A Konferencia Liga döntőjének párosítása keltheti azt az érzést, hogy ez mégiscsak a harmadik számú sorozat, ugyanis idén az angol bajnokság tizenötödik és a spanyol liga nyolcadik helyezettje találkozott, de azért mégiscsak két topligás csapat jutott el eddig, és a legjobb négyben is az ukrán Sahtar Donyeck volt a kakukktojás, amely egyedüliként érkezett az öt legnagyobb bajnokságon kívülről.

A Crystal Palace Oliver Glasner vezetésével két éve azt játssza, amit már az osztrák edző előző állomáshelyein is megszokhattunk: direkt foci kevesebb technikával, agresszív visszatámadással, és legtöbbször három belső védővel. A Rayo Vallecano pedig, mint a madridi munkásosztály elitellenes csapata, a Realhoz vagy az Atléticóhoz képest lényegesen kisebb költségvetéssel, őszinte játékfelfogással.

Már az elődöntők is feledhető feledhető színvonalúak voltak, ami jól mutatja, hogy az európai harmadik vonal (de szeretnének a magyar csapatok oda tartozni!) is viszonylag messze van a legfelsőbb polctól.

A döntő első félideje során a játék képe hamar láthatóvá vált: 5-2-3-as középső blokkban a Crystal Palace viszonylag magasan tartotta a védővonalat, de nem támadta agresszívan a labdát kihozó spanyol védőket. Nyugodtan megtehették, hisz a Rayo játékosai, mint látni fogjuk, ritkán próbálkoztak hosszú indítással, vagy ha igen, az pontatlanul sikerült. Merthogy a Rayo Vallecano 4-2-3-1-ből kiindulva egy szimmetrikus, széles alakzatban próbált futballozni. De a pozíciós játék mégsem volt ortodox: nem egy szabályos 2-3-5-ben vagy 3-2-5-ben helyezkedtek mozgás nélkül, hanem ténylegesen a meccs elején felrajzolt alakzatból kiindulva próbálták kihozni a labdát, a pályát elég szélesen széthúzva. A két védekező középpályás, Unai López és főleg Óscar Valentin gyakran lépett vissza labdát kérni, hogy átvétellel kicsalogassák Puno, Mateta és Sarr hármasát, de azok nemigen akartak a középső blokkból kimozdulni. A másik megoldás a tízesben játszó Isi Palazón szabad játéka volt, ami szintén ritkán hozott eredményt.

Merthogy hiába volt engedélyezve a szerkezeti mozgás a 4-2-3-1-en belül, hiába mozgott befelé a bal szélen Alvaró García, hogy helyet csináljon a felfutó Pep Chavarría számára, ezek a mozgások többnyire lassan történtek, így nem volt azonnali hatásuk az ellenfélre.

The post Távolságmenedzsment a kulcsszó – így szedte szét Glasner a Rayo Vallecano játékát first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24sport