek érezze magát

„Hogy motiváljam a srácokat, vezettem egy táblázatot arról, hogy két felmérés között ki fejlődött a legtöbbet. És ennek a listának mindig ő volt az élén, rengeteg melót tett bele, óriási elszántság dolgozott benne, hogy egyre jobb és jobb legyen” – tette hozzá Klaebo korábbi mestere.

Fiatalkorban nem elég a jó társaság, a jó pedagógusként a gyerekeket terelgető edző, muszáj, hogy legyen sikerélmény is, mert, ha az nincs, előbb-utóbb elmegy a kedv. Sandöy ezért mindenféle játékot – legyen szó egy kvízről vagy arról, hogy ki tud egy sílécen állva ügyesebben egyensúlyozni – talált ki, hogy azok is győztesnek érezzék magukat, akik valamiben le voltak maradva a többiekhez képest.

A módszere annyira bevált, hogy azóta is alkalmazzák a trondheimi edzők, Klaebónak pedig adott némi lelki muníciót, amire szüksége is volt, mert 15 évesen még egyáltalán nem érezte magát győztesnek.

Az elszántság viszont továbbra is ott munkált benne, és egy nap azzal kereste fel a nagyapját, a síedző Kaarét, hogy a világ legjobbja akar lenni.

„Leültek, és összeraktak egy tervet. Ez akkor volt, amikor Johannes még a legkisebb gyereknek számított a korosztályában.

Tudták, hogy előbb-utóbb elkezd izmosodni, férfiasodni, ezért leginkább a technikára helyezték a hangsúlyt. Johannes 15 volt ekkor, most 29 éves, de manapság is minden nap beszélnek

– mesélte a norvég klasszis édesanyja, Elisabeth.

A jobbtól nem szégyen tanulni, tartja a mondás, amit a messzi északon is ismernek, mert Klaebo és nagyapja gyakran elemezte a korszak legjobb sífutóinak a technikáját, sőt, az érmekre ekkor még csak áhítozó ifjonc egyszer betegséget színlelve még a suliból is hazalógott, hogy élőben lássa egyik nagy kedvence, Petter Northug világbajnoki győzelmét.

A megvilágosodás pillanata

Klaebo már 17 éves volt, amikor bekövetkezett nála a növekedési ugrás, és onnantól, hogy fizikálisan is elkezdte felvenni a versenyt a riválisokkal, édesanyja szerint még fókuszáltabb lett, és egyre jobban hitt abban, hogy működni fog a terv, amit a nagyapjával kitaláltak.

„17 voltam, amikor először vittem véghez valami igazán fontosat. Abban az idényben eltörtem a lábujjam, és a sérülés miatt szinte az egész idényem elúszott, de még épp időben felépültem, hogy el tudjak indulni az utolsó viadalon, az országos sprintversenyen – amit korábban még sosem próbáltam. Elmentem a teljesítőképességem határáig, mindent kiadtam magamból, és még magamat is meglepve a második helyen értem célba a selejtezőben. Az országos 82. helyről a másodikra ugrottam, az ismeretlenségből előlépve hirtelen ott volt a nevem a lista elején, és a többiek kíváncsian nézegették, ki ez a srác. Aztán az igazi sprintspecialisták sebességet váltottak, és az elődöntőben kiestem, de a következő nap negyedik lettem síatlonban (ez az a szám, ahol az indulók a táv első felét klasszikus, a másodikat szabad stílusban teszik meg), és óriási élményekkel gazdagodva tértem haza a versenyről.

Az eredmények értelmet adtak a munkának, a nagyapával elvégzett edzéseknek, a rengeteg erőfeszítésnek. Ráébresztett, hogy én is lehetek olyan, mint a gyerekkori bálványaim. Számomra ez olyan volt, mint egy megvilágosodás

– emlékezett vissza Klaebo pályafutása fordulópontjára.

Maradj önmagad mindig

Volt azonban valami, ami még az elért eredménynél is nagyobb jelentőséggel bírt, és utat mutatott Klaebónak.

„Azt a hétvégét a legjobb barátaimmal töltöttem, akik szintén síeltek. És, miközben a legprofibb versenyzők grammra pontosan kimérték, hogy mit fognak enni, mi forró csokit ittunk. Miközben mindenki pihenőt tartott, mi a folyosón szaladgáltunk, bekopogtunk egymáshoz, majd nyomban elrohantunk, mielőtt a másik ajtót nyitott volna. Mindenki, aki ott volt, a sínek élt, mi viszont csak arra figyeltünk, hogy jól érezzük magunkat. És akkor rádöbbentem, hogy csakis akkor lesznek a jövőben is olyan eredményeim, mint azon a hétvégén, ha önmagam maradok. Mindig. Mert szükségem van a boldogságra az életemben.”

18 évesen Klaebo már tarolt az országos bajnokságon, a következő idényben azonban sérülések és betegségek nehezítették a dolgát, ráadásul addig nem ismert ételallergiáira is fényt derült, így száműzte az étrendjéből a glutént, a tejet és a tojást.

Norvégiában már ismerték a nevét, ideje volt, hogy a nemzetközi mezőnynek is bemutatkozzon: 2016 februárjában egy sprintben elért 15. hellyel debütált a világkupában, majd novemberben először állhatott dobogóra, amikor harmadik lett a finnországi Rukában.

21:01-nél látható a rukai döntő, ahol Klaebo bronzérmes lett:

Egy technikai baki után született meg a híres Klaebo-vágta

Bár a győzelem elmaradt, a norvég így is hatalmas feltűnést keltett azzal, hogy az emelkedőn szokatlan technikával, rövid, robbanékony mozdulatokkal száguldott fölfelé. A technikának idővel saját neve is lett, és Klaebo-vágtaként emlegették. Nagyapja később elárulta, hogy az újszerű megoldást valójában egy banális technikai baki szülte.

Először akkor használta ezt a módszert, amikor verseny közben rájött, hogy nincs elég vax a lécein, így azok nem tapadtak eléggé. Ő meg úgy volt vele, ha elkezdek tempósan futni, akkor felérek az emelkedőn.

2017 februárjában az észtországi szabad stílusú sprintversenyen összejött Klaebo első világkupa-győzelme, egy évvel később pedig már olimpiai bajnoknak mondhatta magát. Amikor az olasz Federico Pellegrinót megelőzve megnyerte a sprintszámot Phjongcshangban, 21 és fél évesen ő lett legfiatalabb olimpiai aranyérmes a sífutók között.

Dél-Koreából végül háromszoros olimpiai bajnokként térhetett haza, mert a csapatsprintben és a sífutóváltók versenyében is elsőként hozta be a norvégokat, hazájában pedig a Rocket Man becenevet ragasztották rá a lapok.

Az olimpia után a 2019-es és a 2021-es világbajnokságon is triplázott, miközben a világkupában is ellentmondást nem tűrően gyűjtögette a győzelmeket, de a sikerek hoztak némi kellemetlenséget is számára, mert Trondheimben mindenki akart egy kicsit belőle, a város, az ország, a sportág sztárjából.

Profitált a remeteéletből

Klaebo rettegett attól, hogy egy betegség keresztülhúzza a számításait, így aztán szeretett volna mindenkit távol tartani magától, de odahaza ez nehezen volt kivitelezhető. Végül azt a megoldást választotta, hogy remeteként elvonul a világ elől, és az egyesült államokbeli Utah-ba tette át a székhelyét a felkészülések alkalmával.

Nemcsak az ismeretlenség teszi vonzóvá a Utah állambeli Park Cityt, hanem az is, hogy 2100 méteren fekszik,a magaslati levegő pedig kifejezetten hasznos az állóképességi sportot űzők számára, mivel fokozni tudják szervezetük vörösvértest-termelését, és maximalizálni az oxigénfelhasználás hatékonyságát.

Mivel Klaebo a sprintszámok mellett 50 kilométeren is előszeretettel indul, így egyszerre kell szinten tartania a robbanékonyságát, valamint az állóképességét, erre pedig tökéletesen alkalmas az amerikai edzőbázis.

A kivételek: Jordan, James, Klaebo

A sporttudományi, élettani kérdésekben a korábban az NBA-ben, a Milwaukee Bucksnál dolgozó Megan Rowlands Stowe van Klaebo segítségére, aki rendkívül érdeklődő sportolóként írta le a norvégok klasszisát.

Nagyon nyitott a kísérletezésre, hajlamos egészen mélyre ásni a részletekben. A testalkata pedig figyelemre méltó, nem túl izmos, inkább szálkás. Nagyon gyors a lába, ami a sprintjeinél is látszik, a pályán pedig elképesztően okos

– mondta Rowlands Stowe. A testi adottságok és a kognitív képességek mellett van még egy tényező, ami Klaebót Rowlands Stowe szerint a mezőny fölé emeli: ez pedig a mindent elsöprő elhivatottság.

„Johannes tele van szuperképességekkel, és ennek az az oka, hogy tudatosan azokra fókuszál, például tisztán étkezik és időben lefekszik. Az NBA-ben nagyjából 350 játékos van, és mindannyian nagyon tehetséges kosarasok. De a legtöbben közülük eljárnak bulizni, csak pár kivétel van, olyanok, mint Michael Jordan, LeBron James vagy az a Jannisz Antetokunmpo, akivel szintén dolgoztam együtt. Ők azt teszik, amit kell, nem buliznak, és folyamatosan a céljaikra összpontosítanak.”

Egy otthoni edzés Klaebo-módra:

A 2019-es és a 2021-es vébé után Klaebo a 2023-ason is triplázott, a 2025-ös világbajnokságnak pedig Trondheim adott otthont, úgyhogy a szokásosnál is motiváltabban készült. A remete életmódon még csavart néhány fokozatot, és a családtagjai közül csak az edzői stábjába tartozó apjával és nagyapjával találkozott rendszeresen, és a barátnőjével is csak minimális időt töltött.

Két olimpián is bezavart a betegség

„Néha azt kívánom, bárcsak olyan sportot űznék, ahol nem számít annyit, ha az ember megfázik. A mi sportunkkal az a baj, hogyha egy kicsit is megbetegszel, az egész hétvégédnek annyi. Szóval egyszerűen el kell szigetelned magad rengeteg embertől” – mondta Klaebo, akit édesanyja sem látott egy évig a hazai rendezésű vébé előtt.

Nem csoda, hogy a sífutás királya ennyire mániákusan elzárkózott a külvilág elől, mert a 2018-as és a 2022-es olimpián is keresztülhúzta a számításait egy betegség. Trondheimben aztán kiderült, hogy megérte az áldozatvállalás, mert Klaebo összesen hat aranyat zsákolt be: a sprintet egyéniben és csapatban is nyerte, ezen felül a 4×7,5 kilométeres váltóban, a 10 kilométeres klasszikus, valamint az 50 kilométeres szabad stílusú versenyben, és a 20 kilométeres síatlonban is elsőként zárt, megalapozva ezzel a norvég fiesztát.

Az 50 km-es diadallal lett meg neki a 6/6:

A verseny után viszont már belátta: nem biztos, hogy az izolációt a pályafutása végéig erőltetnie kell.

„Nem hiszem, hogy ez hosszú távon egészséges. Ha elveszítek egy-két versenyt amiatt, hogy változtatok az eddigi módszeremen, szerintem még úgy is megéri. Így élni három-négy éven keresztül – és nem csak egy szezon erejéig –, káros, szükségem van arra, hogy emberek között legyek.”

Milánóra már lazábban készült

A milánói olimpiára azonban felszabadultabban készült, és ebben nagy szerepe volt váltóbeli társának, Emil Iversennek, akit szimplán bohócnak nevezett.

„Sokat viccelődtünk, és ez az év sokkal egészségesebb volt, mint a korábbiak. Úgy érkeztem meg az olimpiára, hogy kevésbé érzem magam fáradtnak, és mentálisan is jobb állapotban vagyok, mint a tavalyi világbajnokságon. Az, hogy a felkészülés során jól éreztük magunkat, az eredményeken is meglátszik” – nyilatkozta Klaebo.

Aki ötszörös olimpiai bajnokként érkezett Milánóba, ahol a trondheimi vébéhez hasonlóan minden számot megnyert, amiben csak elindult. Az amerikai gyorskorcsolyázó, a 46 éve Lake Placidben taroló Eric Heiden után ő lett a második olyan téli olimpikon, aki legalább öt aranyat szerzett egyazon olimpián, és elárasztották az internetet a mémek arról, ahogy Klaebo a rá jellemző technikával és sebességgel rohan fölfelé az emelkedőn.

He may remind you of Erling Haaland on skis, but Johanes Hoesflot Klaebo in a Norwegian Superstar in his own right

He’s already picked up two gold medals at Milano Cortina 2026, taking his Olympic Games gold-medal tally to NINE pic.twitter.com/NfBhV2YVqt

— TNT Sports (@tntsports) February 11, 2026

Tizenegy olimpiai bajnoki címe mellett van 15 aranya a vébékről és száznál is több győzelme a világkupa-versenyekről, ennek ellenére az ellenfelek nem unják még a norvég nyerőgépet, sokkal inkább inspirálja őket, hogy ellene küzdhetnek.

„Soha nem hibázik, és mindig a lehető legjobb fizikai és mentális állapotban van. Még utánozni is nehéz őt, nemhogy legyőzni, de nekem abban a mérhetetlen szerencsében volt részem, hogy párszor sikerrel jártam ellene” – mondta az olasz Federico Pellegrino, aki az olimpiákon nem tudta elcsenni az aranyakat, mert Phjongcshangban és Pekingben is ezüstérmes lett Klaebo mögött sprintben, Milánóban pedig két bronzot szerzett.

A milánói sprintversenyben második Ben Ogden úgy fogalmazott, bár Klaebo miatt a többieknek kevesebb az esélyük a győzelemre, de mindenki arra vágyik, hogy a lehető legkeményebb ellenféllel mérje össze a tudását.

Honfitársa, a mostani olimpián a sífutóváltóval és a csapatsprintben is aranyérmes Einar Hedegart szerint Klaebo egyértelműen minden idők legjobbja, és, ha a sífutás nagyobb elismertségnek örvendene, akkor a négyszeres Tour de France-győztes Tadej Pogacarral vagy a 23-szoros olimpiai bajnok Michael Phelpsszel emlegetnék egy lapon.

Phelps túl messze van

Apropó, Phelps: az amerikai úszófenomén 12 arannyal előzi meg Klaebót, úgyhogy a rekorddöntés meg sem fordul utóbbi fejében. Egyelőre csak 2030-ig lát előre, bár nem zárja ki, hogy még a 2034-es játékokat is bevállalja, lévén számára ismerős terepen, Utah állam fővárosában, Salt Lake Cityben rendezik majd.

Motivál, hogy Salt Lake City lesz a házigazda, mivel az elmúlt években nagyon sok időt töltöttem arrafelé. De, ha ki is tartok addig, akkor is ki kell találnom valamit, mert nem hiszem, hogy képes lennék folyamatosan versenyezni 2034-ig. De ezen még ráérek gondolkodni.

The post „Még utánozni is nehéz őt, nemhogy legyőzni” – a sikerek érdekében még a családtagjait is kerülte a téli olimpiák királya first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24sport