Mit jelent számodra a történelmi Eb-győzelmed?

Amikor 45:08-cal adod be nevezésedet (az Eb előtt egy hónappal, Ostravában futotta ezt az időt, ami nemcsak új országos csúcs, de az aktuális világranglista élére is repítette – a szerk.), már elgondolkozol, hogy az mire elég. Azt mondtuk Karlik Pál edzőmmel, hogy ezzel az idővel esetleg nyerni lehet majd Hollandiában. Más úgy érezte, 45:50 is elég lehet a győzelemhez. A kettő között 42 századmásodperc a különbség. Ez ránézésre minimális. Mint két gyors, egymást követő taps. Ilyen nüánszok dönthetnek az érmek színéről. Végül nem lett volna elég a 45:50. A győzelmemhez 45:25 kellett, és ez azért jó, mert azt jelenti, nívós Eb-n értem el. Tavaly vébét nyertek ilyen idővel.

Közvetlen a futásod után azt felelted egy, a 2025-ös Év sportolója választáson való esélyeidre utaló riporteri kérdésre, hogyha Szoboszlai Dominik „megnyeri a Premier League-et, nehéz lesz az Év sportolójának lenni.” Az Eb-aranyad után két héttel azonban egy másik sporttörténelmi sikert is elértél, elértetek: a 4×400-as váltóval bronzérmet nyertetek a fedettpályás világbajnokságon. A két érmet, megspékelve a vb egyéni 4. helyeddel is kevésnek gondolod egy angol bajnoki címmel szemben?

Két válaszom is van erre. Egy: a sportújságírók szakmai tudására hagyom, hogy mit, hogyan és mennyire súlyoznak. Kettő:

nem érdekel, hogy ki lesz az Év sportolója.

No, ilyet is ritkán hallani élsportoló szájából. Miért nem érdekel?

Inkább legyen 2025-ben még két tucat olyan magyar sportteljesítmény, ami kétségkívül megelőzi az enyémet. Ugyanis az azt jelenti, hogy a magyar sportnak nagyon jó éve volt. És mielőtt megkérdeznéd, ez egyáltalán nem médiafogás. Ne márciusban lássuk meg a magyar sport idei csúcsát! Tényleg azt gondolom, inkább fel se férjek a meghívottak listájára, és ha így lesz, örülni fogok.

Az Év sportolója választás kapcsán szinte minden évben az szüli a vitát, hogyan lehet összevetni egyéni sportolót csapatjátékossal, világsportokban elért győzelmeket kontinensspecifikus vagy szerényebb taglétszámú sportágak sikereivel.

Ez valós probléma. Átérzem, hogy aranyérem és aranyérem között nem lehet egyenlőségjelet tenni. De mégis tök jó dolog totál más sportágak eredményeinek a rangsorolása.

Ma már azt is hangsúlyozzák, illik figyelembe venni, melyik sikernek mekkora a társadalmi hatása. De mi van akkor, amikor a Premier League-et, azon belül Szoboszlai Dominiket is az egész világ nézi? Ahogy Molnár Attilát is, hiszen az atlétika a sportok királynője, ráadásul futni mindenki tud.

Futócipője tényleg mindenkinek van, az atlétika mindenhol jelen van a világon – hozzáteszem több tagállama van a World Athleticsnek, mint a NOB-nak.

Az egészből inkább azt sajnálom, hogy a sportágamra Magyarországon nem irányul minden nap akkora fókusz, mint az elmúlt napokban.

Mi a nehéz a 400 méteres síkfutásban?

Az egy dolog, hogy gyors vagy. De kitartás kell hozzá. Baromi sok. Ezt a kettőt kell összegyúrni. Nemcsak fizikálisan, hanem mentálisan is nehéz. Milyen sebességgel kezdd el a futást? Utána hogyan folytasd? Ha odaérsz a holtpontra, hogy lépj át rajta? Hogy fuss a célegyenesben? Hogy érj be a célba?

Mindig jön a holtpont?

Ha a maximumra futok, mindig.

Általában hány méternél jön szembe a „fal”?

The post Molnár Attila: Nem szeretek hazudni, magamnak végképp nem first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24sport