Larissza Szemjonovna Gyirij néven született 1934-ben az Ukrán SZSZK területén fekvő Herszonban. Gyerekként balettozni tanult, de miután mestere elköltözött a városból, tornázni kezdett. 1953-tól a kijevi Műszaki Főiskolán folytatta tanulmányait.
A szovjet sportküldöttséggel még ebben az évben kijutott a bukaresti világifjúsági találkozóra (VIT), ahol aranyérmes gyakorlattal debütált. Hazatérése után végleg a sport mellett kötelezte el magát, a Burevesztnyik Kijev versenyzője lett és a Testnevelési Főiskolán tanult tovább.
Három olimpia, 9 arany, 18 érem
Első nagy nemzetközi versenyén, az 1954-es római világbajnokságon csapatban aranyérmet szerzett. Az 1956-os melbourne-i olimpiának már ő volt az egyik nagy csillaga.
Tegyél meg mindent, amennyire csak tudsz, és nyerni fogsz
– mondta neki Alekszandr Szemenovics Misakov edző.
Ő pedig győzött egyéni összetettben, csapatban, ugrásban és talajon (ez utóbbin holtversenyben a szintén éremhalmozó Keleti Ágnessel), ezüstérmet kapott felemáskorláton, bronzérmet a kéziszer csapattal.
Nagyon hálás vagyok az edzőmnek, főleg azért, hogy kudarcok esetén is támogatott. Valamilyen módon előre meghatározta az életemet. De az élet is sok mindenre megtanított: sohasem hibáztatok senkit, és nem engedem, hogy gonosz gondolatok emésszenek
– mesélte.
Az 1960-as római játékokon ismét az ő nyakába akasztották az egyéni győztesnek járó aranyérmet, a szovjet csapattal és a talajtorna után is a dobogó legfelsőbb fokára állhatott, gerendán és felemáskorláton ezüstérmet, ugrásban bronzérmet szerzett.
Harmadik olimpiáján, az 1964-es tokiói játékokon harmincévesen talajon és csapatversenyben ismét olimpiai bajnok, összetettben és ugrásban ezüstérmes, gerendán és felemáskorláton bronzérmes lett.
Latinyina három olimpián összesen 18 érmet (kilenc arany, öt ezüst és négy bronz) gyűjtött, ezzel minden idők legeredményesebb olimpikonja lett.
Rekordját 48 év után döntötte meg Michael Phelps, aki 28 olimpiai éremmel (ebből 23 arany) vezeti a ranglistát.
Phelps a 2012-es londoni olimpián a győztes 4×200-as amerikai gyorsváltó tagjaként szerezte meg 19. érmét. Latinyina a helyszínen volt tanúja trónfosztásának, s azt nyilatkozta: egyáltalán nem szomorú, sőt örül, mert éppen ideje volt, hogy felbukkanjon egy férfi, aki képes arra, amit ő nőként véghez vitt.
Még Ledecky előtt
Szerette volna, ha az aranyérmet ő adhatja át az amerikai úszófenoménnak, de kérését az olimpiai bizottság a szabályokra hivatkozva elutasította. Kettejük találkozása mégsem hiúsult meg: a Louis Vuitton cég „Két különleges utazás. Csak egy odavezető út. Larissza Latinyina és Michael Phelps. Egy tornász- és egy úszólegenda” szlogennel meghirdetett kampányának arcaiként ültek egymás mellé, s beszéltek a sikerhez vezető útjukról, szenvedélyük továbbadásának fontosságáról; az eseményt a szintén világhírű Annie Leibovitz amerikai fotóművész örökítette meg.
Two extraordinary journeys. Just one way to get there. 2012.
Ukrainian gymnast Larisa Latynina and American swimmer Michael Phelps were photographed in conversation by Annie Leibovitz for the Core Values Campaign.#LouisVuitton Core Values, 2012.@annieleibovitz pic.twitter.com/liRvLeAO5x— Louis Vuitton (@LouisVuitton) May 8, 2020
Latinyina ugyanakkor a nők között még mindig a legeredményesebb olimpikon: az idei párizsi olimpián az amerikai úszó Katie Ledecky is kilencszeres olimpiai bajnok lett, de neki csupán 14 olimpiai érme van, néggyel kevesebb, mint a szovjet tornásznőnek.
Latinyina a világbajnokságokon is igen eredményes volt, három vébén 14 érmet szerzett. Az 1954-es római csapataranyat 1958-ban öt arannyal és egy ezüsttel, 1962-ben pedig három arany-, két ezüst- és egy bronzéremmel toldotta meg, az 1958-as versengésen ráadásul négyhónapos terhesen (amiről még edzője sem tudott) hozott el a hat aranyéremből ötöt.
Mindemellett hét Európa-bajnoki címmel is büszkélkedhet. Egyedülálló bravúr az is, hogy – az 1956-os olimpia gerendaszámát kivéve – minden versenyszámban érmet szerzett, amelyben elindult. Kecsessége, kifinomult stílusa, tökéletes technikai tudása és harmonikus mozgása leginkább a talajon érvényesült, ebben a számban három egymást követő olimpián nem talált legyőzőre.
Kitüntetésekkel elhalmozva
Az 1966-os világbajnokság már a fiatalabb nemzedékről szólt, Latinyina egy csapatban szerzett ezüstéremmel búcsúzott az aktív versenyzéstől. 1966-1977 között edzőként irányította a szovjet tornászválogatottat, amely ezalatt mindhárom olimpián (1968, 1972, 1976) a dobogó legfelsőbb fokára állhatott.
1968-ban tanítványaival Magyarországon is járt, bemutatókörútjukról Mesterfokon címmel készített dokumentumfilmet Mahrer Emil rendező. Latinyina az 1980-as moszkvai olimpián szervezőkészségét is bizonyította, ő felelt a tornaversenyek lebonyolításáért.
Az orosz állampolgár Latinyinát számos díjjal jutalmazták. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1989-ben az Olimpiai Érdemrend ezüst fokozatával tüntette ki. 1998-ban beválasztották a torna Hírességeinek Csarnokába.
Hazájában többek között kapott Lenin-rendet, orosz Becsületrendet, 2010-ben a Haza Szolgálatáért Érdemrend 3. fokozatát vehette át, 2014-ben az Orosz Központi Bank emlékérmét bocsátott ki a tiszteletére.
Idén december 20-án a Hazáért Érdemrend 1. fokozatát is kiérdemelte, amelyet az államnak nyújtott különleges szolgálatért, a tudomány, a kultúra, a művészet, a sport és más területeken elért kiemelkedő teljesítményekért ítélnek oda.
Forrás: Nemzeti Archívum Sajtóarchívuma
The post „Sohasem hibáztatok senkit, és nem engedem, hogy gonosz gondolatok emésszenek” – 90 éves Larissza Latinyina first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24sport
