Celjében néztük meg a 38 ezer lakosú szlovén kisváros futballcsapatának Konferencia Liga-negyeddöntőjét, és ha már így alakult, hosszan kerestük a választ arra a kérdésre, miért és miben jár előrébb Szlovénia futballja a miénknél. Hogyan létezhet, hogy egy kis szlovén klub nem pusztán megéri a tavaszt Európában, de két párharcot is nyerve a legjobb nyolc között találja magát, ahol nem kevesebb, mint hét hazai játékossal a kezdőcsapatában tudja fölvenni a versenyt a Fiorentinával?

Ráadásul nem is akárhogyan, hanem bátor, önazonos, a nemzetközi trendekre aktívan reagáló játékkal, a legkevésbé sem bunkerbe vonulva, a játékot tördelve, kockázatot minimalizálva, a hibától és a kudarctól rettegve.

Celjéből ezt követően a Bajnokok Ligája legjobb nyolc csapata felé vettük az irányt, ódát zengtünk Declan Rice-hoz, törtük a fejünket Ancelotti meccstervének értelmén, de az is szóba került, nem fáradt-e el vajon az olasz sikeredző és a Real Madrid kapcsolata. Kálnoki Kis Attila és Pelek Dávid nem győzte csodálni a PSG-t, amely az Aston Villát legyalulva tett óriási lépést az elődöntőbe jutás felé vezető úton – de hiába, ha Kele Jánosnak erről is csak a modern futballt megszálló katari tőke lobbiereje jutott eszébe. Az Inter és a Bayern párharcában még látunk esélyt a fordulatra, bár tény, hogy a bajorok hiányzói erőteljesen bekérték az árukat, így fölmerült a kérdés: van-e másik csapat Európában, amely képes lenne versenyképes maradni, miután öt betonkezdő alapembert (Musiala, Davies, Neuer, Upamecano, Pavlovic) veszít el a szezon legfontosabb szakaszára fordulva?

A szokásos kvíz után Angliába tettük át az adás székhelyét, és hosszan vitáztunk Gary Neville legutóbbi szózatáról, amelyben kifejtette: rossz irányba halad a modern futball, ami egyre inkább kockázatkerülő, óvatos, ráadásul híján van az igazán nagy egyéniségeknek is. A Manchester United klublegendájából megosztó TV-s személyiséggé és penetránsan gyenge edzővé avanzsáló Neville véleményét azzal támasztotta alá, hogy míg saját játékos pályafutásának végnapjaiban a legtöbb passzkísérlet még jobbára kreatív, technikás középpályások nevéhez fűződött, addig mára inkább a középhátvédek lábán van a legtöbbet a labda – márpedig ember nem kapcsolja be azért a TV-t, hogy azt nézze, amint Lewis Dunk szervezi a Brighton játékát. A kijelentés a Ziccer stábját is megosztotta: volt, aki helyeselt, más viszont heves kirohanásban cáfolta Neville meglátását, és arra is rámutatott, mi lenne egy szebb, jobb, egészségesebb nyilvánosságban az olyan privilegizált helyzetben lévő szereplők felelőssége, mint amilyen például Neville is. Vajon kitaláljátok, ki, melyik szerepet vette föl az adásban?

The post Szlovéniában legalább megpróbálják azt a sportágat játszani, amit a világelit, nálunk erre se akarat, se ambíció first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24sport