Öt éve halt meg Benedek Tibor

A magyar vízilabdasport korszakos zsenije, Benedek Tibor öt éve ezen a napon hunyt el.

A játékosként háromszoros olimpiai (2000, 2004, 2008), egyeszeres világ- (2003) és egyszeres Európa bajnok (1997), edzőként világbajnok (2013), Eb-2. (2014) és Eb-3. (2016) vízilabdázó hosszú, súlyos betegség után 2020. június 18-án halt meg.

Benedek 1972. július 12-én született, a KSI-ben kezdett el vízilabdázni, az 1988–89-es idényben ott mutatkozott be az élvonalban. A következő szezonban az Újpest szerződtette, ahol 1996-ig játszott, és a négy bajnoki cím megszerzése mellett tagja volt a LEN-kupa győztes (1993) és a BEK-győztes (1994) csapatnak is. Ezt követően Olaszországba szerződött, ahol előbb a Racing Roma, 2001-től 2004-ig pedig a Pro Recco játékosa volt, mielőtt 2004-ben hazatért és a Domino-BHSE csapatával két bajnoki címet nyert. Pályafutása utolsó öt évét ismét a Pro Reccóban töltötte.

A magyar válogatottban 1990 februárjában, Konrád János kapitánysága alatt mutatkozott be, addigra ifjúsági Európa-bajnoknak mondhatta magát (1989), később nyert junior Eb-bronzot (1990) és junior vb-bronzot is (1991). Az 1991-es perthi felnőtt vébén tagja volt a harmadik helyen végzett együttesnek, két évvel később Európa-bajnoki ezüstöt nyert.

Első aranyát a 1997-es sevillai Eb-n szerezte. A világbajnokságot 2003-ban, Barcelonában nyerte meg a válogatottal, a három olimpiai aranyérmét Sydneyben, Athénban és Pekingben szerezte.

2016 októberétől az UVSE szakmai igazgatójaként, a 2018-19-es idénytől a csapat edzőjeként dolgozott. 2020. május 1-jével visszavonult minden vízilabdával kapcsolatos tevékenységtől.

Halála után dokumentumfilm is készült a válogatottról, amelynek azonban a vezéregyénisége volt. A filmen akkori csapattársai arról beszéltek, hogy „Tibor itt van velünk”. Az évforduló alkalmából a válogatott Facebook-oldala is megemlékezett egy interjúval, amit Benedek Tibor 2014-ben adott.

„Olyan év volt ez, amelyben három világversenyen is döntőt játszott a válogatott, s mindháromszor be kellett érnünk az ezüstéremmel. A Világkupát, a Világligát is a szerbek nyerték, sőt, az Európa-bajnokságot is, amelynek akkor Budapest adott otthont.

És Tibor mégsem volt elégedetlen, azt hangsúlyozta, hogy micsoda nagy dolog két év alatt öt világverseny döntőjébe eljutni.
Különösen érdekes és teljesen aktuális mindaz, amit a már akkor (egy évtizede!) kísérletezés szintjén alkalmazott szabálymódosításokkal (rövidebb pálya, esetleg kevesebb támadóidő) kapcsolatban mond. Olyan, mintha ma is itt lenne

– írta a VLV.hu.

„Bennem folyamatos kettősség, hiány- és jelenlétérzet van Tibor kapcsán. Nem lehet összehasonlítani senkivel, nekem egy óriási veszteség az életemben, rengetegszer emlegetem, mindig beszélek hozzá, hogy »ha itt lennél, mi lenne a véleményed”. Gyerekkori barátot, kvázi családtagot vesztettem el Tiborban. Nem csak most, nem csak holnap, minden nap egy veszteség, amivel megtanul az ember együtt élni, és bízom benne, hogy egyszer majd a fenti vízilabdapályákon újra találkozunk, és újra együtt élvezhetjük azokat a létpillanatokat, amik odaát vannak. Ebben tudok hinni, ez ad erőt ahhoz, hogy a fájdalom elviselhetőbb legyen” – mondta Varga Zsolt, a válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya a Borsnak.

Benedek Tibor emlékét azóta is őrzi a vízilabdás társadalom, ahogyan Újpest is, megbecsültségét pedig jól jelzi, hogy a 2022-es világbajnokságon is megemlékeztek róla.

miután zöld festékkel fújták le a falfestményét, Kubatov Gábor, a Ferencváros elnöke maga állt ki a korábbi világklasszis védelmében, hogy elmondja, barbárság volt ezt tenni.

Az életmű

Benedek Tibor
Születési hely, idő: 1972. július 12., Budapest
Elhunyt: 2020. június 18., Budapest
Válogatottság: 437
Klubjai játékosként: KSI (1980-1989), UTE (1989-1996), Assitalia Roma (1996-2001), Pro Recco (2001-2004), Honvéd (2004-2007), Pro Recco (2007-2012)
Edzőként: magyar válogatott (segédedző, 2010-2012), szövetségi kapitány (2013-2016), UVSE (2018-2020)
Legjobb eredményei játékosként: 3-szoros olimpiai bajnok (2000, 2004, 2008), világbajnok (2003), Európa-bajnok (1997), világkupa-győztes (1995), világliga-győztes (2003, 2004), vb-2. (1998, 2007), vb-3. (1991), Eb-2. (1993, 1995), Eb-3. (2001, 2003, 2008), ifjúsági Európa-bajnok (1989), négyszeres BEK-/Euroliga-/BL-győztes (1994, 2003, 2008, 2010), európai Szuperkupa-győztes (1994, 2007), LEN-kupa-győztes (1993), hatszoros magyar bajnok (1991, 1993, 1994, 1995, 2005, 2006), hatszoros olasz bajnok (1999, 2002, 2008, 2010, 2011, 2012)
szövetségi kapitányként: világbajnok (2013), Eb-2. (2014), Eb-3. (2016), olimpiai-5. (2016)
Díjai, elismerései: Kiváló ifjúsági sportoló (1991), Az év magyar vízilabdázója (1992, 1993, 1994, 2002), A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2000), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2004), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2008), Budapest díszpolgára (2008), Az év magyar szövetségi kapitánya (2013), Az úszósportok Hírességek Csarnoka tagja (2015)