Toomas Leius 1941. augusztus 28-án született Tallinnban, értelmiségi családban. Szülei, Algi és Karl 1940 novemberében házasodtak össze, de mire Toomas megérkezett, az apát már besorozták, így fiát csupán 1944 őszén látta először.
A szülők zeneiskolába küldték, ott tehetségesnek is tartották, és nagy jövőt jósoltak neki, ő azonban a sport mellett döntött.
Toomas Leius (born 28 August 1941) is a former tennis player from Estonia who competed for the Soviet Union. https://t.co/ADFIkk2d8v pic.twitter.com/Wk4D6htCk3
— Hourly Wiki
(@random_wiki__) October 15, 2024
A háború után Leius édesapja előbb sofőrként, majd egy bútorszövetkezet igazgatótanácsának elnökeként, illetve egy bútorgyár igazgatóhelyetteseként dolgozott. A pingpongasztalokat is gyártó szövetkezettől nem messze edzett az asztalitenisz-válogatott, a fia gyakran ott lebzselt.
De nem csak azt próbálta ki: kosárlabdában és röplabdában is városbajnok volt a juniorok között, focizott, atletizált és – ha már a lakásuk közelében volt a város egyetlen teniszpályája – a teniszbe is belekóstolt. Sőt, tízévesen beleszeretett a sportágba.
Egy napon Evald Kree edző tanítványokat toborzott az iskolában, és megkérdezte Toomast, szeretné-e kipróbálni magát. A fiú könnyedén teljesítette az edzőtől kapott feladatokat.
Ez a néhány perc eldöntötte az egész jövőbeli sportpályafutásomat
– emlékezett vissza később.
Bár otthon alig játszott hangszeren, a zeneiskolát elvégezte, az ott eltöltött idő pedig nem veszett kárba, hiszen rengeteget profitált a ritmusérzékből.
Csak a táncolás miatt aggódott
Toomas kiemelkedett a társai közül, és folyamatosan legyőzte az idősebbeket. 1957-ben vett részt először az észt felnőtt bajnokságon, ahol bejutott az elődöntőbe, és szenzációsan játszva bronzérmet szerzett. A következő évben már senki sem tudta megállítani.
16 évesen kiérdemelte a Szovjetunió Sportmestere címet, amivel ő lett az országban a legfiatalabb, aki ezt elérte. 17 évesen lehetőséget kapott a külföldi versenyeken való indulásra, először Romániában, majd Indiában léphetett pályára.
1959-ben aztán Wimbledonban megnyerte a junior versenyt, ráadásul úgy, hogy egyetlen szettet (egyes források szerint egyetlen adogatást) sem veszített.
Előre tudtam, hogy meg fogom nyerni, abszolút magabiztos voltam. Nem volt riválisom a világon. Inkább valami más miatt aggódtam. Azon, hogy táncolnom kell a záróbanketten
– emlékezett vissza egy 2017-es interjúban.
A kiemelkedő formájára jellemző, hogy edzője, Evald Kree annyira bízott benne, hogy a nyolcszoros Grand Slam-győztes Fred Perryvel fogadást kötött: tanítványa legyőzi a fináléban a brazil Ronald Barnest. Leius győzelme végül 25 fontot hozott neki, ennyit kapott a brit teniszlegendától.
De az 1959-es torna egyébként is elképesztő volt számára, hiszen elindult a felnőttek között is, ám ott az első fordulóban vereséget szenvedett. A korai szakaszban kiesők számára akkoriban vigaszági versenyeket rendeztek, ahol viszont az elődöntőig menetelt.
„A második héten napközben ezen a felnőtt tornán, este hatkor pedig a centerpályán a junioroknál játszottam” – mesélte.
Sikere olyan felbuzdulást hozott, amely a tenisz fejlesztésére ösztönözte a tisztségviselőket. Így aztán felmerültek új csarnokok és pályák építésének tervei. Az Észt Teniszszövetség akkori vezetője megígérte, hogy amikor elkészül a Kalev sportegyesület új csarnoka, 25 új Leiust nevelnek ki.
Mire Toomas anyja csak annyit mondott:
Soha nem volt és nem is lesz olyan teniszező, mint ő!
A politika közbeszólt
23-szor lett észt bajnok (egyesben kilencszer, párosban hatszor és vegyes párosban nyolcszor), 10-szer a Szovjetunió bajnoka (egyesben és vegyes párosban négyszer, párosban pedig kétszer). Nem meglepő, hogy Észtországban háromszor választották az év sportolójának.
Kétszer elődöntőbe jutott Monte-Carlóban és Rómában, remekelt Nápolyban és Marseille-ben. A Grand Slamek közül kezdetben csak Wimbledonban vett részt, a US Openen 1962-ben debütált (kiesett a 2. körben, ez volt az első és utolsó szereplése az Egyesült Államokban), 1965-ben a Roland Garroson és 1969-ben az Australian Openen.
A legnagyobb sikerét éppen a Garroson érte el, ahol, ki tudja, meddig jutott volna, ha nem szól közbe a politika. Három győzelem után a nyolcaddöntőben az amerikai Bill Hughes volt az ellenfele, de akkor már tudni lehetett, az indiai Ramanathan Krishnan és a dél-afrikai Cliff Drysdale csata győztese következhet. A két meccset ugyanebben az időben játszották, Leius két 6:3-as szettel kezdett, majd elkezdte érdekelni a másik csata állása.
„Ezt kihasználta Hughes, elvette az adogatásomat, és elvesztettem a szettet. Majd a következőt is” – mesélte Leius, aki a döntő játszmára feltámadt, 9:7-re nyert, de hiába.
Ugyanis Drysdale is hozta a maga párharcát, márpedig a Szovjetunió éppen az apartheid elleni csata egyik élharcosa volt, és szovjet sportoló nem játszhatott dél-afrikai ellen. Így aztán Leiusnak a legjobb nyolc között vissza kellett lépnie.
De nem ez volt az első dél-afrikai vonatkozású történet, amibe belekeveredett, egy évvel korábban megverte az új-zélandi John McDonaldot a beckenhami teniszversenyen, ám a lapok tévedésből azt írták, hogy McDonald dél-afrikai. A szovjet delegáció összecsomagolt, mert ilyen szégyen után nem akartak maradni, szerencsére kiderült a félreértés, Leius maradt, és végül meg sem állt a döntőig.
Egy hónappal a Roland Garroson történt incidens után aztán ismét dél-afrikai ellenfelet kapott, de a wimbledoni első fordulóban meglepetésre kiállt Frew McMillan ellen, és le is győzte őt. Ezúttal nem történt tévedés, a sportoló a mérkőzést megelőző napon táviratot kapott Moszkvából:
A nagymama felépült!
Ami azt jelentette, hogy feloldották a Dél-afrikai Köztársaság elleni bojkottot.
Leius utolsó jelentős eredménye az 1971-es Roland Garros vegyes páros döntője volt, ahol a skót Winnie Shaw-val az oldalán kikaptak a francia Jean-Claude Barclay, Francoise Dürr kettőstől.
Féltékenységből gyilkosság
A nagy sikereknek persze volt árnyoldala is, egyszer például feketekereskedelem miatt egy évre eltiltották a külföldi utazástól. Sokáig úgy tűnt, legalább családi szinten minden rendben van. Miután megismerkedett egy Anna nevű lánnyal, feleségül vette, 1967-ben született egy lányuk, Dorisz (aki később 21 évesen meghalt egy autóbalesetben).
Minden rendben volt egészen addig, amíg a teniszező meg nem ismerkedett egy másik nővel, a varietétáncosnő Ene Visnapuuval. Bár barátai óva intették tőle, mondván, Ene nagyvilági életet él, teljesen elvakította a szerelem. Elhagyta Annát, és az első randevújuk után egy évvel feleségül vette a táncosnőt. Ene azonban folyamatos rajongásra és csillogásra vágyott, a drága ajándékok mellé újabb és újabb kalandokat követelt.
Miközben férje karrierje lefelé ívelt, ő nem zárkózott el a többi férfi társaságától. Végül megismerkedett egy híres színházi rendezővel, aki miatt elvált.
Leius számára hatalmas csapás volt felesége hűtlensége, padlóra került, ahonnan képtelen volt felállni. Inni kezdett, megromlott az egészsége.
1974 májusában egy bárban történt verekedés után letartóztatták. Ene meghallotta, mi történt, és hazasietett Moszkvából, hogy támogassa volt férjét, ugyanis szakításuk ellenére továbbra is úgy gondolta, hogy jó viszonyban maradhatnak. Így aztán a régi, közös lakásukban szállt meg.
1974. május 12-ről 13-ra virradó éjszaka – néhány nappal azután, hogy Leius feltételesen szabadult – Ene telefonhívást kapott aktuális szerelmétől. Amikor letette a telefont, a teniszező követelte, hogy jöjjön vissza hozzá. Ene visszautasította, ekkor Toomas dühödten a nőre vetette magát, az ágyra lökte és egy párnát nyomott az arcára.
A táncosnőnek esélye sem volt az erős, izmos sportolóval szemben.
A gyilkosság miatt Toomas Leiust nyolc év börtönre ítélték, az ítéletet 1974. augusztus 28-án, a 33. születésnapján hirdették ki. A sportoló a börtönben edzéseket tartott a többi rabnak, sportversenyeket szervezett nekik. Jó magaviselete miatt három év után szabadon engedték. Néhány év múlva újra megnősült, és még három gyereke született.
Később edzősködött Üzbegisztánban, Grúziában, Németországban és Finnországban. 1997-ben tért vissza Észtországba, 1999-től 2001-ig a helyi Fed Kupa-csapat szövetségi kapitánya is volt.
2008-ban prosztatarákot diagnosztizáltak nála, az orvosok három százalék esélyt adtak neki, de a kezelés segített. Leius még 17 évet élt, 2025. február 7-én halt meg Tallinnban.
The post „Soha nem volt és nem is lesz olyan teniszező, mint ő!” – gyilkosságba torkollott a szovjet sportoló kálváriája first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24sport
